Nem értem. Nem, és nem, és nem. Adott egy gitáros, Cseke Feri, akit tökéletes hangszertudása mellett olyan szintű kompozíciós készséggel áldott (vagy vert) meg a sors, amilyen csak a legnagyobbaknak adatik meg.

Nehéz dolga támad a kritikaírónak akkor, ha érkezik egy korrekt kiállítású cd (nyomdai borítóval!), mellé egy kedves levél, amely a rövid, ámde velős zenekartörténeten kívül azt is tartalmazza, hogy nagyjából tisztában vannak a demó hibáival. Hogy miért nehéz a dolgom?

Lassan már készül az új lemez, de pár szó erejéig erre a három számos demóra is vessünk egy pillantást.
A csapat átesett némi fazonigazításon a bemutatkozó lemez óta, új a dobos és az énekes, Kolosnak meg hosszabb a szakálla.

2005. áprilisában készítette a tatabányai Agregator ezt a két számos "jelenléti" demót, bemutatandó, hol is tartanak mostanság. Bár ennek is már lassan egy éve.
A két dal sokkal könnyebben befogadható, mondhatni slágeresebb (még Dark Tranquillitysebb), mint a nehezen elkészült A semmi ágán című lemezük.

A napfényes Itália. Sportkocsik, maffia, pálmafák, spagetti-westernek. No és igen kevés eredeti rockzene. Bizony, a G.L.A.S. sem erősíti a nemzetközi rockkultúrát. Az 1985-ben alakult, aztán több tagcserén átesett brigád próbálja hangról hangra másolni a nyolcvanas évek amerikai AOR-hard rock zenéjét, de bizony ha pauszpapír helyett kartonra kopíro...

Portugáliából érkezett a Seven Stitches 3 dalt tartalmazó demója. A csapat 2001-ben alakult, tagcserék, koncertek után 2005 februárjában érkeztek el oda, hogy rögzítsék ezeket a nótákat, mostanában pedig első lemezre készülnek állítólag.

A dombóvári Blokád zenekar év elején rögzítette a cikkem tárgyát képző 20 perces anyagot. A fényképpapíros, szemrevaló borítóval bíró cd-t átadó Németh Tomi (a csapat dobosa) elmondása szerint főleg a nyári fesztiválokra való jelentkezés miatt készült a felvétel, de miután meghallgattam, egyértelmű volt, hogy írjak róla, hisz jól kitalált, korrekt ...

A Monastery Misanthrope című lemeze enyhén szólva nem tetszett, az addigi teljesítményeik és kvalitásaik alapján sokkal többet vártam a srácoktól. Most itt az új lemezelőzetes, három számos cucc, amit kíváncsian hallgattam, vajon hozzák-e a korábbi (lemez előtti) színvonalat, vagy csendben elporladnak.

Az Amphion elődje még 1999-ben alakult, AzBest néven, aztán ahogy az lenni szokott, átalakult, formálódott, 2002-ben pedig már a mostani néven léptek fel. 2003-ban adták ki az első demót, idén pedig a másodikat.
Lássuk.

Az Inner Din egészen Hajdúböszörményből sétált el hozzánk, hogy átnyújtsa demóját, ami nem vicc, tényleg lábon jött házhoz a cd.
Teljesen korrekt csomagot készített a csapat, egyik cd-n audioban a zene, másikon mindenféle info, plusz mp3-ban szintén felkerült rá a demó.

Mik ki nem derülnek a rocksajtóból! Ha a Hammerban olvasott demóismertető nem kelti fel az érdeklődésemet az Ego iránt, sose tudom meg, hogy a Kalapácsos és most már a Sámán kötelékeiben is újra zenélő Beloberk István civilben hüllőkkel foglalkozik.

Irgalmatlanul sikerült elkevernem a RAF II cd-jét (igaz, nem 2003, hanem csupán idén január óta, azért az is tetemes), igaz a slim tokos, borító és számcímek nélküli cd sem segített abban, hogy könnyen rátaláljak és érdeklődve hallgassam meg mit is rejt a korong.

A Day Six egyszerűen zseniális. A holland progmetal banda kétszámos promója az év meglepetése kategóriában biztos dobogós helyet kapna. Aki nem akar sokat olvasni, az most azonnal töltse le az anyagot a csapat honlapjáról. (http://www.day-six.com)