Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Halestorm: Into The Wild Life

0113halestormcA Halestorm mindig is amolyan kettős arculatú zenekarnak tűnt számomra. Egyfelől adott náluk egy egészen elképesztően zseniális énekesnő Lzzy Hale személyében, aki tényleg minden dicséretet megérdemel: ezen a klasszikusabb szabású rockvonalon nagyjából a hajmetal-éra legfantasztikusabb női hangjai, így Sandy Saraya, Janet Gardner, Gigi Hangach, Chrissy Steele és társaik óta nem bukkant fel akkora egyéniség és torok, mint ő, ez tiszta sor. A másik oldalról pedig ott áll mögötte egy zenekar, ahol van egy szintén kiemelkedő dobos Lzzy öccse, Arejay személyében, meg két szürke eminenciás, és a dalaik jelentős része valahogy az istennek sem ér fel az énekesnő adottságaihoz. Így aztán az első két album alapján simán merem magam Lzzy Hale-fannak vallani, a Halestorm mint zenekar esetében azonban visszafogottabban kell nyilatkoznom. Az Into The Wild Life című hármas album kapcsán pedig kissé tanácstalan vagyok, a zenekar ugyanis elég nyilvánvaló váltást eszközölt rajta.

megjelenés:
2015
kiadó:
Atlantic / Warner
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 27 Szavazat )

Nyilván senki sem lepődik meg, ha elmondom: az említett iránymódosítás ha nem is radikális, de egyértelmű kommercializálódást takar. Nem mintha a Halestorm ne lett volna eddig is elég befogadható, mert az volt, ám az egyik legavatottabb kezű hard rock-mester, Howard Benson helyett ezúttal a countrysabb vonalon mozgó Jay Joyce producerrel dolgoztak, és ettől maga a megszólalás is más lett. Lzzy persze azonnal felismerhető, a dallamai is nagyon jellegzetesek, de digitálisabb, még inkább a 21. századi amerikai rádiókra hangolt a sound, és emiatt felerősödtek azok a bizonyos korszerű country/popos felhangok is, amelyek manapság egyenes utat jelentenek odaát a csúcsra. Ezek nem feltétlenül direkt hatások – bár ilyen is akad –, inkább nüanszok, apróságok, amiktől elvileg akár azok is közelebb érezhetik magukhoz a bandát, akik leginkább ilyesmiket hallgatnak szívesen. Kissé nonszensznek és elhibázottnak tartom tehát Lzzy azon nyilatkozatait, amelyekben azt ecsetelte, mennyire természetesen, hagyományőrzően vették fel ezeket a dalokat, miközben az Into The Wild Life sokkal kevésbé organikus, sokkal kevésbé rockos megdörrenésű az első két albumuknál... Nem tudom, hogy a Grammy szédítette-e meg a banda hátterében mozgó erőket, netán Lzzyék maguk részegültek meg egy kicsit a sikerektől, de a törekvések teljesen leplezetlenek.

Ezzel önmagában amúgy nem feltétlenül van gond, legfeljebb én nem ezt vártam tőlük. Vagyis összességében tulajdonképpen ugyanazt tudom elmondani erről a lemezről, mint az előző kettőről: adott egy minden skálán maximálisan teljesítő énekesnő, meg mögötte-mellette egy zenekar, akik most is összehoztak pár kiugróan jó nótát és legalább ugyanennyi átlagosabbat. A hangzás miatt viszont a végeredmény ezúttal furcsa öszvér lett. A rockközönség javarészének túl matekos, túl digitális, túl rádiós lesz, a poptábor viszont így is túl rockosnak találja majd ahhoz, hogy folyamatosan ezt hallgassa majd. A nyitó Scream egyből tökéletesen példázza mindezt: Lzzy dallamai egyből működnek, az egyszerre cukros, széteffektezett és dobozszerű megszólalás viszont sokkal inkább elvesz a dalból, mintsem hozzátenne, ráadásul az az igazi, nagy refrén sem érkezik be az istennek se, amire az ember számítana. A második I Am The Fire már sokkal jobb, de ez is nagyobbat ütne kissé hagyományosabb, hard rockosabb hangzásképpel – viszont ahhoz így is túl morózus, hogy a Taylor Swiftért rajongó 12-13 éves kiscsajok a magukénak érezzék.

