Shock!

október 28.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Bon Jovi: 2020

bonjovi_cHihetetlen, mennyire mást lehet megfogni és sugallni egyetlen címként választott évszámmal. Ilyen típusú albumnévként nyilván mindenkinek az 1984 és az 1987 ugrik be először – utóbbi lemezeket ugyan nem a Bon Jovi követte el, de mégis a leginkább Jonék által meghatározott éra érzésvilágát summázták. Nem tudhatom, felmerült-e bennük tudatosan ez a párhuzam (szinte biztos vagyok benne, hogy valaki bedobta valamilyen formában), de a címválasztás tökéletes – méghozzá több értelemben is.

Jon két dalt leszámítva egyedül jelzi szerzőként a lemezt (a két kivételt John Shanks producerrel és Billy Falcon dalkováccsal rakta össze), alighanem ennek köszönhető, hogy a borítón is szólóban parádézik, de ez végső soron talán nem is olyan lényeges. Mióta Richie Sambora kikerült az egyenletből, úgyis leplezetlenül egy emberen áll vagy bukik ez az egész történet, de végső soron azelőtt is fejnehéz gépezetről beszéltünk, szóval ezen simán túllendülhetünk. Pláne, hogy a Bon Jovi Richie Samborával sem készített ennél lényegesen erősebb albumokat a 21. században, szóval hülyeségnek tartom, amikor a kommentszekciókban az ő hiányához kötik a mai állapotokat. Úgy gondolom, aki nem tartotta velük a lépést, évekkel ezelőtt végleg leszámolt a zenekarral kapcsolatos reményeivel, de a kötelező körök kedvéért azért ideírom: ha a régi ( = 20. századi) Bon Jovit akarod hallani, továbbléphetsz. Ha viszont tetszettek az előző albumok, nagy valószínűséggel ez is tetszeni fog. És kábé ennyi.

megjelenés:
2020
kiadó:
Island
pontszám:
4 /10

Szerinted hány pont?
( 41 Szavazat )

A mai Jovihoz képest egyébként nem is indul rosszul az album, már abban az értelemben, hogy a kezdésnél legalább történik valami. A Limitless megközelítésében mintha csak egyesülne a csapat mindhárom nagy korszaka: az óóózásban és a tapsolós ritmusban a '80-as évek köszön vissza, a pilinckázó gitárhangokban a '90-es évek U2-s/springsteenes érája kísért, a hangulatban pedig a coldplayes, szomorkás modern kori Bon Jovi. Nem nevezném kiemelkedő dalnak, de a lemezen kétségtelenül a jobbak közé tartozik, tesójával, a Beautiful Druggal egyetemben. Utóbbiban is hasonló a perspektíva, ami nem véletlen, hiszen ez a két Shanksszel és Falconnal összekalapált darab. De az anyagot alapvetően az elmélkedős-bölcselkedős, lassabbra, borongósabbra vett, és mi tagadás, baromira unalmas tételek dominálják egy néhol szinte megdöbbentően mélyen mormogó főszereplővel.

Ez az unalom sajnos nem stílusfüggő: egyformán jellegtelen és jelentéktelen a Do What You Can Jóbarátok-meets-Springsteen-meets-country hangulata, a Story Of Love lírázása, a sulilövöldözős témájú Lower The Flag akusztikus társadalomkritikája, a Let It Rain nyíltan Born To Runt idéző kezdése, szintén a Főnököt idéző folytatása. A legrockosabb pillanatokat hozó Brothers In Arms is legfeljebb a harmadik-negyedik kislemez B-oldalának ment volna el a '90-es években. Utóbbi érát – konkrétan a Dry Countyt – idézi a Blood In The Water is, csak nem túl acélosan, a záró Unbroken meg nem indul rosszul a vészjósló elektromos gitárral a háttérben, csak aztán semmit sem sikerül kihozni belőle. És a jó Jon fülre valóban nem 58, hanem inkább 68 évesnek tűnik például az American Reckoningben, noha utóbbi nóta ezzel együtt sem rossz a maga nemében. Bár ezekkel a borzalmasan fontoskodó, jelentőségteljesnek szánt, de csak orbitális politikai-társadalmi klisékkel dobálózó szövegekkel mindig ki tudott kergetni a világból sokat látott New Jersey-i barátunk.

