2004. augusztus 3. kedd - 0. nap
Kiadós kavarás után odaértem a hídhoz, ahol nem volt senki belépni vágyó rajtam kívül, ilyen még sosem történt, de azért bementem. Na, bent aztán már alig találtam üres helyet a mozinál, ahova már csak hagyománytiszteletből is tesszük magunkat, mióta Sziget a Sziget. Körbe mindenki németül beszél, annyi baj legyen. Nulladik nap lévén semmi említésre méltó nem történhet és nem is várom el tőle.
Nem tudom, kinek az agyából pattant ki az ötlet, miszerint az idei EFOTT helyszíne Fonyódon, a Balaton mellett legyen, de kívánom neki, hogy transzcendens hattyúk, sirályok, angolnák, zöldmoszatok dicsőítsék szakadatlan. Ez ugyanis akkora feelinget kölcsönzött a fesztiválnak, hogy bátran kijelenthetem, az év legjobb hangulatú (zenei) rendezvényén s...
A Hegyalja Fesztivál kikapcsolódás szempontjából talán az ország legkellemesebb rendezvénye, ugyanis Tokaj kétség kívül csudaszép hely, arról nem is beszélve, hogy a szórakozni vágyó fiatalság errefelé valóban minőségi segédanyagokkal hangolódhat a bulizásra. Még mielőtt bármiféle félreértés adódna előző mondatomból, gyorsan elmondom, hogy termész...
Az egyszer biztos, hogy több napra bezáratnám egy szaunába azt az IQ-harcost, akinek a lelkén ama végtelenül szellemes gondolat megvalósítása szárad, miszerint az idei nyár eddigi talán legmelegebb estéjén vonuljon be a PeCsa termébe a szabadtérre meghirdetett rendezvény. Ha nem volt 666 fok Fahrenheit (bár lehet, a 7800 stílusosabb lenne, hehe), ...
Amikor hónapokkal a fesztivál előtt megláttam a beharangozó reklámot és netes dolgokat, már mindenféle likviditási kalkuláció nélkül tudtam, hogy ezen a fesztiválon bizony mindenkinek ott a helye, aki él és mozog a metal világában. Aztán amikor megtudtam a jegyárat, valahogy akkor sem borzasztott el a dolog, mondván, hogy itt aztán a mai keményzene...
Judas Priest, Queensryche, Black-Out, Nemesis
Budapest, Petőfi Csarnok - 2004. június 16.
Az immáron 5. alkalommal megrendezett Summer Rocks egy igazi ünnepé nőtte ki magát számomra. Ebben a két-három napban tényleg olyan előadókat láthat az ember jól megválogatva, akik saját stílusukban, a széles értelemben vett heavy metal/hard rock stílus krémjéhe...
Nem kicsi örömtáncot lejtettem - persze csak szigorúan a fejemben - , mikor kiderült, hogy az idei Sportsziget nagy szenzációja a Slipknot lesz. Ami több okból is meglepő, egyrészt a Sziget rendezvényeknek ez a kiterjedése eddig nem igazán vállalt be ennyire súlyos metalzenekart, főleg külföldit, és nagyszínpadon. Ráadásul mindezt ingyenesen. Nem t...
A korai kezdés miatt a nyitó De Facto-t sikeresen buktam, sebaj, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a nyár folyamán még találkozni fogok velük itt-ott. Ha nem is a színpadon, a sörsátrak környékén biztosan, hihi. Utólag egyébként csak pozitív véleményeket hallottam róluk, továbbá azt, hogy ezúttal kihagyták a koncertjeik szerves részét képező Anathem...
Nem tegnap volt az utolsó alkalom, hogy romantikus kettesben mentünk koncertre, de mivel barátaim többnyire ki nem állhatják az Accept egykori hangját, ezúttal így alakult. Na meg hát adni kellett a családi kapcsolatoknak is, párom keresztapja és a germán harcos között ugyanis jelentős fizikális és alkati hasonlóság áll fenn: egymás között csak Udo...
Sejtettem, hogy az aznapi Clawfinger, illetve a Peter Gabriel koncert elszippantja a koncertlátogatókat (többen mondták előtte, hogy de kár, hogy pont aznap van ez a buli is, de mit lehet tenni), meg pont előző nap már volt egy IHM koncert, szóval csak az igazán fanatikusok jöttek el aznap a Pesti Est Caféba.
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de szerintem nem nagyon volt még olyan, hogy a Tabánban a hazai rockzene legsikeresebb csapatai közül lehetett néhányat, jelen esetben kettőt, megtekinteni. Mindezt ráadásul ingyen… Mikor elindultam otthonról még nagyon szép, napsütéses idő volt, kellemes szellő fújdogált, minden adott volt tehát egy jó kis szabadtér...
Nem vagyok egy megveszekedett punk/HC arc, de valahogy a D.R.I.-t nagyon komálom. Még évekkel ezelőtt a Thrash Zone lemezükkel szerettem meg őket, majd később visszaástam az egész korai dolgaikig is. Arról azonban, hogy épp hol tartanak, mit csinálnak a fiúk, egyáltalán létezik-e még a zenekar, fogalmam sem volt. Nem kis meglepetésként ért tehát, a...