Innentől egyébként beindulni látszik a lemez, a sabbathos, garázsos riffel induló Sick Individual és a rövid, de nagyon velős Amen egyaránt meggyőző, a Dear Daughter zongorás balladája pedig akár be is indulhat odaát, ha a kiadó is rendesen ráfekszik. Korszerű hangszerelésű poplíráról beszélünk, de Lzzy nagyon odateszi magát benne, és a dallam is erős, a kissé filmzenés, nem várt zárás pedig roppant hangulatos, ezen nincs mit vitatkozni. Viszont nekem a leszbis szövegű New Modern Love sokkal jobban bejön, ha már slágeresdiről beszélünk, sőt, ez a szintén visszafogott, javarészt szintén torzítatlan alapú darab talán egyenesen a lemez legjobbja, rejlik benne valami kifejezett mágia. Lzzy dallamai egyszerűen gúzsba kötik az embert, nincs előlük menekvés.

Ezután azonban egyenletlenné válik a színvonal, és már csak pár momentum ugrik ki a műsorból, ami egyébként is túl hosszúra nyúlik. Hiába zúznak magukhoz képest kimondottan durván a Mayhemben, a szám legjobb esetben is csak közepes, a Joan Jett-szerűen együtténeklős-tapsolós Gonna Get Mine, az I Like It Heavy és a bónusz Jump The Gun rágógumi-rockját pedig ezerszer hallottuk már másoktól, és sajnos ennél sokkal különlegesebb formában is lehetett hozzá szerencsénk. Az akusztikus What Sober Couldn't Say, illetve a deluxe kiadást záró Unapologetic meg simán csak jellegtelenek. Nagyon tetszik viszont a nyugisan induló, roppant hatásos refrénnel ellátott The Reckoning és a dögös Apocalyptic kettőse, sőt, a szintén poposabb Bad Girl's World lírája is, nyilván kitalálod, ki miatt. De amúgy nem akarom elhallgatni a többiek és Joyce érdemeit sem, mert a hangszerelésbe sem lehet belekötni, ízig-vérig profi munkáról beszélünk ebben a dalban is.

Lzzy dallamai miatt nem tagadom, ugyanúgy szívesen elindítom ezt az albumot is, mint az elődeit, viszont a Halestorm az Into The Wild Life-fal sem készítette el a saját magnum opuszát, ráadásul a megszólalás és a megközelítés miatt garantáltan meg is osztják majd a saját táborukat. A végeredmény így is simán hallgatható, és ahogy mondtam, ami jó a lemezről, az tényleg jó. Ha tizenhárom (a deluxe verziót tekintve tizenöt) helyett mondjuk csak kilenc-tíz szám szerepelne itt, szerintem a pontszámom is magasabb lenne.

 

Hozzászólások 

 
+4 #11 Halestorm Hungary 2015-05-14 20:57
Kedves Kis Zoltán

Egyetértek veled abban hogy egy album akkor jó amikor élőben és stúdió verzióban is.Számomra első hallásra tetszett a Strange case album mind stúdió mind élőben de ott előbb hallottam a stúdió verziót mint az élőt-ami igaz nem változtatott semmit sem mert nagyon bejött.Az Into the wild life albumnál nekem fordítva volt,előbb hallottam élőben a számokat ami megtetszett és megborzongatott ,és utána hallottam a stúdió verziót ami szintén tetszett.Az album számait mindenki annak nevezi aminek érzi,van akinek tetszik van akinek nem..nekem bejött! Nem azért mert nekik dolgozok hanem azért mert megfogott az a bizonyos érzés amit te is mondtál!Szigete s dolog..mi szerveztünk és rajta is vagyunk egy nem szigetes bulin.Sajnos arról nem mi tehetünk hogy 20.000 Ft -os a sziget jegy ára..ebbe szerintem ne menjünk bele! mert engem is.. .. De neked is itt ígérem hogy pár hónapon belül klub koncerten megfizethető áron lehet majd a Halestorm zenekart ITTHON látni!

Attila -Halestorm Hungary -
Idézet
 
 
+2 #10 Venomádi 2015-05-14 18:08
+ All Them Witches - Our Mother Electricity.
És itt befejeztem...:)
Idézet
 
 
+3 #9 Nagy Andor 2015-05-14 17:15
Idézet - Venomádi:
Én is OFFolnék: a tavalyi Pagan Fruit lemezt hallottátok a Dwellerstől? Szerintem baromi jó. Főleg Andornak ajánlom.


Nem ismertem, de most rákerestem, és ez tényleg elég frankónak tűnik! Köszi a tippet!
Idézet
 
 
+3 #8 Venomádi 2015-05-14 12:51
Én is OFFolnék: a tavalyi Pagan Fruit lemezt hallottátok a Dwellerstől? Szerintem baromi jó. Főleg Andornak ajánlom.
Idézet
 
 
+5 #7 Kis Zoltán 2015-05-14 08:44
Kedves Attila/HH,

Nem teljesen tudom értelmezni azt a gondolatod miszerint "így az albumon nem jön vissza hogy tényleg mennyire jó is ez az album". Véleményem szerint egy lemez, akkor lesz tényleg jó, ha már az első hallgatás közben, után "megindít" bennem valamit. A te hozzászólásod alapján ez az album élőben igazán jó. Sajnos nem tudnék komolyan venni egy korongot, ami akkor tökéletes, ha azt élőben kell hallgatom. Évente max. egyszer. Akkor is a Szigeten. Húszezerért. Konklúzió: egy kiadvány, akkor lesz TÉNYLEG jó, ha megborzongat ( a jó értelemben) egyaránt a stúdió verzió, és a live is.
Ja, és meghallgattam az élő verzióját (is) az I Like It Heavynek. Rágógumi-rock. Nem állítom, hogy ez baj. De, ha tetszik, ha nem: rágógumi-rock.