A 2020 tehát tényleg leképezi 2020-at. Komor, borongós album ez, amit végső soron meg lehet hallgatni, ha muszáj, de nem vágysz rá – mint ahogy a maszkot sem szereti senki, mégis felteszed a metrón meg a boltban, mert most ez van, és kész, az ember elfogadja a helyzetet, otthon viszont nyilván hordja a halál. Ahelyett, hogy igazán megfogható ingerekkel a padlóra vinne, inkább csak átfolyik rajtad a zene, és miközben szól, azt várod: legyen már vége, és kezdjünk végre új fejezetet. Talán nem is lenne ennyire irritáló ez az egész, ha nem akarna közben marhára fajsúlyosnak, mélynek, intellektuálisnak tűnni, miközben nyilvánvalóan rohadtul nem az. Sokkal inkább egy dalszerzői virágkorát minimum két és fél évtizede hátrahagyott, a hegycsúcs magányában önmagát stimulálni igyekvő szupersztár ikszedik felejthető lemeze a sorban. Az érdemi tartalom körülbelül egy soványka és középszerű EP-t tenne ki.

A Bon Jovi iránt ma sem csak a turnéfront egyik csúcsragadozójaként mutatkozik kereslet – az utolsó négy hagyományos soralbum simán az amerikai listák élén kezdett –, de ettől még ne legyenek illúzióink: a 2020 dalait nemhogy tíz, de valószínűleg már két-három év múlva is mindenki keveri majd az utolsó néhány anyag szerzeményeivel. Ha már stadiondínókról beszélünk, Jon nyugodtan eltanulhatná a Metallica vagy még inkább a Guns N' Roses lemezkészítési tempóját, ha csak ennyire képes ma már.

 

Hozzászólások 

 
#22 Lipi 2020-10-23 17:44
Én speciel megértettem azt is hogy a These days után váltottak, mivel Európában ment a szekerük, de ők amerikai banda lévén otthon szerettek volna érvényesülni, de a Keep the faith, These days ott már nem volt olyan sikeres.A Crush meg bármennyire is gyenge volt, azért az MTV segítsége nélkül is sikerült többet eladni belőle, az USA-ban meg a mai napig teltházas bulikat nyom a Bon Jovi, nekik meg ez a lényeg.
Idézet
 
 
#21 Lipi 2020-10-23 17:24
Nálam a Have a nice day az etalon lemez, ott sikerült minden téren megtalálni az egyensúlyt.Próbálkoztam a korai anyagokkal is, a Thesedays beérett nálam is, de még így se tartom hibátlan lemeznek.A Keep the faith lemezzel is meg tudtam még barátkozni, de az azelőttiek nekem nem igazán jöttek be, de azt azért vágom, hogy anoo mért voltak sikeresek abban a stílusban is.Csak számomra a Bon jovi sosem erről szólt, de ők pont abban voltal jók, hogy több külömböző generációt is meg tudtak szólítani, és bár nekem ez a mostani anyag sem jött be annyira pár dalt leszámítva, simán el tudom képzelni, hogy itt is meg lesz az a közönség akit meg tud vele szólítani.Nekem inkább az fáj, hogy a koncertezést erőlteti úgy, hogy hangilag már nem bírja...
Idézet
 
 
#20 Andrew 2020-10-10 10:54
ui:
Most hallgattam meg a Luv Can bonus számot, és szintén elég jó, ha nem a legjobb.
Engem sokkal jobban zavar hogy sokszor jó számokat lehagytak/lehagynak az albumról..
nem én írtam:
As a Bon Jovi fan forever I can really say that this is one of the best, deepest and strongest Bon Jovi songs ever! Why is this song only a bonus track? It would have been the best song on 2020!
és valóban..jobb mint a blood in t.w.
(rajongóknak kötelező)
üdv
Idézet
 
 
#19 Andrew 2020-10-10 10:33
IIgor:
Szerintem is igazad van, bár az említett zenekarok nem igazán az én világom. Viszont David Coverdale (Deep P) viszont jó.
Nos Jovinál 95 után én is vártam a csodát, szerintem nem fog jönni.
Ettől még uu. Jovi rajongó leszek, viszont elismerem ha valami nem az igazi.
Máskülönben meg ettől vagyunk mások. Mint minden előadó
és mint emberek is.
Mindenki máshogy öregszik/idősödik stb.
Ha valaki ennyi idősen is minőségi dolgot tesz az asztalra az igen elismerésre méltó.
Valszeg Ők már leginkább a koncertekre koncentrálnak, mert ott azért elég jók, és kb telt házasak.
DE mondom ami igaz az igaz:
Béke.
Idézet
 
