Shock!

november 21.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dying Fetus, Goatwhore, Malevolence - Budapest, 2014. december 5.

1208dyingfetusGoatwhore és társai - erről szólt számomra az este a főváros (továbbra is) legbarátságtalanabb koncerthelyszínén. Elfogultságomat nem tudom és nem is különösebben akarom takargatni, hiszen Sammysatan Pierre Dueték a Constricting Rage Of The Merciless képében az év egyik magasan legerősebb anyagát szállították idén a haldokló régisulis death metal számára, szerelmünk pedig csak mélyült az este folyamán. A Dying Fetus patinás nevével fémjelzett esemény ezen túl nem is tartogatott számomra említésre méltó élvezetet, amit viszont egyértelműen a csalódások között fogok elkönyvelni az év végi összegzésnél. Akárhogy is, a világ legjobb koncertzenekarát színpadon látni az év élményeinek egyike volt, ami nem kis dolog!

Érkezésemkor már javában zajlott a matinéidőpontban megkezdődött zenés együttlét, éppen a sheffieldi Malevolence bazsevált a bal sarokban. A Biohazard és a Lamb Of God örökségére egyszerre építő crossover metaljukhoz kellően lelkes, korukból adódóan fiatalos lendület társul, az egész történet mégis megmarad az általam jobb híján fullcap hardcore címke alatt azonosított, keménylegény muzsika kalapjában, és totálisan kikerüli ízlésemet. Nem akarok tehát személyes preferenciák alapján belerúgni a kölyökarcú ötösbe, aprítottak becsülettel, a már ekkor is szép számú gyülekezetet sikerrel bíztatták pogóra és circle pitre, bár ha ez utóbbi csak felszólításra működik, az már el is mond valamit a zenekar és a közönség együtt lélegzéséről. A huszonötödik „circle pit, circle pit!" felkiáltás után én a tisztelet jeleként ki is osontam a teremből.

időpont:
2014. december 5.
helyszín:
Budapest, Kék Yuk
Neked hogy tetszett?
( 7 Szavazat )

A mörcspultban ekkor még meglehetősen kétségbeesett arccal vakargatta a szakállát a Soilent Green-legenda Ben Falgoust, hogy fél kilenc tájban a színpadra sétálva, a világ legtermészetesebb dolgaként tépje le a jelenlévők arcát. Amit a Goatwhore ebben a szűk szettben, tulajdonképpen előzenekari pozícióban produkált, azt az élményt gyaníthatóan magával viszi minden érintett a karácsonyfa alá. Amikor ezekben a napokban mindenekelőtt az évtizede tragikus körülmények között elhunyt Dimebag Darrellre emlékezünk, ne felejtsünk el odafigyelni azokra a zenészekre sem, akik a Pantera zseniális muzsikusának szellemét ma is életben tartják. A húrokat nyújtó Sammy Duetre (ex-Crowbar, Acid Bath) nézve például csak annak nem jut eszébe Dimebag neve, akit eleve beoltottak gitározás ellen. Nem túlzás azt állítani, hogy maga a Goatwhore-jelenség is a texasiak legszebb napjait idézi, ahogy Falgoust kinyújtott karokkal a rajongók arcába mászik, a ritmusszekció pedig ikreket megidéző fazonnal és összhangban nyújt abszolút kimagasló teljesítményt.

Az apróbb finomságok persze lemorzsolódtak a nagy zúzásban, hiszen a társulat tanítanivalóan a szórakoztatást tartja elsődleges prioritásának a fellépésein, s mindeközben ráeszmélünk, hogy az iszonyatos turnémaratonban is mennyire tökéletesen konzerválja formáját a kvartett. Sammy gitárja egymagában olyan vérengző erővel és precizitással szólt, hogy komolyan meghatódtam tőle, és egyáltalán: itt egyszerűen minden klappolt, még a Yuk áldatlan állapotairól is sikerrel feledkeztem el erre a rövid időre. Ahogy Ben mutatta az egyezményes jelet hüvelyk- és mutatóujjának o-ra formázásával, úgy tudtunk ezzel a legmesszebbmenőkig egyetérteni és bólogatni – már akinek erre maradt még ereje a vigyorgós hangulatú agyelhagyás csillapodtával. Elhangzott, hogy áprilisban visszatérnek hozzánk, amire látatlanban is az év egyik kiemelt eseményeként számítok, hiszen a Goatwhore minden olyan klasszikus iskolán nevelkedett death/black metal fan igényeit ki kell elégítse, aki ma is leginkább azt várja a zenétől, hogy annak puszta erejével kirántsa őt a valóságból.

