Shock!

október 13.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Thin Lizzy, The Supersuckers - Bécs, 2011. február 6.

„Meghalt Gary Moore" – jött az sms egy barátomtól, épp amikor kis társaságunkkal beparkoltunk az Arena elé. Thin Lizzy koncert előtt egy ilyen hír?! Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, aztán abban maradtam magammal, ha valós az infó, azt úgyis megtudjuk hamarosan.

A kellemesen megtelt Arenában belépésünkkor jó hangulat uralkodott, a publikum java része láthatólag még nem tudott az eseményről, és az előzenekar The Supersuckers is nagy elánnal tolta el meglehetősen arctalan, felejthető programját. A fejre nem éppen fiatalnak tűnő brigád pörgős, beleszarós, húzós punk/rock'n'rollt tolt, ami alapból még működhetett is volna, de sajnos sem fizimiska, sem zene szempontjából nem nyújtottak emlékezetes produkciót. Ramones, Motörhead, sleaze/punk ihletésű muzsikájuk egy korsó sör mellé azért elment, de itthon eszembe nem jutna hallgatni őket. A velük hasonszőrű vonalon mozgó kortárs mezőnyből kapásból tudnék vagy fél tucat bandát sorolni, akiknek sokkal inkább itt lett volna a helyük.

időpont:
2011. február 6.
helyszín:
Bécs, Arena
Neked hogy tetszett?
( 4 Szavazat )

A Phil Lynott (RIP) nélkül jó évtizede visszatért Thin Lizzy második inkarnációjának debütáló turnéja ez a mostani, a bécsi buli a körút huszonegyedik állomása volt. Jutott idő tehát összecsiszolnia az új felállásnak a produkciót, és ebben nem is volt hiba. Az alaparc Scott Gorham gitáros és Brian Downey dobos mellett a kései éra billentyűse, a később a Dare-ben alakító Darren Wharton voltak tagjai a korabeli, „igazi" Lizzynek is. A bőgős Marco Mendoza a John Sykes-os első újjáalakulásban vett részt korábban, míg az első három DIO lemez halhatatlan témáit felgitározó, majd a Def Leppardban feltűnt Vivian Campbell és az énekes/gitáros Ricky Warwick (ex-New Model Army, The Almighty) az új, „Lizzy-szűz" fejek ebben a felállásban.

A rövidke intrót követően mindenféle különösebb cécó nélkül csaptak bele – stílszerűen – az Are You Ready? klasszikus témáiba, amit aztán szinte megállás nélkül követett a Waiting For An Alibi és a Jailbreak. Gary halálhírét ezt követően jelentették be a publikumnak, majd a koncert során több dalt is ő emlékének ajánlottak. Ezen kívül különösebb elérzékenyülést kifelé nem igazán mutatott a csapat, bár Gorhamen azért látszott, hogy megütötte a váratlan hír. A szinte percre pontosan kétórás műsorban a John Sykes-féle utolsó korszak egyáltalán nem került megidézésre, ami mondjuk érthető is, ha a mostani felállás összetételét nézzük. Egyébként is, azt a kanyart az előző összeállítással alaposan letudták, szóval jó volt ez így. A Lizzy életmű alapos ismerőjeként külön örültem annak, hogy a jól bevált, valóban kihagyhatatlan alapnóták mellé befértek olyan, kevéssé nyilvánvaló csemegék is, mint például a Southbound, a Sha La La vagy a Wild One.

A setlist (hozzávetőleges sorrendben):

01. Are You Ready?
02. Waiting For An Alibi
03. Jailbreak
04. Do Anything You Want To
05. Don't Believe A Word
06. Southbound
07. Dancing In The Moonlight
08. Massacre
09. Angel Of Death
10. Still In Love With You
11. Whiskey In The Jar
12. Emerald
13. Wild One
13. Bad Reputation
14. Sha La La
15. Cowboy Song
16. The Boys Are Back In Town
---
17. Rosalie
18. The Rocker
19. Black Rose

Jómagam igazából a két friss arc tevékenységére voltam leginkább kíváncsi. Viv Campbell a legteljesebb alázattal, a hagyományokhoz hűen kezelte a Robertson-, illetve Moore-féle érzelemgazdag szólókat; a korai Dio lemezeken megismert vibrálós-villantós stílusát ezúttal sutba tette – a Lizzy-beli „meló" nem erről szól, és ezt ő is nagyon jól tudja. Élmény volt látni-hallani a játékát, nagyon szimpatikus arc, mind hozzáállás, mind teljesítmény, mind kiállás szempontjából. Scott-tal közösen elővezetett, kifinomult ikergitáros témáiktól pedig éppen úgy libabőrös lettem, ahogyan az az albumokat hallgatván is történni szokott. Az igazi sötét ló számomra (és gondolom, körülbelül mindenki számára) a korábbi, seggig érő vörös rőzséjű önmagához képest meglehetősen leppukkant, prosztó külsejű Ricky volt. Orra hegyéig arca elé lógó csapzott, feketére festett hajával, szakadt farmergönceivel, tetkóival szöges ellentéte volt a tisztességben megőszült, ápolt szakállkát viselő, fehér ing-fekete mellény kombóban feszítő Scott Gorhamnek. A feladatot mondjuk korrektül teljesítette a srác, Lynott nem túl bonyolult, de érzelmekkel teli témáit hitelesen tolmácsolta, és nem is tolta a kelleténél jobban előtérbe magát. Nyakába hol elektromos, hol akusztikus gitárt lógatva ritmusozott (illetve néha csak úgy csinált, vagy épp a hátára csapta a hangszert), ami helyenként szerintem felesleges volt, lévén hogy a Gorham-Campbell duó hangereje önmagában is a kelleténél kissé jobban, a finomságokat időnként összemosva uralta a hangzásképet. Úgy általában is túltolták az illetékesek a volumét – vészes ugyan nem volt a dolog, de picit halkabb és tisztább hangzást azért elviseltünk volna.

A Rosalie - The Rocker kettős után a koncertet záró, ismét Gary Moore emlékének ajánlott Black Rose mindezzel együtt elementáris erejűnek bizonyult; kedvenc Thin Lizzy albumom legkedvesebb dala ez az epikusan építkező, keltás dallamvilágú tétel, ha csak ezt az egy nótát írták volna pályafutásuk során, már azzal is a halhatatlanok közé kerültek volna nálam. Hangzásbeli hibái ellenére egy felejthetetlen előadás volt ez, számomra – aki a zenekart élőben most látta először – örök élmény, aminek emlékére azonban örök árnyékként fog vetülni egy szerény, barátságos gitárfenomén friss, szomorú halálhíre. Nyugodj békében, Gary!

Fotók: www.thinlizzyband.com

 

Hozzászólások 

 
#2 Guest 2011-02-09 17:43
Ez a setlist nem stimmel, kapásból mondom - mivel ott voltam -, hogy hiányzik pl. a Killer On The Loose!
Idézet
 
 
+1 #1 Guest 2011-02-08 11:27
Respekt a cikkért, kétszer láttam őket Sykes-sal, szívem szerint most is mentem volna bizza'! Irigyellek a vasárnap estédért, na! cs.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.