Igen erős összeállítású dallamos mezőny látogatott el hozzánk március végén. Azt hiszem a dallamos metal híveinek sem a PC69-t, sem az Axxis-t nem kell különösebben bemutatni, mindkét csapat hosszú évek óta űzi az ipart, ráadásul egy jó kis vendégbandát is hoztak magukkal, a svájci Crystal Ballék személyében. Nem kis várakozásokkal néztem tehát az ...

Vannak olyan zenekarok, melyeket az embernek akkor is látnia kell, ha történetesen épp nem nagy rajongója az adott stílusnak. Ilyen a Morbid Angel is, így tehát – annak ellenére, hogy nem vagyok egy death metal fan – én is leslattyogtam nemzeti ünnepünkön a Népligetbe. Mivel én is utálom, ha olyanok okoskodnak a kedvenc műfajommal kapcsolatban...

Egy nappal az E-Klubos Morbid Angel után ismét felkerekedtem, hogy ezúttal egy egészen másmilyen zenei élményben legyen részem. Két élő legenda látogatott el ugyanis hozzánk: Glenn Hughes és Joe Lynn Turner személyében. Nagyon kedvelem a két fickó hangját (különösen Hughes mesterét), a két közös lemezüket pedig egyenesen imádom, s mivel ráadásul má...

Alig 11 évvel ezelőtt járt itt utoljára Max Cavalera, az akkor még szebb napokat élt Sepultura frontembereként, de mégis sok arc - köztük én is - ezen név bűvöletében ment el erre a péntek esti brazil-törzsi-metal próféciára. Se plakát, se túl nagy hírverése nem volt a koncertnek, de a PeCsa kapuit átlépve már lehetett látni, hogy erre nem is ...

Nos, igen, amikor 2003 februárjában a Terra Incognita lemezbemutatóról indultunk haza ugyanerről a helyszínről, a monumentális koncert hatásaként jelentkezett eufórikus hangulatban, eszünkbe sem jutott volna, hogy egy évvel később milyen szomorú apropó kapcsán veszünk részt egy még monumentálisabb Nemesis-szeánszon. Mert ugye fantasztikus volt ...

Na igen, szóval még egy alapvető fontosságú koncert, amelyen mindenképpen ott kívántunk lenni, ha törik, ha szakad. Bár valami fatális félreértés folytán a Uriah Heepre sokan úgy gondolnak – feltehetőleg a meghatározó Hammond sound és a kortársiasság miatt –, mint egy Deep Purple „kisöcsikére”. Van is egy közkeletű mondás róluk: „a szegény ember De...

Tudom, hogy volt Concerto Utószilveszter is, mégis számomra az első jelentős idei koncertesemény a Falconer fellépése volt. A Wigwam koncertek általában jól szólnak, úgyhogy a világ végi elhelyezkedés ellenére is szívesen járunk oda koncertre. Főleg, ha Kiss Gábor kolléga sofőrködik.

A Moby Dick régi favorit nálam, talán azt is mondhatnám, hogy a kedvenc magyar bandám, így egy pillanatra sem volt kétséges, hogy a Petőfi Csarnokban a helyem ezen az estén. Az utolsó falat bejgli elfogyasztása után kicsit késve érkeztem a bejárathoz, így a Virgin One műsorából sajnos semmit nem láttam, a Monastery pedig elmaradt, így a Depresszió ...

Ha rögtön a koncert után megírom, ez a beszámoló elvileg úgy kezdődött volna, hogy “bár családunkban az egy főre eső Saxon lemezek száma nem túl magas…” Oka van azonban annak, hogy ezt a rendkívül szellemes frázist le kell hagynom a cikk elejéről: azóta a szituáció gyökeresen megváltozott! Igen, megint csak egy olyan koncertet láttam, amelyet követ...

Egy igen kellemes nagycsaládi ünnepség után indultunk a Pesti Est Caféba, néhány jófajta hazai zenekart megnézni. Elég kontrasztos hely ez egy metalkoncertnek, vagyis inkább fura a fenti békésen italozgató, beszélgető dizájnolt fiatalok után lemenni a pincébe, ahol nem kevésbé fura - és nem kevésbé dizájnolt, csak másképp - alakok metalkodnak.

Nem árulok el nagy titkot (sőt, valószínűleg önismétlőnek hat az elkövetkező vallomás), ha elmondom: nem a bulizós, headbangelős, léggitározós koncertlátogatók közé tartozom, sokkal inkább azok táborát erősítem, akik a tiszta muzikális élmény és a zenei csemegék miatt járnak “rockhangversenyre”. A “kötelező-best-of-live” műsorok és a hejjegtetős sa...

Megmondom őszintén, a Death Angel nem volt nagy kedvencem korábban, begyűjtöttem a lemezeiket, szerettem is őket (különösen az Act III-t), de nem voltak nagy favoritjaim. Ez azonban egy csapásra megváltozott, mikor a No Mercyn láttam a legendás Bay Area csapatot. Ott, akkor fanatikusukká váltam, az a buli tényleg talán a legnagyobb koncertélménye...

Utoljára áprilisban jártam a Mega Pubban, akkor borzasztóan zavart a hegynyi magas színpad. Azóta ezt korrigálták, emberi méretűre csökkent a magassága, így legalább lehet már látni a zenészeket is, viszont ha már háromnál többen játszanak fent, akkor nyomorognak, mert a szélessége is csökkent a deszkáknak, egyenes arányban a magassággal.