Akinek már elege van abból, hogy az idei évben egyre több metal banda mond búcsút részben vagy egészben az addigi zenei irányvonalának, és vág bele új dolgokba, az csak óvatosan közelítsen a Cynic új EP-jéhez. Mert bár jóllehet, ez csupán egy hatszámos kislemez, de ha ez a kiadvány többnek fog bizonyulni egy szimpla kitérőnél, akkor az extrém muzsika híveinek nyitottsága hamarosan ismét megmérettetik.
Előzetesen akadt bennem némi kétely azt illetően, hogy tud-e majd újat mutatni Kalifornia legharsányabb zenekara a minden szempontból tökéletesen kerek Feel The Steel bemutatkozás után, de a Balls Out hallatán be kellett látnom: a Steel Panther egyszerűen annyira addiktív, hogy teljesen értelmetlen feszegetni, több-e ez a kettes számú album az egyesn...
Szigorúan nézve a Maylene And The Sons Of Disaster esetében két tényező jelenti az állandóságot: az egyik Dallas Taylor énekes, a másik pedig, hogy a lemezeket római számú sorszámozással szokták ellátni. Ezzel a kettővel most sincs hiba, viszont Dallas koma a két évvel ezelőtti III óta (ismét) lecserélte a teljes bandát, és csavarintott egyet a zenei...
Tim „Ripper" Owens napjaink egyik legnagyobb metal torka, ehhez kétség sem férhet. Mégis, valamiért ennek ellenére úgy tűnik kissé, nem úgy jönnek össze a dolgai, ahogy azt szeretné, illetve ahogy azt kvalitásai alapján megérdemelné. Most nem is arra gondolok, hogy a Judas Priest után az Iced Earth soraiból is kitették két lemez után, hanem arra, h...
Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt a Brainstorm egyike volt a kedvenc európai bandáimnak. Andy B. Franck belépésével és az Ambiguity, valamint Metus Mortis lemezükkel a csapat vitathatatlanul a szikár power metal egyeduralkodójává vált a kontinensen. 2003-ban aztán még egy szintet léptek felfelé, és a Soul Temptation anyaggal letették az asztalra azt a...
Amíg nincs új Tool, jó lesz az A Perfect Circle - gondoltam az ezredforduló környékén. Aztán lett új Tool, de ott maradt a kedvencek között a Circle is. Amíg nincs se új Tool, se új A Perfect Circle, addig jó lesz a Puscifer – gondoltam 2007-ben, aztán meghallgattam a „V" Is For Vaginát. Alig egy órával később undorodva hajítottam jó messzire, és a...
A Graveborne egy relatíve új formáció, akiket Finnország szabadított a világra. A 2008-ban életre hívott zenekar egyetlen demó után intenzív koncertezésbe kezdett, majd némi tagcserét követően felrántotta ezt a majd' ötven perces debütáló lemezt. A logóval és a szürke borítóval nem árul zsákbamacskát a csapat: pőre black metal hallható itt, távolró...
Bizonyos szempontból Dave Mustaine-nél nincs viccesebb figura a metalszakmában. Egy fél élet és egy igencsak sikeres zenei karrier kevés volt annak feldolgozásához, hogy annak idején kipenderítették a Metallicából, és mióta felismerte az internet jelentőségét, szinte hetente kürtöli tele a netet bármivel, amiből minimális hírt lehet gyártani. Ráadá...
Tudom, hogy itthon sokan nem képesek megérteni ezt, de én akkor is lelkes vagyok Zoltan Bathory és a Five Finger Death Punch sikersorozata miatt. És ennek nemcsak az az oka, hogy jó leírni: magyar zenész vezette zenekar albuma nyit a Billboard-lista harmadik helyén, magyar zenész zenekara tölt meg egyre nagyobb helyeket a tengerentúlon, magyar zené...