 
#18 Igor Igorovics 2020-10-10 08:21
Andrew: Jovi tényleg azt játszik, amit akar, de ehhez nem kell 58 évesnek lenni. Napestig lehetne sorolni az idősödő zenészeket, akik ilyen vagy ennél idősebb korukban teljesen minőségi albumokat tettek le. Iron Maiden- Book of Souls, Iommi-Fused, Black Sabbath -13, Deep Purple utóbbi albumai. És a lista nem teljes...
Idézet
 
 
#17 Andrew 2020-10-09 07:29
Ui.
Uhh. Most latom. Elnezest a helyesirasi hibakert
Kb nallam ez a mobil. :)
Ja es meg egy erdekes dolog annak idejen a these days
nem tetszett sokaig aztan elteltek az evek es en is valtoztam
es rajottem piszok jo.
Kicsit ez olyan mint a festomuveszek hiszen nem lehet minden kep ua. sikeres. Es hogy mi a fenenek csinal meg is albumot
mert neki ez az onkifejezes eszkoze.
Kb. Ennyi pl. szemelyszerint nekem a blood in the water
es a lower the flag ill. Unbroken tetszik.
Lassu tetelek de jo annak ellenere hogy egy idosodo eloado
Politikai nezeterol es velemenyerol szolnak a dalok
Bocsi a hibakert ujfent.
Idézet
 
 
#16 Andrew 2020-10-08 23:10
Sziasztok
Gondoltam hozzaszolok en is.
De minek mi..?
Az elottem szolok mar mindent elmondtak de azert szerintem
kicsit arnyaltabb a dolog bar valoban szubjeltiv minden eggyutes es minden album megitelese.
Alapvetoen ez egy polotikai album amerikai eloadotol amerkai politikarol problemakrol az amerikai embereknek.
Az usaban is igen megoszto volt az album de en eggyet ertek Jonnal O egy muvesz es nehogy mar ne monda el a velemenyet.
Legalabbis O igy nyilatkozott alapvetoen nyiltan valalva Trump ellenesseget foglalkozva az amerikai aktualis problemakkal.
Ez az O dolga. Nyilatkozta is hogy Ot mar regen nem erdekli hogy kinek tetszik egy album es kinek nem.
Valahol ez ertheto hiszen mar eleg idos ehez es letett par dolgot az az asztalra mar.
Az hogy ez a lemez gyenge azzal mindenki eggyetert szerintem
de azert hallgathato
Nem kell egy 60 eves muvesztol olyat varni hogy olyan sikerszamokat fog irni mint 20 meg 30 evesen.
Ilyen nincs. Viszont teszi amit jonak lat szive joga.
En is a keep the f en nottem fel...de en is mashogy latom a vilagot mint 93 ban es engem is masok erdekelnek.
Bon jovi legjobb idoszaka eggyertelmuen 87-94 ig volt.
De azert utana is es valoszinuleg meg ezentul is mindig lesznek jo szamai.
Habar teny ez most kicsit gyengebb lett de ez is Bj.
Ui
Az meg hogy mi van Samboraval hat..szinten maganugy
en is amondo vagyok hogy jobb volt ugy az eggyutes
de valtoznak az idok es Px odateszi magat habar mas kicsi nyersebb a jateka azert eleg jo. Nyilvan nem Sambora
de jo gitaros es kisegitette a bandat amikor bajban voltak.
A feladat az lenne hogy az O karcossagaval csinaljanak valami jo
albumot.
Idézet
 
 
#15 Balla-Farkas Zoltán 2020-10-08 20:35
Sajnos nem tudom miért kellett ilyen lemezt kiadni, hiszen ah akarna, tudna jobbat is összerántani a banda. Ne akarjanak Spirngsteen féle roots rockot játszani, mert nekik az nem menne.Bocsánatot kérek érte, de nem tudok elmenni EVH halála mellett, mert Ő újított, mégha az alkohol problémájával küzködött többek között. Ő alkotott, itt meg siránkozás megy az albumon, sajnos Jovi nálam kiírta magát végleg. Keep the faith-ig hibátlan, de onnantól semmi. Bocsi a rajongóktól.
Idézet
 
