Ha van olyan zenekar, amiben biztos voltam, hogy sosem fogom látni őket színpadon, akkor a kanadai Anvil tuti ebbe a kategóriába tartozik. Hazai népszerűségüket tekintve kizárt volt, hogy elhozzák őket, annyira meg nem nagy favoritok, hogy külföldre utazzam értük. Úgy látszik, csodák márpedig vannak, hisz egy borongós novemberi estén mégis itthon ...

Két magyar csapat és a norvég Khold nyitotta volna ezt a mini X-Mass fesztiválnak is beillő koncertet, ám előbbiek elmaradtak, utóbbi pedig átadta helyét a szintén norvég Keep Of Kalessinnek.

Hardcore nemzet a magyar. Ezt valószínűleg a műfaj nagyjai is így gondolják, hisz a máig is aktívan üzemelő legendák között alig van, aki ne látogatna felénk igen nagy gyakorisággal. Az újabb össznépi pajtatáncnak otthont adó A38 ismét csordultig megtelt, ennek egyenes következményeként az egy főre jutó oldalláncok, jelvényes baseball sapkák, old s...

Kiss Gábor kollégával abban állapodtunk meg, hogy ő lesz a nyugatimádó tudósító, és a monstre rendezvény külföldi fellépőit veszi számba, nekem pedig a temérdek hazai csapatról kell megemlékeznem. Nem lesz könnyű, mert ugye tizenkét órán keresztül két színpadon folytak az események, éppen ezért már a koncert előtt bejelölgettem magamnak, hogy kire ...

Phil Collins érző lélek: budapesti koncertjét egy bő tízperces (és hatkezes) dobszólóval vezette fel, így a munkásembereknek is volt elég idő beszereznie napi söradagjukat. Sokat persze akkor sem vesztettek volna ha még elidőznek kicsit a büfében: a végére jóval két óra fölé jutó műsoridő tetemes része semmilyen izgalmat nem kínált.

Mondjuk ki kerek perec: elcseszett ötlet volt ezt a monstre koncertet vasárnap estére tenni. Mert igaz ugyan, hogy október 23-a ünnepnap volt, de 24-e már nem, éppen ezért a nézőszám is igencsak elmaradt attól, amire számítani lehetett volna akkor, ha hétvégére esik a dolog.

Nagyon hosszú ideig ki nem állhattam a KISS-t. Tényleg utáltam őket! Aztán 1998-ban valamilyen csoda folytán az eredeti, immáron ismét maszkos négyes ellátogatott hazánkba, én meg azt mondtam, egy rocklegendát nem szabad elmulasztani, így hát kimentem a PeCsába, és ez volt a fordulópont. A zene, a show, lenyűgözött, és ilyen előzmények után muszáj ...

Elég jó kis rockhétvégét csináltam magamnak október közepére. Csütörtökön az asszony unszolására megnéztük az elég harmatos Jamie Winchestert (vessetek meg, de mindent a családi békéért), pénteken már a sokkal inkább fogamra való Replika születésnapozása volt terítéken a Wigiben, szombatra meg befigyelt a Kiss Forever ugyancsak szülinapos koncertje...

Volt egy időszakom úgy 97-98 táján amikor metalos ismerősök híján más forrásból tudtam csak zenékkel megismerkedni, és ennek óhatatlan következménye lett az, hogy "más" dolgokkal is találkoztam és némelyik meg is tetszett. Közéjük tartoztak a klasszikus progrock bandák is: először a szomszéd srác adott kölcsön Emerson, Lake & Palmer kazettákat,...

Eddig még nem volt szerencsénk a heavymetal.hu egyik fesztiválját sem meglátogatni, de most két okból is érdekelt a dolog, egyrészt olyan csapatokat hívtak meg, amelyekre nagyrészt kíváncsi voltam, másrészt meg Wackorék meghívták BZ-t vendégénekelni, ezt meg kevéssé akartam kihagyni ugye, ő meg aztán pláne. A Kultiplexben sem voltam még, kicsit lep...

Amint az a fentiekből is kitűnik, az Erőfarkas (aki sütni tud?), sajnos elmaradt. Kár, mert baromi kíváncsi lettem volna a bandára, ugyanis a német headbangerek és a román operaénekes srác könnyfakasztóan megható egymásra találásának története felkeltette az érdeklődésemet a Powerwolf iránt. És bár lehet, hogy az egész sztori csak ügyes marketingfo...

A tavalyi G3 buli után végre önálló koncertet is adott nálunk Steve Vai és csapata. Sajnos a kora őszi időpont ellenére nem a PeCsa szabadtéren került megrendezésre a buli, hanem bent a csarnokban. Így pont a gitárguru ujjainak zavartalan megfigyelésétől esett el a koncertlátogató, hacsak nem küzdötte magát az első sorokba.