Szóval tehát a norvég Mayhem Budapesten. Hagyjuk is a szokásos zenekari biót dióhéjban, úgyis mindannyian tudjuk, hogy a black metal nemhivatalos alapköve a zenekar, és töviről hegyire ismerjük a Best magazinba való gyilkolós, csörcsbörneres, szaftos sztorikat a messzi-messzi hősidőkből, mikor még nem volt teljesen közröhej tárgya a harcinak szánt ...
Húsvét, tele koncerttel. Úgy gondoltam, nincs jobb annál, ha az ember ilyenkor nézi meg a Télapót. (OK, tudom, béna vicc, sebaj.) A Marco Polo pinceklub és elég pici az a része, ahol a koncerteket tartják. A színpad még picibb. Zsebkendőnyi, ahol egy Wackornyi zenekar (gy.k.: 3 tag) még szűken elfér, de ha már három embernek kell elférnie há...
Jó régen volt már az előző pécsi ProgFeszt, épp ideje volt, hogy végre történjék valami ezen a vonalon. Persze tudom, a körülmények nehezek, meg hát ez nem is valami nagy tömegeket vonzó műfaj – de hát azért egy évben egyszer mindenképpen jó szerintem, ha a stílus legjelesebb hazai képviselői meg a fanatikusok összegyűlhetnek egy kis közös örömködé...
Igen erős összeállítású dallamos mezőny látogatott el hozzánk március végén. Azt hiszem a dallamos metal híveinek sem a PC69-t, sem az Axxis-t nem kell különösebben bemutatni, mindkét csapat hosszú évek óta űzi az ipart, ráadásul egy jó kis vendégbandát is hoztak magukkal, a svájci Crystal Ballék személyében. Nem kis várakozásokkal néztem tehát az ...
Vannak olyan zenekarok, melyeket az embernek akkor is látnia kell, ha történetesen épp nem nagy rajongója az adott stílusnak. Ilyen a Morbid Angel is, így tehát – annak ellenére, hogy nem vagyok egy death metal fan – én is leslattyogtam nemzeti ünnepünkön a Népligetbe. Mivel én is utálom, ha olyanok okoskodnak a kedvenc műfajommal kapcsolatban...
Egy nappal az E-Klubos Morbid Angel után ismét felkerekedtem, hogy ezúttal egy egészen másmilyen zenei élményben legyen részem. Két élő legenda látogatott el ugyanis hozzánk: Glenn Hughes és Joe Lynn Turner személyében. Nagyon kedvelem a két fickó hangját (különösen Hughes mesterét), a két közös lemezüket pedig egyenesen imádom, s mivel ráadásul má...
Alig 11 évvel ezelőtt járt itt utoljára Max Cavalera, az akkor még szebb napokat élt Sepultura frontembereként, de mégis sok arc - köztük én is - ezen név bűvöletében ment el erre a péntek esti brazil-törzsi-metal próféciára. Se plakát, se túl nagy hírverése nem volt a koncertnek, de a PeCsa kapuit átlépve már lehetett látni, hogy erre nem is ...
Nos, igen, amikor 2003 februárjában a Terra Incognita lemezbemutatóról indultunk haza ugyanerről a helyszínről, a monumentális koncert hatásaként jelentkezett eufórikus hangulatban, eszünkbe sem jutott volna, hogy egy évvel később milyen szomorú apropó kapcsán veszünk részt egy még monumentálisabb Nemesis-szeánszon. Mert ugye fantasztikus volt ...
Na igen, szóval még egy alapvető fontosságú koncert, amelyen mindenképpen ott kívántunk lenni, ha törik, ha szakad. Bár valami fatális félreértés folytán a Uriah Heepre sokan úgy gondolnak – feltehetőleg a meghatározó Hammond sound és a kortársiasság miatt –, mint egy Deep Purple „kisöcsikére”. Van is egy közkeletű mondás róluk: „a szegény ember De...
A Moby Dick régi favorit nálam, talán azt is mondhatnám, hogy a kedvenc magyar bandám, így egy pillanatra sem volt kétséges, hogy a Petőfi Csarnokban a helyem ezen az estén. Az utolsó falat bejgli elfogyasztása után kicsit késve érkeztem a bejárathoz, így a Virgin One műsorából sajnos semmit nem láttam, a Monastery pedig elmaradt, így a Depresszió ...
Ha rögtön a koncert után megírom, ez a beszámoló elvileg úgy kezdődött volna, hogy “bár családunkban az egy főre eső Saxon lemezek száma nem túl magas…” Oka van azonban annak, hogy ezt a rendkívül szellemes frázist le kell hagynom a cikk elejéről: azóta a szituáció gyökeresen megváltozott! Igen, megint csak egy olyan koncertet láttam, amelyet követ...
Egy igen kellemes nagycsaládi ünnepség után indultunk a Pesti Est Caféba, néhány jófajta hazai zenekart megnézni. Elég kontrasztos hely ez egy metalkoncertnek, vagyis inkább fura a fenti békésen italozgató, beszélgető dizájnolt fiatalok után lemenni a pincébe, ahol nem kevésbé fura - és nem kevésbé dizájnolt, csak másképp - alakok metalkodnak.
Facebook
Twitter