Délután a kémeim jelentették, hogy Budaörsön szállingózik a hó, tehát lélekben felkészültem, hogy méteres hóakadályokat leküzdve kell a világvége alsón lévő Wigwamhoz eljutni - világvége felsőről természetesen. Nem így történt, csupán a metsző északi szél, no meg a hosszú sor (!) jelentett némi akadályt, ami a helyszín bejárata előtt kígyózott.
Egyet jobb, ha már most megtanulunk: a hardcore/punk bizonyos értelemben inkább egyfajta mentalitás, mint konkrét jegyekkel rendelkező zenei stílus. Mivel a színtér nálunk a metal scene-től abszolút függetlenül él, és a kívülállók számára gyakorlatilag láthatatlan fórumokon képviselteti magát, ez sokaknak nem is lehet egyértelmű. Tavaly a Creation ...
„Bulgáriába mentek koncertezni? Pont oda? És nem féltek, hogy kirabolnak? Vagy hogy ételmérgezést kaptok?" - és hasonlók. Őszintén szólva - bár nem féltünk -, mi se nagyon tudtuk biztosra, hogy mi lesz ebből, de akkor is ki kell próbálni. Két koncert, plusz interjúk, összesen utazással együtt öt nap. Miért ne? Ráadásul az utolsó pillanatban képbe k...
Elfogult vagyok. Erről az emberről és a zenekaráról akkor se lehetne rosszat írni, ha egyébként lenne miért. De nincs. Jó persze, igaz hogy a basszusgitáros Marcus Blake lila póló-kétforintos farmer-bakancs összeállításban inkább lepattant műszaki egyetemi kollégistának néz ki, de simán folyamodhatna szociális segélyért Jim Wilson gitáros is (motor...
Az atmoszférikus black metal kedvelőinek szóló E-klubos este után a PeCsában a hagyományos európai nehézfém népes hazai rajongótábora is megkapta, ami neki jár. A Cross Borns ebből a táborból szemmel láthatóan már kiépítette a saját bázisát. Egy nyitózenekarnál ez nem kis előnyt jelent ám! A selyemingeket már egy ideje a szekrényben hagyták, az...
Bodrogbeach, Tokaji aszú, zene, fiúk-lányok (13-tól 40-ig), fullasztó meleg, szúnyogok, koncertek, programok, élet, rock'n'roll. Talán ezek jellemezhetnék a legjobban az idén augusztus 16 és 19 között megrendezett tokaji Junkies - Zero-G tábort. Az igazat megvallva nekem az idei volt a legelső, de több visszajáró törzsvendéggel is beszéltem, hozzá...
Első nap - augusztus 1.
Az idei Sziget a "leggrandiózusabb nyári fesztivál" megtisztelő titulusa mellett a "legocsmányabb karszalagszínek" kevésbé hízelgő díját is elnyerte, legalábbis nálam. Az úgymond "hivatalos" látogatók toalettkacsa-zöld csuklóékessége még hagyján, de a rendes heti szalag értelmezhetetlen kékes-türkiz-lilás színe bőven felér eg...
A legendás Dynamo ezúttal elmaradt, így a világmindenség hónaljában megbúvó német falucska jelentősége, ha lehet, még tovább nőtt. Röviden azzal összegezném az idén tapasztaltakat, hogy a rendezők most is igyekeztek a világ minden tájáról ide sereglett rajongók (lehettünk vagy 50 ezren!) kedvében járni és a felhozatalra nem is lehetett panasz, a sz...
Harmadszor tette tiszteletét nálunk Dave Mustaine és csapata, akik a metalhoz is visszatértek a rádiós (le)szereplés után. Hiába, elég rosszul hangzott volna az amcsi diszkókban az, hogy megahalál, mint sztárcsapat... Nyolckor kezdődött volna a koncert, viszont az emberek csak jöttek és jöttek, így cirka 8:20-kor lépett színpadra a zenekar. Tömegn...
Idén csak egy nap telt el kettő helyett a tavaly már bejáratott néven, de a változatosságra való törekvés ugyanúgy érződött és ezúttal az időjárás is kedvezett a szabadtéri bulinak! A koncertek mellett pörgött a CD-és pólóstand is, nem beszélve a közönség-találkozókról, ahol a fellépők tonnaszámra osztották az autogramokat. Igazából az se dühített ...