Az este programja

Goatwhore
01. Poisonous Existence In Reawakening
02. In Deathless Tradition
03. An End To Nothing
04. FBS
05. Cold Earth Consumed In Dying Flesh
06. Alchemy Of The Black Sun Cult
07. Nocturnal Conjuration Of The Accursed
08. Schadenfreude
09. Baring Teeth For Revolt
10. Apocalyptic Havoc

Dying Fetus

01. In The Trenches
02. One Shot, One Kill
03. Intentional Manslaughter
04. Second Skin
05. From Womb To Waste
06. Shepherd's Commandment
07. Raped On The Altar
08. Subjected To A Beating
09. Grotesque Impalement
10. Praise The Lord (Opium Of The Masses)
11. Pissing In The Mainstream
12. Kill Your Mother, Rape Your Dog
13. Your Treachery Will Die With You

A Dying Fetusnak persze még ehhez képest is illett volna meggyőznie a headliner pozícióban, de már a nehézkes beállásuk alatt látszott, hogy itt bizony nyoma sincs annak a lendületnek, amire a NOLA-sátánfajzatok után szükség lett volna. John Gallagherék esetében már jól ismertek a paraméterek, élő teljesítményük is csak akkora rendszeres meglepetéseket hordoz, mint egy-egy újabb Cannibal Corpse-előadás. Ami azonban az utóbbiak esetében újra és újra megsüvegelendő, valahogy megkopni látszik a Haldokló Magzat környékén. A Malevolence-hez hasonlóan itt sem ez a megfelelő pillanat a zene vesézéséhez, de álláspontomat alapvetően meghatározza a marylandi trió muzsikájához való hozzáállásom. A Nile példáját tudom felhozni arra, amikor egy zenekar a bravúros technikai megoldások oltárán feláldozza a hangulatot, és észrevétlenül ott találja magát, hogy a kifogástalan tudással eljátszott sablonok mögül elveszik a tartalom. A lehetetlenül klisés lemezborítók mellett ezzel büntet leginkább engem a Dying Fetus, ez a koncert pedig pont jó volt a fentiek újabb igazolására.

Pedig éppen a színpad lehetne az a helyszín, ahol az a bizonyos hangulat felépülhetne, az interakció megvalósulhatna a zenész és hallgatósága között, Gallagherék viszont státuszuk látható tudatában csupán elreszelték a rájuk kiszabottakat. Hangzásuk – ugyanannyi hangszerrel – is eleve vékonyabb volt a Goatwhore-énál, távolságtartó kiállásuk pedig egyértelműen a közelében sem járt a dicső előzményeknek. A váltott éneket is tökéletesen kiszámíthatónak éreztem, amikor pedig itt is elkezdődött a circle pitre való felszólítgatás, végleg lefáradtam. Persze zeneileg nem tudok és nem is akarok beléjük kötni, reputációjuk sem légből kapott, mégsem tudok a bőven elhúzott blokkjukból egyetlen emlékezetes pillanatot sem kiemelni. A gépi hatású sound és a samplerre való támaszkodás miatt felrémlett előttem egy statikusabb Watch My Dying képe, de igazság szerint Gaobrék tíz perc alatt felzabálnák a pénteki Dying Fetust, reggelire. A fanatikus tábor mindemellett aligha maradt kielégítetlen, az étlap teljes volt és a kiszolgálás is zökkenőmentes.

Amiért érkeztem, azt maradéktalanul megkaptam, a ráadás ezúttal elmaradt. Fucked by Satan, of course!!

 

Hozzászólások 

 
+2 #6 OutbreakOfEvil 2015-01-14 07:57
Idézet - NOLA:
Tegnap láttam ezt a csomagot Kassán. A két elozenekar nem nagyon fogott meg. Jól tolták, meg minden, de az biztos, hogy annyi sokkal jobb zene van, hogy soha nem fog eszembe jutni otthon Fallujaht, vagy Malevolencet hallgatni. Mondjuk a Malevolence kicsit jobban mukodott éloben, mert grúvosabb riffjeik vannak, lehet rá szépen bólogatni. :-)
A két fobanda viszont kibaszott jó volt, de valahogy éloben nekem is jobban tetszett a Goatwhore. Mind a két zenekar lemezeit egyformán ismerem és hallgatom, de akkora elsopro lendulettel nyomták a New Orleansiak, hogy azt nem lehetett uberelni..., mondjuk szerintem a Dying Fetusnak nem is ez volt a célja.
Szóval, a lényeg a lényeg....kurvajó este volt, kurvajó zenekarokkal, akik faszán is szóltak.
Jaaa...., ezt a végére azért még ide írom: a Goatwhore trikómat magától Ben Falgoustól vettem a merch pultnál, Sammy Duettel meg konkrétan bebasztam (borovicskát ivott) :-D


