Shock!

január 29.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nazareth, Lord Bishop Rocks - Budapest, 2022. november 28.

Annak ellenére, hogy a Nazareth kifejezetten népszerű volt valaha itthon, hiszen komplett magyar turnét is játszottak a hőskorban, illetve bizonyos poszt-szoci területeken ma is nagy névnek számítanak, nálunk valahogy kicsit elfogyott a közönségük. Míg tehát a kortársak egy része arénákban lép fel, egy másik részük meg rég eltűnt a színtérről, a Nazareth valahol középen, szép szerényen elklubozgat, ezek a turnék pedig rendre elérik Magyarországot is. Bár legutóbb az Arénában lehetett elcsípni a csapatot, mikor az Omega előtt nyitottak, önállóan, jelenlegi státuszukban a kisebb színpadok fekszenek nekik igazán, az A38 pedig igazán megfelelő terep volt egy feelinges Nazareth-népünnepélyhez.

nazareth_3

időpont:
2022. november 28.
helyszín:
Budapest, A38 Hajó
Neked hogy tetszett?
( 4 Szavazat )

Az előzenekar szerepét a Lord Bishop Rocks töltötte be, akik feelgood típusú, amerikai rockzenében utaznak. Honlapjuk szerint ők jönnek a sorban Hendrix és a Cream után, illetve mivel megérkeztek, a rock and roll már sosem lesz ugyanaz, de ez persze csak poén és marketing. A valóságban ugyanis az alapból trióban üzemelő, de erre a turnéra néhány feldolgozás (Tina Turner és Sabbath) meg pár saját szám erejéig egy zágrábi énekesnőt is csatasorba állító zenekar mentes bármiféle arcoskodástól. A Lord Bishop Rocks egy életigenlő, pozitív kisugárzású, feelinges és élőben marha húzósan játszó rockzenekar, akik ugyan nem váltják meg a világot, de kifejezetten szórakoztatóak. Ennek a fajta zenének pedig pontosan ez is a lényege, értelme és célja.

A Nazareth elméletileg most épp huszonötödik sorlemeze, a Surviving The Law bemutató turnéját nyomja, ehhez képest végül úgy alakult az este, hogy a programba egy fia tétel nem fért be sem erről a lemezről, sem már Carl Sentance-szel a mikrofon mögött készült elődjéről, Tattooed On My Brainról. Persze annak tudatában, hogy a Nazt ezen a körúton az ág is húzza, már annak is örülni kellett, hogy egyáltalán meg volt tartva a buli, ugyanis a csapat háttérstábja az eddigi állomások között folyamatosan fogyatkozott: turnémenedzserüket és hangosítójukat is kénytelenek voltak hátrahagyni menet közben, hiszen mindketten covidosak lettek. Ráadásul Carl Sentance is látványosan küzdött valami torokgyíkkal, a dunfermline-i gyerekeket viszont nem olyan fából faragták, hogy ilyesmikkel foglalkozzanak, így a 78 éves Pete Agnew minden további nélkül kiállt a színpadra úgy is, hogy énekese néha le-leszökdösik a színpadról némi krahácsolásra.

nazareth_2

Carl nem is csinált titkot abból, hogy nem százszázalékos, de érzésem szerint teljesen feleslegesen szabadkozott: a Dream On elején ugyan tényleg nem jött ki belőle minden hang úgy, ahogy annak lennie kellett volna, de ezt leszámítva nem volt gond a teljesítményével. Ráadásul egy jó poénnal el is ütötte a dolgot, hiszen úgy konferálta be a dalt, hogy ez most olyan lesz, mintha Lemmy énekelné az egyik legemblematikusabb Naz-klasszikust, egyben pedig röviden meg is emlékezett a Motörhead ikonja mellett a csapatban negyvenöt évet lehúzott, nemrégiben elhunyt elődjéről, Dan McCaffertyről is. Ennyi járt is a jó öreg Dannek, a koncert viszont sokkal inkább ünnepelte őt, semmint még sokkólóan friss halálhíre miatt gyászolta volna, véleményem szerint nagyon helyesen. A régi idők könnyes szemű emlegetése helyett itt ugyanis a legnagyobb klasszikusokon volt a hangsúly, amik különösebb sallangok nélkül sorjáztak a színpadon. Ráadásul a torokfájós Carl ezeket most reszelősebben adta elő, így helyenként simán elkapott az old school Nazareth-hangulat.

Nyitásként kapásból egyik örök kedvencem, a Turn On Your Receiver érkezett, majd jött a Razamanaz, azaz a buli elején visszaástunk egészen a zenekar indulását követő első évekig. Mivel a Nazareth lassan ötvenöt éve tolja az ipart, nyilvánvalóan a színpad előtt sem bakfisok foglalnak helyet. Ennek következtében a közönség reakciója meglehetősen visszafogott volt, azt azonban a zenekar is levette, hogy élvezi a publikum a bulit. Mikor énekelni kellett, énekeltek, ha meg tapsolni, akkor tapsoltak, a szett pedig ki is szolgálta a veterán rajongókat. Érkezett a Miss Misery, a This Flight Tonight, a már említett Dream On meg egy csomó további alapvetés. És bár a Shanghaied In Shanghai vagy a Beggars Day nem tartozik feltétlenül a legnyilvánvalóbb tételek közé élőben, ezek is olyan szinten összeforrtak a csapattal, hogy pillanatnyi hullámvölgyet sem eredményeztek.

nazareth_4

Mivel a koncert után sikerült szereznem egy setlistet, az utólag kiderült, hogy a programon – feltételezhetően Carl megbetegedése miatt – jelentősen húzni kellett. Kár, mert így többek között kimaradt az eredetileg betervezett Strange Days az új lemezről, meg még vagy két-három további dal is. Összességében mikor a Morning Dew utáni egyetlen ráadásként lement a Broken Down Angel is, valahol 70-75 perc játékidőnél jártunk, ami ugyan nem sok, de egy 80 felé baktató veterántól így is becsületes teljesítmény.

Mivel pedig a zenekar láthatólag nagyon együtt van ebben a felállásban, és úgy tűnik, mára Carlt is teljes mértékben elfogadta a rajongótábor, bízom benne, hogy a sajnálatos módon az alapítók közül mára egyedül életben lévő Pete Agnew még jó pár évig továbbviszi a brandet. Az öreg bizakodva áll a kérdéshez, sőt, további lemezeket is tervez, amire mi mást is mondhatnánk: úgy legyen!

nazareth_5

Fotó: Máté Éva

 

Hozzászólások 

 
#2 NGM 2022-12-22 15:55
Hát... Pete Agnew dübörgő basszusjátékát nézni-hallgatni alig egy méterről a This Flight Tonight-ban meg a Morning Dew-ban... Libabőr :-D
Idézet
 
 
#1 GL1982 2022-12-05 11:48
Nagyon nagy buli volt. A Lord Bishop Rocks kilóra megvett, vettem is tőlük négy cd lemezt, illetve a Tattoed-ot is a Nazarethtől.
Kicsit rövid volt, de csupa olyan dallal amik igazi klasszikusok, és végre most elcsíptem az egyik nagy kedvencemet a Shanghait is.
Ha legközelebb jönnek megint menni fogok.
Lehet, hogy én tudom rosszul, de Pete Agnew 76 éves nem?
Nem biztos de én mintha úgy emlékeznék.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.