Kicsit furcsa számomra, hogy az előző, hat számos demónak nem adott címet a társaság, a mostani, két dalt rejtő korongnak viszont igen. No, legyen ez az én bajom.

Gőzöm sincs, mit keres ez a cd a demók között. Ja, hogy mert ez demó. Pedig... Rengeteg gyengébb zene jelenik meg manapság lemezként, és akkor itt van ez a Middlewave, akiről eddig egy hangot nem lehetett hallani - legalábbis én még nem hallottam - és letesz az asztalra egy ilyen kis kerek valamit, melynek kereksége nem a cd formájára utal.

Két számos demó, amolyan előzetesféle az ősszel megjelenő lemezről, melyet a Warner vállalt fel. Régi arcok projektje - avagy zenekara - tipikus bulizós, rock'n rollos, csajozós zenével. Nagyon is Cultosak, méghozzá felvállaltan azok. Billy Duffy is megirigyelné azt a riffet az első számban!

Már a kazetta külseje is ígéretes, amihez ha hozzápasszintom a szalagon hallható zenét, akkor nem kétséges, hogy a demók nirvánáját kapjuk kézhez. A gödöllői csapat olyan természetes eleganciával vegyíti az igazi tradicionális magyar népzenét a rockzenével, hogy az ámulatba ejtő.

Ha aktualitását venném figyelembe a To Many, Peace Is demónak, akkor talán nem lenne ildomos írnom az After All 1997-es kazettájáról, de mivel a zenekartól egyelőre csak ezt a felvételt tudtuk beszerezni, minden érdeklődő kénytelen lesz beérni ezen anyag bemutatásával.

A német zenekarok - tisztelet a kivételnek - sosem voltak túl eredetiek, ezzel a rövidke szófüzérrel a lényeget szerintem már le is tudtam. A harmadik mini CD-je ez a csapatnak, saját bevallásuk szerint a fenti lemezcímben megnevezett műfajban.

Indie-rock. Felteszem itthon kevés embernek mond valamit ez a megjelölés, illetve azok az emberek nem biztos, hogy Shock!-ot olvasnak. A Bankruptra először akkor lettem figyelmes, mikor egy régi Melody Makerben teljesen véletlenül rábukkantam a demókritikájukra.

Rejtélyes két számos demó infó nélkül, a borítóról azonban ismerős arcok köszöntenek, Nagy András a Sear Blissből és Ziskó Olivér az Alfred's Violinból, utóbbi csapat szép lassan elhalálozott az igényesség mocsarában.

Kedvenc űrkikötőmről nevezte el magát a zenekar bő egy éve, hárman vannak, és saját bevallásuk szerint a Moby Dick hatott rájuk leginkább. A demó CD 7 dalt tartalmaz, és mintha valami korai kiadatlan Moby Dicket hallanék, zeneileg annyira nagyon olyan, énekileg meg olykor tiszta Smici a vokalista.

Nem is tudom már hányadik anyagánál tart a debreceni Arc Öntevékeny Csoport, de szerintem nem is ez a lényeg. Ezúttal sem komolyodtak meg a srácok, dalaikban szokás szerint a kegyetlen élcelődő humor és a valóság gegjeinek megzenésített baromságai kaptak hangsúlyt.

Hogy mi rejtőzik még a Da Capo tarsolyában, az a Prolog címet viselő, 2 új számot tartalmazó demókazettáról kiderül. Az első nóta indítása szinte hangról-hangra a Change Of Seasons kezdetét juttatja eszembe a Dream Theatertől, és ha megnézem az infólapot, ott elsőként szerepel említett zenekar neve, mint fő kedvenc.

A jelenleg duóban vegetáló érdi zenekar demóin hangulatosan felépített egyelőre instrumentális muzsika hallható. Dallamhegyek sorakoznak egymás után, kész hangjegyorgia!

Nem tudom elhallgatni, mikor először megláttam a zenekar nevét, visszahőköltem, "te jó ég", majd ezer gondolat cikázott át rajtam, biztos valami trappolós, klisés zenét rejt a kazetta. Bocs!