A Moby Dick régi favorit nálam, talán azt is mondhatnám, hogy a kedvenc magyar bandám, így egy pillanatra sem volt kétséges, hogy a Petőfi Csarnokban a helyem ezen az estén. Az utolsó falat bejgli elfogyasztása után kicsit késve érkeztem a bejárathoz, így a Virgin One műsorából sajnos semmit nem láttam, a Monastery pedig elmaradt, így a Depresszió ...

Ha rögtön a koncert után megírom, ez a beszámoló elvileg úgy kezdődött volna, hogy “bár családunkban az egy főre eső Saxon lemezek száma nem túl magas…” Oka van azonban annak, hogy ezt a rendkívül szellemes frázist le kell hagynom a cikk elejéről: azóta a szituáció gyökeresen megváltozott! Igen, megint csak egy olyan koncertet láttam, amelyet követ...

Egy igen kellemes nagycsaládi ünnepség után indultunk a Pesti Est Caféba, néhány jófajta hazai zenekart megnézni. Elég kontrasztos hely ez egy metalkoncertnek, vagyis inkább fura a fenti békésen italozgató, beszélgető dizájnolt fiatalok után lemenni a pincébe, ahol nem kevésbé fura - és nem kevésbé dizájnolt, csak másképp - alakok metalkodnak.

Nem árulok el nagy titkot (sőt, valószínűleg önismétlőnek hat az elkövetkező vallomás), ha elmondom: nem a bulizós, headbangelős, léggitározós koncertlátogatók közé tartozom, sokkal inkább azok táborát erősítem, akik a tiszta muzikális élmény és a zenei csemegék miatt járnak “rockhangversenyre”. A “kötelező-best-of-live” műsorok és a hejjegtetős sa...

Megmondom őszintén, a Death Angel nem volt nagy kedvencem korábban, begyűjtöttem a lemezeiket, szerettem is őket (különösen az Act III-t), de nem voltak nagy favoritjaim. Ez azonban egy csapásra megváltozott, mikor a No Mercyn láttam a legendás Bay Area csapatot. Ott, akkor fanatikusukká váltam, az a buli tényleg talán a legnagyobb koncertélménye...

Utoljára áprilisban jártam a Mega Pubban, akkor borzasztóan zavart a hegynyi magas színpad. Azóta ezt korrigálták, emberi méretűre csökkent a magassága, így legalább lehet már látni a zenészeket is, viszont ha már háromnál többen játszanak fent, akkor nyomorognak, mert a szélessége is csökkent a deszkáknak, egyenes arányban a magassággal.

Már több ízben írtam a Helloweenhez kötődő, nem mindennapi kapcsolatomról, de ha valaki esetleg nem olvasta volna korábbi Pulitzer-várományos munkáimat, most is ejtek egy-két szót erről a viszonyról, főleg, hogy, Helloween cikkről lévén szó, a téma itt és most a legaktuálisabb. Szóval, valószínűleg a csapat valószínűleg törzsrajongóinak szöges ell...

A tavaszi No Mercy után ez a túra lehetett volna az év második legerősebb thrash összeállítása… Lehetett volna, ugyanis az eredetileg meghirdetett Carnal Forge (szerintem a kortárs thrash legjobbjai), valamint a legendás Agent Steel végül nem szerepelt az összeállításban. Mindegy, az Exodust így is meg kellett nézni, úgyhogy rengeteg szervezési...

Mivel a debreceni Maiden koncert idején épp a brnoi Bonded by Metal turnén voltam, nem volt más választásom, mint kiutazni a csehekhez, és ott elcsípni a bandát. A T-Mobil Arena egy elég tetszetős csarnok, kb. Pecsa méretű küzdőtérrel, amihez körbe még ülőhelyek is társulnak. Egyetlen szépséghibája volt csak a helynek, nevezetesen hogy cseh b...

Akik olvasták a fesztiváljelentéseimet, tudják, mennyire kényes és kényelmes vagyok. Új tulajdonságommal ismerkedhetnek meg most mind ők, mind a későn érkezettek, amely azonban a legkevésbé sem meglepő a fentiek fényében: megrögzött, begyöpösödött budapesti (sőt: azon belül is kórosan belvárosi) volnék, kérem tisztelettel. Így enyhe megbotránkozáss...

A Dimmu Borgir és a Hypocrisy közös turnén, hát ezt nekem találták ki ott északon, gondoltam, mikor olvastam valahol a hírt, bár kicsit sokalltam az 5000 krajczárt.

Amikor a koncert előtt pár nappal megérkezett a hír, hogy az Arch Enemy nem folytatja a turnét holmi gyilkos rovarok támadásából kifolyólag, sokan nekiálltak eladogatni a koncertjegyeiket. Ezt már akkor is furcsálltam, hiszen a Nevermore dalai és koncertteljesítménye szerintem önmagában megért egy teljes árú jegyet, ráadásul a szervezők 500 forin...

Az önvizsgálat és a megbékélés napja volt ez, vagyis nem csak ez, mert két napos rendezvényt szervezett a Periferic, a két évvel ezelőtti terrortámadás “emlékére”. Az első nap rockosabb formációkat nézhettünk meg, a második inkább a world music jegyében telt. Nyilván az első nap érdekelt minket.