Az, hogy a Superbutt jóval súlyosabb, metalosabb, mint aminek annak idején indult, kizárólag azok számára okozhat meglepetést, akik messzire elkerülték a koncertjeiket az utóbbi cirka két évben, de mondhatjuk azt is, hogy a You And Your Revolution lemez óta már más szelek fújnak náluk. Igen, tény, hogy Vörös András körül ilyen-olyan okoknál fogva kic...
Az elmúlt évek során szép számmal akadtak olyan időszakok, mikor nem sok esélyt adtam volna arra, hogy valamikor még új Moby Dick korongot foghatok a kezembe. Az ezt megelőző Se Nap, se Hold 2005-ben látott napvilágot, és bár azóta volt Ugass kutya! újrakiadás meg 25 éves jubileumi koncertlemez, és élőben is feltűntek a srácok legalább évente párszor i...
Írhattam volna arról, hogy mióta csak lemezekről firkálom le a gondolataimat, nem voltam még ilyen nehéz helyzetben, mint a Loutallica anyagnál. Mert a Lulu egy borzasztóan nehéz mű, amelyben majdnem minden tételnél (dalt valahogy nem nagyon akaródzik ideírni) volt, ami elnyerte a tetszésemet, és bizony volt, amitől felvontam a szemöldökömet. Pedig...
„Brazília vezető death metal fogata", hirdeti a promószöveg a friss Krisiun lemez kapcsán. Hogy vezető csapatnak számítanak-e odaát, azt nem tudom, de hogy a legismertebb brazil death horda, az biztos (a Sepultura bonyolultabb eset, őket ne vegyük most bele ebbe). A három évvel ezelőtti Southern Storm ot a kelleténél jobbra értékeltem, bár azt máig f...
Jó, elismerem, Thomas Alan Waits azért rohadtul kilóg a Shock! rockmagazin mezőnyéből. De hát honnan nem lóg ki ez az idén már 62 éves megveszekedett, őrült/istenáldotta zseni? Ahol csak felcsendül összetéveszthetetlen, Bourbon whiskeyben és cigarettafüstben áztatott ráspolyos hangja és kategorizálhatatlan zenéje, összenéznek az emberek: hát ez meg...
Többször is leírtam már e magazin hasábjain, és most is megteszem: a honi death színtér egyre csak erősödik. Mostanában már itthon is feltűnnek olyan kiadványok ebben az irányzatban, amelyek bizony nemzetközi szinten is gond nélkül vállalhatóak lennének. Ilyen kategória a miskolci Slytract legújabb nagylemeze is. A 2005 óta létező csapat eddig rend...
Belegondolni is durva, mit jelent négy évtizedet lehúzni a zenebizniszben! Magyarországon összesen kell negyven év munkaviszony a nyugdíjhoz, néhány muzsikus pedig nem kevesebbet mondhat el magáról, hogy nemcsak több mint negyven éve mozog a rockszakmában, hanem mindezt még egy bandában is zenélte végig. A Uriah Heep főnök Mick Box vagy a Deep Purp...
Bár az ex-(és néha leendőként számon tartott) Dokken gitárzseni és Lynch Mob főnök saját neve alatt futó diszkográfiája terjedelmes, „igazi" szólólemeze (amit ilyen szándékkal és saját dalokkal készített el) ezzel a mostanival együtt mindössze kettő van. Az előző, a „mindössze" tizennyolc évvel ezelőtt megjelent Sacred Groove a Dokken és dallamos h...
Általában szegény jó Cobain bátyót szinte egy személyben szokás felelőssé tenni azért, hogy az alternatív zene szörnyetegét rászabadította a mit sem sejtőn és szolidan headbangelő rockertársadalomra, amely annyira össze is szarta magát ettől, hogy gyorsan levágatta a haját, a fiókok aljára rejtette a Maiden és Judas lemezeit, mély depresszióba eset...
