Kezdő metalhead koromban – mint sok más kortársam esetében is – az Iron Maiden / Helloween “szentkettősséggel” indult a külföldi csapatok inváziója a szétcsapott NDK-s mono rádiós magnómban. A Powerslave és a Keeper lemezek vittek bele a fémbe, még ha ez azóta cikisnek is hangozhat.
A lasagna-evős névnapozás spontán koncertlátogatássá fajult, és szerintem egyikünk sem várta, hogy a tengerentúl legamerikaiatlanabb sztárcsapatát ilyen korrekt módon idézi majd meg a Steal This System zenekar. Előzenekar nem volt, így kb. 11-ig a kivetítőn futó Metallica koncert kötötte le figyelmünket - már akiét.
Lehet, hogy az én bioritmusom a beteges, de egyszerűen képtelen vagyok ép ésszel felérni, miért kell matinéidőben kezdeni a rockkoncerteket, és ez még akkor is így van, ha a főattrakció rajongótáborának túlnyomó része alapvetően a 14-18 éves korosztályból kerül ki. A volt The Crown frontember Johan Lindstrand új bandáját, a One Man Army And The Un...
Szerencsére a koncert előtti interjú miatt megúsztam a PeCsa előtti fagyoskodó sorban állást, így volt lehetőségem még kényelmesen végigböngészni a merchandise-részleget. A tavalyelőtti Opeth logós tangákat most otthon hagyták, helyette volt zászló, felvarró és matrica, de inkább egy papírízű sonkásszendvicset vállaltam be a büfé kínálatából, no me...
Eddig nem volt megszokott koncerthelyszíne a Wigwam a Queen rajongóknak: az Emlékzenekar is a PeCsában játszott az elmúlt években december tájékán, így mindnyájan kicsit félve gyülekeztünk a helyszínen, ahol bitang hideg volt, és a szívbajt hozta ránk, hogy 10 körül még csak a zenészekkel és rokonaikkal csevegtünk egyen-ketten.
Nem nagyon hiszem, hogy kimentünk volna erre a koncertre Kiss kollégával, ha nem pont advent idejére esik, és nem biztosít ingyen belépést a szervező. Így viszont összeköthettük a kellemest a még kellemesebbel, hiszen Bécsben kóvályogni amúgy is óriási feeling, nemhogy Karácsony előtt, amikor lépten-nyomon ajándékvásárokba ütközik az ember, és gyön...
Jeles, ám ugyanakkor nagyon szomorú eseménynek lehetett tanúja a Marco Polót csurig megtöltő embersereg ezen a napon. Jeles esemény volt ez, ugyanis Varso koncert kb. 2 éve nem volt a fővárosban, ám szomorú is egyben, hisz ez a buli az utolsót is jelentette, tekintve, hogy a banda határozatlan időre feloszlatta önmagát. Varsoék előtt két másik z...
Sokan, sokféleképpen megemlékeztek már Cserháti Pityiről, a P. Box idén nyáron elhunyt vezetőjéről, az egykor klasszikus lemezeket készített, majd több, másfél évtized után újra feltámadt banda motorjáról és persze billentyűséről. Mi még nem vettük erre rá magunkat, sőt, a Pangea lemezről is azért nem kerül még be ismertető, mert nem akartunk a tra...
Nem sokkal Tony Martin honi felbukkanása után egy újabb legendás ikon látogatott el hozzánk, a Maiden első két anyagán éneklő, sőt a lemezek megírásából is aktív részt vállaló Paul DiAnno. Legnagyobb meglepetésemre viszonylag kevesen jöttünk össze a Wigwamban, annak ellenére, hogy a Maiden nagyon népszerű idehaza. Úgy látszik, a többség Dickinsonna...
Most először fordult elő az, hogy kimondottan a Stratovarius és a Hammerfall miatt mentem el saját koncertjükre. Emlékezzünk csak vissza: 2000-ben a Rhapsody játszott Tolkkiék előtt, 2001-ben a Virgin Steele melegített a Hammerfallhoz, 2003-ban pedig a Masterplan miatt mentünk Dronjakék koncertjére, és elsősorban a Symphony X kedvéért Stratóra. ...
Ha van olyan zenekar, amiben biztos voltam, hogy sosem fogom látni őket színpadon, akkor a kanadai Anvil tuti ebbe a kategóriába tartozik. Hazai népszerűségüket tekintve kizárt volt, hogy elhozzák őket, annyira meg nem nagy favoritok, hogy külföldre utazzam értük. Úgy látszik, csodák márpedig vannak, hisz egy borongós novemberi estén mégis itthon ...