Na akkor úgy látszik, hogy ebből rendszert csináltak a Goatwhore-os arcok :D. Kolozsváron is Ben volt a merchnél, mi meg a másik három taggal elég jól beb*sztunk :D
Idézet
 
 
+3 #5 NOLA 2014-12-11 14:02
Tegnap láttam ezt a csomagot Kassán. A két elozenekar nem nagyon fogott meg. Jól tolták, meg minden, de az biztos, hogy annyi sokkal jobb zene van, hogy soha nem fog eszembe jutni otthon Fallujaht, vagy Malevolencet hallgatni. Mondjuk a Malevolence kicsit jobban mukodott éloben, mert grúvosabb riffjeik vannak, lehet rá szépen bólogatni. :-)
A két fobanda viszont kibaszott jó volt, de valahogy éloben nekem is jobban tetszett a Goatwhore. Mind a két zenekar lemezeit egyformán ismerem és hallgatom, de akkora elsopro lendulettel nyomták a New Orleansiak, hogy azt nem lehetett uberelni..., mondjuk szerintem a Dying Fetusnak nem is ez volt a célja.
Szóval, a lényeg a lényeg....kurvajó este volt, kurvajó zenekarokkal, akik faszán is szóltak.
Jaaa...., ezt a végére azért még ide írom: a Goatwhore trikómat magától Ben Falgoustól vettem a merch pultnál, Sammy Duettel meg konkrétan bebasztam (borovicskát ivott) :-D
Idézet
 
 
+20 #4 growlgrum 2014-12-09 16:21
Lehet, hogy a kedves szerző megspórolhatott volna egy pár anyázást, ha tényleg csak a GoatWhore-ról ír (ami tényleg iszonyatosan jó volt), egyébként pedig hozzáfűzi, hogy a brutaldeath-et egyáltalán nem csípi, nem is hallgatja, teljesen inkompetens az egészben, hiszen neki a hangulatot csak a mindentől elrugaszkodott igazán művészi előadásmód biztosíthatja a színpadon. Mondjuk ez a GW-ra pont nem igaz, eléggé mocsári és minden művészi klisét megtagadó muzsikáról van szó, de a DF vs. WMD összehasonlítás ból csak egy jó nagy nyelvet és a WMD tagok összeszorított hátsó részét tudom kiolvasni, ahogy azért könyörögnek, hogy "Neee Balázs, ezt köszönjük, de mi sem kérjük"... A Dying Fetus húzósabb, grindcore-ba csapó középtempós riffjeinél, ha a világ összes lemezét végighallgatnám sem találnék tökösebb dalrészleteket és ezeket maximális pontossággal és feszességgel adták át az este, nem beszélve a nagyon szépen összemazsolázot t playlist-ről. Nyilván a negatív kritika mindig nagyobb nézettséget generál, mint az "ott voltam, szupi volt" stílusú beszámolók, de azért bármennyire is "avantgarde" kedvelő a kedves szerző, legközelebb próbáljon meg objektív maradni. Vagy ha ez nem sikerül, inkább ne írjon semmit!
Idézet
 
 
+9 #3 pacalospizza 2014-12-08 14:34
Goatwhore nagyon klisé+tucatzene volt most hallottam őket elöször, Malevolence bejött jó kis metal hc be is szereztem azóta, Dying Fetus meg isten volt lezúztak a porba. Fallujah-ot lekéstem sajna...
De ez így is egy igényes összeállítás volt grat a szervezőknek. A hely meg igazi underground cucc volt, nagyon beteg :)
Idézet
 
 
+25 #2 arsonist 2014-12-08 13:39
slipo-val totál egyetértek, a DF hatalmas volt, de a Fallujah is ami említést sem kapott a cikkben, pedig azért annyit szokás ilyenkor írni, hogy "lekéstem", vagy valami.
a DF az amerikai (slam/tech) death metal egyik alappillére, a WMD-hez hasonlítani, és végképp az alá besorolni nagyon nevetséges. 2.5/10 beszámoló, már csak azért is mert gyakorlatilag egyetlen zenekarra van kihegyezve az egész, amíg más zenekart aki játszott aznap este egy az egyben kihagy.
Idézet
 
 
+8 #1 slipo 2014-12-08 10:23
Köszi az írást.

Én is jelen voltam, de eléggé máshogy éltem meg, a hely rendben van, bár a hangosítás nem a legjobb, a Dying Fetus hatalmas bulit adott, ellentétben a Goatwhore-t végig sem tudtam nézni. Ettől függetlenül szuper kis este volt!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.