Tisztelettel,
Zoli :O
Idézet
 
 
#6 Halestorm Hungary 2015-05-13 19:00
Halestorm Hungary akart a végén lenni természetesen ,csak valamiért a kedves telefonom javította az írást ,sorry :)


Attila

Halestorm Hungary
Idézet
 
 
#5 Halestorm Hungary 2015-05-13 18:52
jó lett a kritika.Én idén már többször -még az album megjelenése előtt- láttam a bandát és hallottam élőben szinte az egész albumot.Nekem már akkor bejött,igaz eddig a strange case volt a kedvenc albumom tőlük és hogy őszinte legyek így az albumon nem jön vissza hogy tényleg mennyire jó is ez az album!A legütősebb szám az ilike it heavy szerinted "rágógumi-rock" akkor kérném gyere ki a szigetre és nézd meg , hallgasd meg őket! garantálom hogy megváltozik a véleményed!Hale storm egy élő zenét játszó banda..és akkora feelingel játsszák az ő zenéjüket ami nagyon ritka ebben a világban(igen tudom ez üzlet is) !Ez egy olyan album lett szerintem amin nem lehet 1-1 számot kiemelni..mert tényleg ez egy egységes album..amit jól összeraktak. az írásodat kirakom a hivatalos magyar Halestorm Oldalra is. https://www.facebook.com/Halestormhungarianfanpage?ref=hl Köszönöm a zenekar nevében is a kritikádat! jó volt elolvasni!

Attila -Halestom Hungary-
Idézet
 
 
#4 queensryche999 2015-05-13 14:24
Ádám: i-vel írja Sandi a keresztnevét. Ha már régi szép idők, Chrissy Steele és Sandi mellett nekem Lee Aaron a nagy kedvencem ebből a korszakból, főleg a '87-'91 éra lemezeivel.

youtu.be/6cQ3a6T-KbM
youtu.be/zvTMNhQvoyE


Halestorm: a felvételek elkészítésének beharangozott módja miatt én is valami "őszinterockot" vártam.
Idézet
 
 
+3 #3 cifrakdaniel 2015-05-13 12:37
Szerintem nagy előnye a lemeznek, hogy sokkal valósághűbb lett. Az előző albumon azért még jelentősen voltak olyan kis apró szinezések amik élőben elvettek a dalokból. Pl a sok elektronikus akármicsoda, itt legalább abból kevesebb van és odafigyeltek arra, hogy ne legyen probléma élőben Lzzynek előadni az adott számokat, mert olyan is volt sajnos. Az album rockosságával sincs sok baj, nem egy gigadarálás, de szerintem ez még nem a vészes kategória. És van sok töltelék (ez egyben hallgatva kevésbé jön ki) de akadnak olyanok is, amik eléggé magával ragadnak. S főleg élőben működnek jól. De ez is csak egy vélemény.:)
Idézet
 
 
+5 #2 Draveczki-Ury Ádám 2015-05-13 12:27
Idézet - valarmorgulisz:
DE! OFF: ha már írtam, szeretném megkérdezni Ádámtól, hogy az idén 20 éves Mad Season - Above lemezéről lesz klasszikus rovat? Szerintem sok sok ember örülne neki és nem csak a jó Layne hagyatéka miatt is, hanem mert bivalybasznádi jó lemez.

Mindenképpen kellene. Az évfordulóról már lecsúsztunk, de lesz előbb-utóbb.
Idézet
 
 
+7 #1 valarmorgulisz 2015-05-13 12:17
...ha már rágógumi rock akkor inkább lehetne ez a szám címe: " Jump The Gum" . :D Bocsi, kihagyhatatlan volt.
A lemez tényleg nem több 7 pontnál, van pár tök jó dal, pár közepes és sok idegesítő.

DE! OFF: ha már írtam, szeretném megkérdezni Ádámtól, hogy az idén 20 éves Mad Season - Above lemezéről lesz klasszikus rovat? Szerintem sok sok ember örülne neki és nem csak a jó Layne hagyatéka miatt is, hanem mert bivalybasznádi jó lemez.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.