Shock!

november 26.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Operation: Mindcrime - Budapest, 2015. november 16.

Sosem gondoltam volna, hogy három nap eltéréssel újra felidézhetem lelki szemeim előtt az 1991-es budapesti Monsters Of Rockot, ahol a Queensryche nyitott, majd utánuk a Mötley Crüe következett. Az időrendi sorrend nálam ugyan most fordított volt a 13-ai Mötley-koncerttel, és természetesen nem minden ízében idézhettem fel a huszonnégy évvel ezelőtt történteket 16-án, de az aznapi koncertélményből mindez nem vont le az égvilágon semmit.

geoff_tate_k2015_01

időpont:
2015. november 16.
helyszín:
Budapest, A38
Neked hogy tetszett?
( 8 Szavazat )

A szórakozást ezúttal Geoff Tate összekötötte a hasznossal: aki követte róla a híreket, nem érhette meglepetésként, hogy a Queensryche egykori frontembere borászként is a világ elé állt. Az Insania nevű fehér bort hozta el hozzánk, amit a Rock'n'Roll Interiorben mutatott be, és a jeles eseményre mi is meghívást kaptunk. Az Insania 2010 óta kapható az amerikai piacon, mostanáig kellett várni, hogy az európai piacot is meghódítsa. A bemutatón a Rinklin Wine tulajdonosa, Friedhelm Rinklin is részt vett, akivel együtt készítik az Insaniát egy kis németországi faluban, Eichstette-ben. Tate röviden mesélt a bor iránti szenvedélyéről, ami egészen gyerekkoráig nyúlik vissza, amikor cserkészként pitypangból készült bort készített, amit persze meg is jutalmaztak. Jó tudni, hogy egy jófajta borral Geoff Tate-et le lehet kenyerezni, de egyelőre ő kenyerezett le minket – egy kicsit később – az A38 színpadán egy múltidéző, majd egy a jelent megjelenítő műsorral.

geoff_tate_k2015_02

Sokak számára meghatározó lemez volt az Operation: Mindcrime annak idején, talán ennél találóbb elnevezést nem is találhatott volna új projektjéhez Tate: könnyen beazonosítható, nem kell senkinek teljesen új nevet megtanulnia és bepozicionálnia, és legalább nem a saját neve alatt kell futtatnia az aktuális zenekarát. Nem óhajtok a múlttal foglalkozni, egyébként is legyen az a saját bajuk: engem a zene érdekel, és kimondottan tetszik a The Key, az meg értelemszerűen komoly vonzerőt jelentett, hogy a zenekar a teljes O:M lemezt előadja. Essünk túl a kevéssé jól sikerült dolgokon gyorsan: az énekcucc nem állt még össze teljesen, ez valamelyest rányomta a bélyegét az első dalokra, Simon Wright az AC/DC-ben sem tündökölt, és láthatóan megküzdött a dobtémákkal, én például életemben nem hallottam ennyi kettőnégyet QR.dalokban. Randy Gane a billentyűk mögött inkább csak díszlet volt, Scott Moughton pedig nyilvánvalóan nem tudott annyi finomságot hozni a gitáron, mint mondjuk akár a színpad másik oldalán álló, ZZ Topos formát öltő Kelly Gray.