Hardcore nemzet a magyar. Ezt valószínűleg a műfaj nagyjai is így gondolják, hisz a máig is aktívan üzemelő legendák között alig van, aki ne látogatna felénk igen nagy gyakorisággal. Az újabb össznépi pajtatáncnak otthont adó A38 ismét csordultig megtelt, ennek egyenes következményeként az egy főre jutó oldalláncok, jelvényes baseball sapkák, old s...
Kiss Gábor kollégával abban állapodtunk meg, hogy ő lesz a nyugatimádó tudósító, és a monstre rendezvény külföldi fellépőit veszi számba, nekem pedig a temérdek hazai csapatról kell megemlékeznem. Nem lesz könnyű, mert ugye tizenkét órán keresztül két színpadon folytak az események, éppen ezért már a koncert előtt bejelölgettem magamnak, hogy kire ...
Phil Collins érző lélek: budapesti koncertjét egy bő tízperces (és hatkezes) dobszólóval vezette fel, így a munkásembereknek is volt elég idő beszereznie napi söradagjukat. Sokat persze akkor sem vesztettek volna ha még elidőznek kicsit a büfében: a végére jóval két óra fölé jutó műsoridő tetemes része semmilyen izgalmat nem kínált.
Nagyon hosszú ideig ki nem állhattam a KISS-t. Tényleg utáltam őket! Aztán 1998-ban valamilyen csoda folytán az eredeti, immáron ismét maszkos négyes ellátogatott hazánkba, én meg azt mondtam, egy rocklegendát nem szabad elmulasztani, így hát kimentem a PeCsába, és ez volt a fordulópont. A zene, a show, lenyűgözött, és ilyen előzmények után muszáj ...
Elég jó kis rockhétvégét csináltam magamnak október közepére. Csütörtökön az asszony unszolására megnéztük az elég harmatos Jamie Winchestert (vessetek meg, de mindent a családi békéért), pénteken már a sokkal inkább fogamra való Replika születésnapozása volt terítéken a Wigiben, szombatra meg befigyelt a Kiss Forever ugyancsak szülinapos koncertje...
Volt egy időszakom úgy 97-98 táján amikor metalos ismerősök híján más forrásból tudtam csak zenékkel megismerkedni, és ennek óhatatlan következménye lett az, hogy "más" dolgokkal is találkoztam és némelyik meg is tetszett. Közéjük tartoztak a klasszikus progrock bandák is: először a szomszéd srác adott kölcsön Emerson, Lake & Palmer kazettákat,...
Eddig még nem volt szerencsénk a heavymetal.hu egyik fesztiválját sem meglátogatni, de most két okból is érdekelt a dolog, egyrészt olyan csapatokat hívtak meg, amelyekre nagyrészt kíváncsi voltam, másrészt meg Wackorék meghívták BZ-t vendégénekelni, ezt meg kevéssé akartam kihagyni ugye, ő meg aztán pláne. A Kultiplexben sem voltam még, kicsit lep...
Az évben volt pár koncert, ami jó volt, akadt egy-kettő ami elé némi kíváncsisággal tekintettem, de amit úgy vártam, mint Béla néni a nyugdíjat a postás érkezése előtti éjszakán (kigúvadt szemek, habzó száj, automatikusan kaparó körmök, holdkóros nyünnyögés), az a Nevermore volt. Amint az a fentiekből is kitűnik, az Erőfarkas (aki sütni tud?), sajnos elmaradt. Kár, mert baromi kíváncsi lettem volna a bandára, ugyanis a német headbangerek és a román operaénekes srác könnyfakasztóan megható egymásra találásának története felkeltette az érdeklődésemet a Powerwolf iránt. És bár lehet, hogy az egész sztori csak ügyes marketingfo...
A tavalyi G3 buli után végre önálló koncertet is adott nálunk Steve Vai és csapata. Sajnos a kora őszi időpont ellenére nem a PeCsa szabadtéren került megrendezésre a buli, hanem bent a csarnokban. Így pont a gitárguru ujjainak zavartalan megfigyelésétől esett el a koncertlátogató, hacsak nem küzdötte magát az első sorokba.
Kicsit késve érkeztem, épp a harmadikként felcsendült, bluesosan hiperdepressziós Hell of Silence elején, ami különben pont a kedvenc dalom a srácoktól. Így valószínűleg lemaradtam két szerzeményről a még meg nem jelent, de már felvett és éppen kiadót kereső első Flop lemezről. Mint kiderült, a szerencsés korán érkezők még ajándék cd-t is kapta...
Másodszor látogatott kicsiny országunkba a brit Arena, és mivel az előző koncertjüket kénytelen voltam anno kihagyni, kíváncsi voltam, mit művel a színpadon a Clive Nolan multimegabillentyűs vezette csapat.
Facebook
Twitter