Kétségtelen, hogy igazi nem várt ajándék ez a lemez, az viszont elég komoly kérdés, vajon Jim Matheos miért ebbe a projektbe ugrott fejest idén ahelyett, hogy inkább a nagyon régóta esedékes új Fates Warning albumot erőltetné. Még izgalmasabb a téma, ha hozzávesszük, hogy a kultikus hartfordi progresszív metal banda gitárosa és eredeti torka, John ...
Emlékszem, amikor először hallottam a 3 nevű zenekarról, illetve először hallottam tőlük valamit, nem igazán tudtam még hova tenni őket. Szimpatikusnak találtam a világukat, ám Joey Eppard magas, mondhatni szirénisztikus hangfekvéséhez hozzá kellett szoknom. Az évek alatt ez a lassan induló barátkozás odáig fajult, hogy idén már tűkön ülve vártam a...
Az Iced Earthről mindig egy dolog jut eszembe: METAL. Így, csupa nagybetűvel. Semmi sallang, semmi cicoma, csak a végletekig kimunkált fémzene. Persze csak ennyi közel se volna elég az üdvösséghez, de a zenekar agya, Jon Schaffer kiváló dalszerző is, riffelős, szikár, „ironmaidenes" stílusát ezer közül is azonnal felismerni. A csapat másik jellegze...
Régi jó szokásomhoz híven ezúttal sem siettem el a dolgokat, hiszen az ötös Mastodon már néhány hete megfülelhető. Mentségemre csak annyit tudok felhozni, hogy szándékosan nem rohantam vele, hiszen az atlantai csapat eddigi anyagai sem olyanok voltak, amikről egy-két hallgatást követően kőbe vésett alapigazságokat lehetett volna szajkózni, és hát a...
Jókat vigyorgok magamban, amikor valaki katyvasznak, popnak, countrynak titulálja az új Alice Cooper album egyes dalait vagy egészét, netán értetlenségét fejezi ki az anyag hallatán. Ez ugyanis egyedül arra utal, hogy a színtéren közel ötven éve jelenlévő sokk rock mester munkássága rengeteg ember számára még ma is kimerül a '80-as évek végének Des...
Az idei nyár nemcsak nagy hőséget, hanem vihart is hozott, méghozzá a messzi északról. A fagyos örvény közepében pedig egy hajó úszik kecsesen, melynek kapitánya egy norvég felfedező, kit extrémebb zenei körökben csak ICS Vortex néven emlegetnek. A szakállas basszusgitáros különösen kedveli a kísérletezős zenéket, hiszen érdekelt a progos, '70-es é...
A Primus visszatért, szóval most már biztos, hogy őrületes egy évünk van! Jó, persze, kedvenc zenebohócunk, Leslie Edward Claypool soha nem futott ki teljesen a látómezőből, gondoljunk csak a fergeteges elnevezésű Colonel Les Claypool's Fearless Flying Frog Brigade-jére, vagy a C2B3-ra (anyakönyvezett nevén Colonel Claypool's Bucket Of Bernie Brain...
Ami a Linoleum EP-vel elkezdődött, az befejeződni látszik (?) a Road Salt Two lemezzel, amely a tavalyi Road Salt One egyenes ági folytatása. Pontosan ezért nem döbbenhet meg senki azon, hogy az itt hallható zene egyfajta pulzáló ikertestvére az előző lemez dalainak. Mindehhez ugyanazt a puritán, „ott zenél a szobádban a zenekar" megszólalást kapjuk, a...
Kissé nehéz követni az amerikai hard rock/AOR színtéren zajló vándorlásokat és visszatéréseket, de annyi bizonyos, hogy a San Francisco-i Night Ranger sem először támadt fel az utóbbi években, noha hivatalosan csupán két évig, 1989 és 1991 között szüneteltették tevékenységüket. A veterán dallamos rockbanda klasszikus felállása ugyan két stúdiólemez...
Facebook
Twitter