geoff_tate_k2015_03

Egy konceptlemezt előadni mindig merész vállalkozás, ráadásul Geoff nem először hozta el hozzánk a teljes lemezt, 2008-ban a PeCsa színpadán konkrétan mini-színházat varázsoltak elénk az akkori Queenryche tagjai. Geoff Tate akkor igencsak túl is tolta a színpadi előadást, félő volt, hogy most is a ripacskodásé lesz a főszerep, de szerencsére egyáltalán nem így történt. Ha tisztában vagy vele, milyen volt Tate a huszonpár évvel ezelőtt színpadon, akkor azt is tudod, hogy mindig egy kicsit mást, illetve többet jelentett, mint a korabeli rockénekesek, és akkoriban is sokkal teátrálisabban hozta magát, mint sok más kortársa. És most pontosan ezt kaptuk, csupán a korábbi ripacskodás nélkül: a jól ismert mozdulatokat és gesztusokat. Igaz, jóval pocakosabb, mint bármikor korábban (ami teljesen érthetetlen, hiszen ők voltak annak idején a „gyúrós zenekar"), és valami nagyon bizarr frizurát visel, így kis hunyorgással egy körszakállas, egyéni ecsetfrizurás Berényi Miklós-hasonmásként is körül lehetne írni mostani külsejét. Ám ha nagyon őszinte akarok lenni, egészen különleges élmény volt konkrétan centikről figyelni azokat a jellegzetes mozdulatokat, amelyeket annak idején az MTV képernyőjén bámulhattunk.

geoff_tate_k2015_04

A mai napig nem tudom eldönteni, hogy valóban jól érezték-e ők is magukat, vagy csak a végtelen profizmus hitette el velünk, hogy remekük szórakoznak, és jólesik eljátszaniuk/elénekelni a jól ismert dalokat. Nekünk elég volt ránézni John Moyerre (őt korábban az Adrenaline Mobbal már láthattuk Budapesten), aki egy személyben testesítette meg a rocksztárságot: a srác színpadra született, ez nem kérdés, pörgött-forgott, folyamatosan kontaktolt a közönséggel. Nem hiszem, hogy hosszan kellene ecsetelnem, mennyire felemelő volt hallani az O:M-ot így egyben, mindenféle felesleges színházasdi nélkül, és korántsem merült ki ebben minden, mivel kaptunk még az új lemezről három dalt (a kedvenceimet: Re-Inventing The Future, The Stranger, Burn), a The Warningról a Take Hold of the Flame-et, a One More Time-ot a Promised Landről, aztán a ráadásblokkban következett az én mennyei mannám: három Empire-dal (Empire, Jet City Woman, Silent Lucidity), majd abszolút kedvencem 1994-ből, a Damaged.

geoff_tate_k2015_05

Semennyire nem érdekel továbbra sem a háttértörténet, nekem most pont elég volt, hogy A Hangot láthattam-hallhattam, és ugyan a magasakkal érthető okokból már ő is spórol, de a varázs nem kopott meg semennyire sem, és szeretném azt hinni, hogy nemcsak mi éreztük magunkat remekül azon az estén, hanem a színpadon lévők is. A 2010-es koncerten, Geoff utolsó budapesti fellépésén hervasztóan kevesen voltak a PeCsában, ahhoz képest most is hervasztóan kevesen voltak a hajón, a hangulat mégis fantasztikus volt, talán ez az intimebb környezet jobban is fekszik a jelenlegi formációnak, ki tudja. Én pedig egy másodpercig nem tiltakoznék, ha esetleg legközelebb az az ötletük támadna, hogy a teljes Empire lemezt adják elő akár ugyanezzel a formációval, ugyanúgy ott lennék az első sorban.

 

Hozzászólások 

 
+6 #5 Santoro 2015-11-29 22:18
Idézet - bogar:
Nem Robert Sarzo volt a másik gitáros, hanem Scott Moughton. Ejnye!

Sajnos nekem nem jött be a koncert. Vitathatatlan, hogy az Opetation:Mindc rime lemez egy mestermű. Sikerült odáig jutni vele, hogy 150 ember előtt játsszák. Ez nálam meg is ölte a hangulatot. (Erről szerintem a szervező is tehet, mert minimális promóciós munkát végeztek.)
Másrészt Simon Wright olyan darabosan dobolt, hogy egyszerűen nem "gördültek" a dalok, kiölték belőle azt a jellegzetes QR lüktetést.
Úgy indultam útnak, hogy ki fogom rúgni a hajó oldalát, de ehhez képest a ráadást már kabátban néztem, hogy minél hamarabb el tudjak indulni, ha vége.
Sajnálom, hogy így alakult, mert a The Key egy remek lemez.


