Két évvel a meglepően izmosra sikeredett Wormwood után idén egy háromszámos EP-vel tér vissza Svédország egyik leghírhedtebb black metal formációja. Fogalmam sincs, mennyi olvasót fog felizgatni ez a hír, lévén, hogy manapság semmi értelme sincs a hasonló kiadványoknak, kivéve, ha az adott zenekar több éves csendet tör meg ekképp. A Marduk esetében...

Orchid, Portrait, Graveyard, Ghost, Blood Ceremony... Csak néhány név, akik az utóbbi időszakban feljövőben lévő retro rock/metal hullám kapcsán kerültek reflektorfénybe. Ugyanezen csapatok is visszatekintenek néhány éves múltra, azonban a zenei világát tekintve szintén ehhez az irányhoz sorolható svéd Wolf tagsága már jócskán régebbi motorosokból ...

Tizenöt év szünet két egymást követő szólólemez között olyan teljesítmény, amely akár Axl Rose-nak is becsületére válna, de ha azt nézzük, Tim Skold mennyi mindennel foglalta el magát 1996 óta, akkor mindjárt más az ábra. Az inkább csak kultikusnak tekinthető KMFDM-es ténykedése mellett szépen bekerült a mainstream köztudatba is, hiszen a Marilyn M...

Az utolsó Arch Enemy lemez, amiért igazán lelkesedni tudtam, a 2003-as Anthems Of Rebellion volt. Mike Amotték igazából jó ideje nem mozdultak el semerre a régi recepthez képest, az utolsó lényeges változás az volt náluk, amikor Angela Gossow váltotta a fronton Johan Liivát, és ennek már tíz éve idén. A csapatnak azóta nem igazán akaródzik kísérlet...

Habár nem tartozom azok közé, akik szerint egy Hammerfall album élből csak ciki lehet, de tény, hogy a 2002-es Crimson Thunder óta mellettem is lazán mentek el a zenekar lemezei. Nem mondom, hogy nem volt azért pár klassz nóta mindegyiken, de azt az egységes színvonalat sajnos már nem sikerült tartaniuk, ami az első négy korongot jellemezte. Ráadásul...

Duff McKagan már csak Duff McKagan marad. Nem izgatja, hogy egykori énekese 14 millió dollárért hozta össze a jól ismert márkanév alatt megjelentett szólólemezét , és az sem zavarja, hogy legnagyobb cimborája, a pacemakeres bongyorhajú, csili-vili sztárparádét szervezett legutóbbi albumára . Originális punk rockerként Duff csakis az elvégzett munkában ...

Az 1999-es megalakulása óta változatlan felállásban üzemelő, az ontariói Whitbyből elszármazott Protest The Hero két előző lemeze valahogy elment mellettem, de semleges álláspontomat sürgősen át kellett értékelnem a friss anyag hallatán, a Scurrilousszel ugyanis olyan szinten csavart az ujja köré a kanadai ötösfogat, mint annak a rendje. Ebben pers...

Itt van hát az a Blood Ceremony ismertető, amit a Graveyard kritikámban már előirányoztam, és amivel egy időre el is köszönök a '70-es évek zenéjét ismételten (ki tudja, már hányadszor, de egészen biztos, hogy nem utoljára) felfedező csapatoktól. Márpedig a kanadai négyesnél nehezen találhatnék a célra megfelelőbb alanyt: náluk aztán tényleg az adott...

Csak az előző Clash Of The Elements lemezzel szerettem meg igazán a The Poodlest, de akkor nagyon rájuk kattantam. Azóta is rendszeresen hallgatom azt az albumot, és a korábbiakat is átértékeltem miatta, pedig azok a megjelenésük idején eléggé elmentek mellettem. Nagyon kíváncsi voltam, mire mennek a svéd melodikus/AOR/glam arcok a legközelebbi nekif...

Szép éve lesz idén a death metal rajongóinak. Hosszú-hosszú idő után végre új lemezzel jelentkezik a Morbid Angel, mindjárt itt az új Autopsy csapás, de erősnek tűnik a friss Illdisposed anyag is, na és persze itt az ötödik Hate Eternal korong. Erik Rutan a mai death színtér oszlopos tagja, sőt, egyik legjelentősebb alakja. Zenészi karrierjét a nyo...

Hosszan lehetne arról beszélgetni, manapság miért nehéz rátalálni olyan csapatokra, amelyek képesek lennének felkavarni az állóvizet – de legalábbis a saját kis megszokott világunkba úgy csapódnak bele, amire nem vagyunk felkészülve. Ezek a váratlan dolgok a legszebbek, és ugyan sokszor elmondtam már, hogy semmi sem tud meglepni, mégis évről-évre s...