A borsos jegyár sem tudott elrettenteni attól, hogy a '97-es Sziget után újból közel kerüljek egy élő legendához. (No Sleep 'Til Alsóörs) Akkor járt ugyanis utoljára nálunk a világ első számú rock'n'roll fazonja és cinkosai, hogy maradandó nyomot hagyjanak hallójáratainkban. Jöhetett itt motorparádé, bungee jumping, netán Hooligans koncert fullos ...
Ennek a több éves múltra visszatekintő, idén egyenesen háromnaposra duzzasztott maratoni zúzdának a zárónapjára lendültünk át a labancokhoz. Önmagában az akkor éppen lemezmegjelenés előtt álló Judas Priest önmagában is meggyőző érv volt az utazás mellett, ráadásul két nem akármilyen kaliberű csapatot is végignézhettünk Ripperék előtt.
Du. 13 óra körül Norbi, a gitárosunk begyújtja a rakétát. Jól megtankoljuk a kocsit, aztán a megbeszélt gyülekezőhelyen összeszedjük a brigádot (egyedül Szabolcs, a "doberman" indult külön) és hajrá! Közel négyórás autóút következik, minimális pihenőkkel. Azok a rohadt kilométerek mintha sose akarnának elfogyni, a Pécs határát jelző táblát ált...
Másodjára került megrendezésre a progresszív metal zenét egyre többen, és jobb minőségben előadó hazai csapatok fesztiválja. Tavaly Pécsett gyűlhettek össze a komplex zene hívei, egy egész estés meditációra, hangorgiára, amit ebben az évben még magasabb színvonalon, és több fellépővel próbáltak a szervezők megrendezni. Fejemre legyen írva, a pécsi ...
Mindazoknak, akik nem az európai zenei élet központjainak egyikében élnek, olykor biz' hosszabb utat kell megtenniük, ha szeretnék elcsípni egy-egy kedvencüket valamely város színpadán. Ezúttal szerencsés voltam, hisz ahhoz, hogy láthassam a Rammstein legénységét, mindössze Bécsig kellett elbumliznom.
A nem akármilyen neveket rejtő fesztiválturné odisszeája aznap épp a magyar határ közelébe vetette az öt csapatot, mi pedig egy totálisan megszállott, nyughatatlan rajongókból álló ötös tagjaiként eredtünk a nyomukba. Amilyen sokszínű a fellépők névsora, olyan vegyes a társaság is: kit a Nevermore, kit az In Flames vagy a Dimmu Borgir vonzott legin...
Egy réges-régi, azelőtt soha nem látott klasszikus majdnem eredeti felállásában és az abszolút mai kedvenc, akikről minden szépet és jót elmondtak már, de mégsem tudjuk eleget dicsérni - szóval két olyan zenekar, akiket kész lennék bárhol, bármikor megnézni. Mégis mit írjak egy ilyen összeállításról azon kívül, hogy a 2001. év bulija,...
Jó dolog, ha az ember folyamatosan tágítja a látókörét és új dolgokat tanul, tapasztal. Persze mindenkinél megvannak azok a bizonyos határok, amelyeken túl, úgymond, megszűnhet az élet egy idő után, de ki mondta, hogy ezek nem tolódhatnak ki?! Akinek mindene az extrém, sötét black illetve death metal és hajlandó volt időt, energiát, pénzt áldozni ...
A Therapy? ugyan manapság olyan aprócska klubokban is fellép, mint amilyen a háromszáz fős Sanctuary, ám ez hál'istennek nem zavarja sem őket, sem a mellettük hűségesen kitartó rajongókat, akik közül ugyan valószínűleg nem sokan kerültek extázisba az utolsó két - valóban elég haloványra sikerült -lemez hallatán, ám tudják jól, hogy élőben a Therapy...
Megérkeztünk hat órára, parázva, hogy nem lesz helyünk, aztán láttam, hogy itt bizony nagyon kevesen vannak. Gondoltam jó kis negyedház lesz, aztán “ezeknek” sem lesz kedve többet "kis hazánkba" jönni... de a látszat néha csal. Kényelmesen benyomultunk az első sorba bal szélen, kulturáltan ácsorogtunk a korlátnál.
Az elmúlt év után másodszor ért az a hihetetlen szerencse, hogy ott lehettem az egyik leghatalmasabb európai metal fesztiválon!!! Most azonban végre be is számolhatok a nagy eseményről (tavaly a bonyhádi haverok azóta megszűnt 'zine-jébe terveztem egy írást - a címe ilyesmi lehetett volna: Wackond-weekend Wackenben; frappáns, mi?), mert hát erről m...
Facebook
Twitter