 
#14 Rántott Nokedli 2020-10-08 18:44
Ha ez Bon Jovi 2020-ban, akkor lehúzhatja magát a wc-n. Nekem BJ munkássága a KTF-ig tartott. Az utána lévő dolgokra nem vagyok kíváncsi.
Idézet
 
 
#13 frontiers 2020-10-08 04:59
Idézet - mthomka:
Idézet - Szabó Róbert84:
Annak idején hogy fintorogtam a Lost Highway-re!
Pedig az utolsó tízen pár év fényében az egy kiváló country rock lemez.
A Crush ezekhez képest mestermű.
Szomorú nagyon szomorú!
És tényleg nem 58 évesnek tűnik a mester, hanem legalább is 78-nak, az előadásmódból és a dalok dinamikájából totálisan ez jön le nekem.

Így van, az utolsó hallgatható lemeze a Lost Highway volt.

Ez szerintem eléggé közmegegyezéses meglátás. Kb ott halt meg a Jovi, illetve az utána kiadott 2008-as New York-i dvd-vel. Abba még volt dög.
Idézet
 
 
#12 mthomka 2020-10-07 19:20
Idézet - Szabó Róbert84:
Annak idején hogy fintorogtam a Lost Highway-re!
Pedig az utolsó tízen pár év fényében az egy kiváló country rock lemez.
A Crush ezekhez képest mestermű.
Szomorú nagyon szomorú!
És tényleg nem 58 évesnek tűnik a mester, hanem legalább is 78-nak, az előadásmódból és a dalok dinamikájából totálisan ez jön le nekem.

Így van, az utolsó hallgatható lemeze a Lost Highway volt.
Idézet
 
 
#11 G. 2020-10-07 07:53
Ezt az albumot az USA elnökválasztásr a időzítette, szimpla demokrata propaganda, lásd a mesterségesen előidézett balhékon (BLM - George Floyd tengelyen) történő erőltetett sopánkodást. Az előző lemez lényegesen erősebb és hallgathatóbb volt a 17 dala ellenére, ezen meg 10-ből talán 2-3 hallgatható. Szerintem a zenésztársai sem vállalták fel, hogy ilyen dalokkal borítóra kerüljenek, de akkor ezt Jon kiadhatta volna szólólemezként.
Idézet
 
 
#10 Lars Holgersson 2020-10-06 20:50
Idézet - bogar:
Ha már felmerültek az évszámos albumok, akkor szeritem a Van Halen 1984 legalább annyira megkerülhetetle n, mint a WS 1987.

Közben elhunyt Eddie Van Halen. :(
Idézet
 
 
#9 bogar 2020-10-06 20:37
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - frontiers:
Halkan megjegysezném, hogy az It's my life és a Have a nice day is a 21. század szülötte, Mr Sambo hatás alatt.

!

A Crush nekem négy jó dal, meg egy csomó közepes. Mondjuk tény: ez nem négy közepes dal, meg egy csomó gyenge, mint mondjuk ez, szóval több ennél, ezt aláírom, de nézőpont kérdése, hogy elegendő-e. A Have A Nice A Dayről sem vagyok különösebben nagy véleménnyel, de aláírom, hogy ezeknél jobb. A Lost Highway is egyébként.


Én most mondok egy meredeket, de a BJ mindig is pár dal volt lemezenként (nekem). Talán a Keep the Faith az egyetlen, amit léptetés nélkül hallgatok végig.
!
Ui: Kösz az 1984 beleírást! ;-)
Idézet
 
 
#8 Draveczki-Ury Ádám 2020-10-06 17:43
Idézet - frontiers:
Halkan megjegysezném, hogy az It's my life és a Have a nice day is a 21. század szülötte, Mr Sambo hatás alatt.

!

A Crush nekem négy jó dal, meg egy csomó közepes. Mondjuk tény: ez nem négy közepes dal, meg egy csomó gyenge, mint mondjuk ez, szóval több ennél, ezt aláírom, de nézőpont kérdése, hogy elegendő-e. A Have A Nice A Dayről sem vagyok különösebben nagy véleménnyel, de adom, hogy ezeknél jobb. A Lost Highway is egyébként.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.