Arról, hogy csak 150-en voltunk, arról szerintem legfőképpen Tate tehet, és most úgy néz ki, hogy Tatenek van dublőre, míg pl. Rockenfieldnek nincs. Eddig mindig megnéztem őket mikor hazánkba jártak, de Tate színpadi előadási nekem mindig sok volt, csak a zseniális hangja mentette meg.
Idézet
 
 
+1 #4 zoli 2015-11-29 17:59
Idézet - Tigrisszív:
Hát előzőleg nem tudtam mire számítsak, hittem is, meg nem is, hogy eljátsszák a teljes OM lemezt, meg itt azért teltházra számítottam. Nos, teltház nem lett, így a 4-5. sorból hallgathattuk-nézhettük végig a koncertet, ami szerintem fantasztikus volt! Az első szám első felét leszámítva nagyon jó minőségben szólt az ének is, és a hangszerek is! No meg, hogy tényleg az arcunkba tolták a teljes OM lemezt! Majdnem két órás volt a koncert, pedig még hagytak is ki dalokat. Utána úgy voltam vele, hogy úristen, ezt látni-hallani kell mégegyszer, de sajna már nem fér bele anyagilag a pozsonyi buli. Ezt már beírtam pár helyre, de a koncert setlistjét cserélném a (lehetőleg színes) belépőjegyére!

Miért nem írsz a szervezőnek, biztos maradt pár koncertjegy...
Idézet
 
 
+1 #3 Tigrisszív 2015-11-29 12:46
Hát előzőleg nem tudtam mire számítsak, hittem is, meg nem is, hogy eljátsszák a teljes OM lemezt, meg itt azért teltházra számítottam. Nos, teltház nem lett, így a 4-5. sorból hallgathattuk-nézhettük végig a koncertet, ami szerintem fantasztikus volt! Az első szám első felét leszámítva nagyon jó minőségben szólt az ének is, és a hangszerek is! No meg, hogy tényleg az arcunkba tolták a teljes OM lemezt! Majdnem két órás volt a koncert, pedig még hagytak is ki dalokat. Utána úgy voltam vele, hogy úristen, ezt látni-hallani kell mégegyszer, de sajna már nem fér bele anyagilag a pozsonyi buli. Ezt már beírtam pár helyre, de a koncert setlistjét cserélném a (lehetőleg színes) belépőjegyére!
Idézet
 
 
+4 #2 Anomander 2015-11-29 09:20
Nekem nagyon bejött a koncert. A közönség (bár tényleg kevesen voltunk) csupa régi QR rajongónak látszott, és nekem volt egy olyan érzésem, hogy Tate is levette ezt. Én arra szavazok, hogy tényleg jól érezték magukat, de persze lehet, hogy csak naív vagyok:) Az O:M akkor is zseniális, az új dalok is megszólaltak, az Empire blokknak meg én is nagyon örültem. Simán mennénk még egyszer a következő hétfőn:)
Idézet
 
 
+5 #1 bogar 2015-11-29 06:22
Nem Robert Sarzo volt a másik gitáros, hanem Scott Moughton. Ejnye!

Sajnos nekem nem jött be a koncert. Vitathatatlan, hogy az Opetation:Mindc rime lemez egy mestermű. Sikerült odáig jutni vele, hogy 150 ember előtt játsszák. Ez nálam meg is ölte a hangulatot. (Erről szerintem a szervező is tehet, mert minimális promóciós munkát végeztek.)
Másrészt Simon Wright olyan darabosan dobolt, hogy egyszerűen nem "gördültek" a dalok, kiölték belőle azt a jellegzetes QR lüktetést.
Úgy indultam útnak, hogy ki fogom rúgni a hajó oldalát, de ehhez képest a ráadást már kabátban néztem, hogy minél hamarabb el tudjak indulni, ha vége.
Sajnálom, hogy így alakult, mert a The Key egy remek lemez.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.