Shock!

július 23.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

D.R.I., Insane, Wiener Sänger - Budapest, 2004. április 26.

Nem vagyok egy megveszekedett punk/HC arc, de valahogy a D.R.I.-t nagyon komálom. Még évekkel ezelőtt a Thrash Zone lemezükkel szerettem meg őket, majd később visszaástam az egész korai dolgaikig is. Arról azonban, hogy épp hol tartanak, mit csinálnak a fiúk, egyáltalán létezik-e még a zenekar, fogalmam sem volt.

időpont:
2004. április 26.
helyszín:
Budapest, Kék Yuk
Neked hogy tetszett?
( 0 Szavazat )
Nem kis meglepetésként ért tehát, amikor váratlanul felbukkantak kis hazánkban.
Ahogy az az ilyen utazó fesztiváloknál lenni szokott (eredetileg 6 banda lépett volna fel az este) jócskán volt eltérés a meghirdetett és a tényleges program között. Nem volt az A Traitor Like Judas, sem a Neck Sprain, volt viszont Insane. Na meg Dark Clouds és Penalty Kick is, de őket sikerült lekésni… bocs Viktor!

A Wiener Sänger volt tehát az első, akiket láttam. Nem akarok sokat írogatni róluk, mert mint már említettem, nem vagyok ős-HC fan, de annyi biztos, hogy mindenféle klasszikus feldolgozást játszottak, Leukémiát meg mittudomén. A közönség vette is a lapot, főként a Pulyka c. nótát fogadta mindenki nagy örömmel. Jól nyomatták a fiúk, energikus volt a buli, semmi üresjárat, felesleges szövegelés. Volt együtténeklés, meg mindenféle jó, és akikkel a buli után beszélgettem, ugyancsak dicsérték a srácokat.

Nem így az Insane-t. Állítólag a Neck Sprainnek betegség miatt kellett lemondani a bulit (más kérdés, hogy szerintem ők sem illettek volna ide), és így ugrottak be az utolsó pillanatban Insane-ék. A megjelent, zömmel már húszas éveik végét taposó HC fanatikusokból álló publikum azonban nagyon nem volt vevő erre a meglehetősen modern, nu metal-szerű zenére. Alapjában véve nem lett volna gond az előadással (mondom ezt annak ellenére, hogy én sem vagyok túlzottan vevő az olyasmire, amit nyomnak), csak ez most abszolút nem az ő közegük volt. Még a már-már slágernek számító nótáik, ilyen-olyan mellékleteken megjelent, és ezáltal nagyobb publicitást kapott dalaik sem működtek… nem ismerte őket a kutya se. Látták is a fiúk, hogy most ezt talán nem kéne annyira erőltetni, így lett az eredetileg beharangozott 45 perces műsorból 25 perc, aztán Insane el, jöhetett a D.R.I. Közben a magyar-brazil is véget ért, így hát semmi sem vonta már el figyelmünket a zenéről.

Hiába vártuk azonban Kurt Brechtet és csapatát, csak nem akartak kezdeni. Így ment ez vagy egy óráig, mikor végre felmásztak a deszkákra és indulhatott a móka. Hogy mi az istenen tököltek ennyit, arról fogalmam sincs, mert azért valljuk be, ez nem az az überkomplex hangorgia, de egy órás átszerelés ide, egy órás átszerelés oda, a hangzás botrányos volt. Az hagyján, hogy már-már átléptük az emberi tűrőképesség határát hangerőben, de ráadásul még a gitár úgy recsegett, hogy azt hittem, az agyam fog kifolyni a fülemen. Kis idő után az emberek túlléptek a kezdeti sokkon, mindenki beszerezte a kis füldugóit, aztán usgyi, Into the Pit! Kezdődött az aprítás, ami a zenekarnak szemlátomást nagyon tetszett. Elnézve ezt a négy 40 körüli csókát, óhatatlanul az jutott eszembe, mekkora fanatizmus kell ahhoz, hogy valaki 22 év után is ugyanannak a 200 embernek játsszon újra és újra?! Ha valami, akkor ez underground mentalitás!

Térjünk rá kicsit a programra: Mindenféle korszakot megidézett a kvartett, voltak első lemezes számok (naná!), mint például a Yes Ma’am vagy az I don’t Need Society, de képviseltették magukat a későbbi korszakok is. A hangsúly a legklasszikusabb Dirty Rotten nótákon volt, így nem maradhatott ki az I’d Rather Be Sleeping, a Mad Man, a Five Year Plan vagy a Violent Pacification sem. Szerencsére a nagy favorit Thrash Zone lemezt több szám is képviselte. Mindjárt az elején volt Thrashard és hát be is indult tőle a mozgás, később meg Beneath the Wheel, a vége felé meg Abduction is. Már ezért a három számért megérte eljönni… Elhangzott még a Probot lemezről a Silent Spring is, nem kis meglepetést okozva mind nekem, mind a publikumnak, akiknek szemmel láthatólag tök ismeretlen volt.

Sokat nem nyomtak egyébként a fiúk, ráadással együtt sem lehetett több a buli 75-80 percnél, de az viszont tömény energia volt. A fanatikusok a végére kicsikartak még 2 extra ráadás számot, amihez azonban már Kurtöt nem találta meg a road (vicces volt, ahogy rohangászott fel-alá az énekest keresve), így hármasban nyomták le… ilyet se láttam még hehe!
Előzetesen nem számítottam rá, hogy ennyire állat lesz ez az este, féltem hogy esetleg csak a régi név meggyalázása fog kisülni az egészből, de nagyon pozitívan csalódtam!
Iszonyú jó volt, csak kár hogy utána 3 napig nem hallottam… komoly!

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.