Be kell vallanom, az izomcore keresztapjának munkássága jórészt feltérképezetlen terület számomra. Láttam persze néhány klipet, részleteket a spoken word estjeiből, sőt egy igen rossz minőségű Black Flag koncertvideót is, de valahogy egyik se kergetett az ájult imádatnak arra a fokára, ami egy Rollins-lemez megvásárlásához meggyőződésem szerint feltétlenül szükséges.
Jajj. Talpig bőrben, köpenyben, vastag csíkokkal kimázolt felsőtest és arc, akinek van még, annak lobogó haj is, és jönnek, csak jönnek, lábuk alatt disznó-, patkány-, keselyűfejű öltönyös figurák marionettbábuként mozgatják az embereket, hejj, a borítótervező kifogyhatatlan volt klisés ötletekből, bizony.
A borítón mozgásban lévő zenekart elnézve rögtön sejtettem, hogy agresszív-brutális-elsöprünk mindenkit típusú zene az, ami itt lészen. És igen. Kár, hogy az ordibálóember Phil Anselmo akar lenni, nagyon is, szépen levette Anselmo jellegzetességeit. Vagyis mind a két vokalista, merthogy rögtön kettő is van belőlük, köpködik rendesen a mondanivalót,...
A borítót nézve először azt hittem már megint a GWAR szabadított a gyanútlan hallgatókra valami rémületet, istentelenül ízléstelen jelmezkreációkba bújt a csapat, poroltókkal felszerelt bgitáros, fejszés dobos, Paul Gilbertet nyomtatott áramkörös bigyókkal bélelték körbe, a XXI. században minden lehetséges, legközelebb lehet, hogy maga Csubakka lob...
A nagy visszatérők egyike, a német Destruction - akiket sokan csak a német Slayerként aposztrofálnak -, tavaly az All Hell Breaks Loose-zal próbálták meg a lehetetlent, a rég eltűnt koronát visszahúzkodni a fejükre. Nem sikerült. Hőseink nem adták fel, idén The Antichrist címmel újabb thrash orgiát zúdítottak a nyakunkba.
Újabb stoner rock csapat, méghozzá Svédországból. A voodoo babákkal telepakolt - egyébként nem túl információdús - bookletből annyit meg lehet tudni, hogy négyen alkotják a csapatot, és a Shapes Of Afterlife című számban maga Mike Amott (Arch Enemy, Spiritual Beggars) szólózik egy jóízűt.
1993-ban alakult ez a dallamos death metalt játszó német ötösfogat, debütáló lemezük a Darklight, megjelenése 2000 júliusára datálható. Kezdetben olyan klasszikusok hatása alatt muzsikáltak, mint például a Tiamat, avagy a Crematory, de immáron ők is az aktuális trendeket követik a Dimmu, Gardenian stb. vonalon.
Azóta kedvelem a zenekart, mióta '98-ban a Slayer előtt nálunk jártak. Azonnal megfogtak furcsa zenéjükkel, szuggesztív előadásmódjukkal, az énekes érdekes hangja külön tetszett. Be is szereztem a debütáló albumukat, és nem csalódtam, a szívszaggató dallamoktól kezdve az extrém súlyosságig minden van rajta. Ezek után naná, hogy tűkön ülve vártam, m...
Hol is kezdjem. A '98-as Eldritch album, az El Nino annak idején hihetetlenül tetszett, jobban mondva máig imádom, zseniálisan előremutató módon keverték a progresszív dallamos zenét az indusztriális témákkal, egy aranytorkú énekessel (talán John Bush-hoz hasonlíthatnám egy kevéssé) és egytől-egyig kiváló zenészekkel.
Kai Hansen egy zseniális komponista. Ezt így, kész tényként tessék elfogadni! Milyen más jelző illetheti még azt az embert, aki gyakorlatilag egyszemélyben "felelős" az európai power/speed metal stílus kialakulásáért? Ráadásul Kai ma sem ül a babérjain, nagyjából kétévente menetrendszerűen leszállítja nekünk aktuális anyagát, miközben önismétlésnek...
Hatodik opuszával jelentkezett a svéd progresszív rock egyik nagymestere, a The Flower Kings. Egyben az utolsó stúdióalbum Jaime Salazar dobossal, akit a magyar származású Csörsz Zoltánnal pótoltak. (Jut eszembe, emlékeztek egy régi Vitray műsorra, ahol szerepelt egy kissrác, aki már akkor iszonyatosan tudott dobolni? Na, ő volt Csörsz Zoltán.) Tal...
A második lemezével jelentkező amerikai Jacobs Dream a korai Queensryche-, Fates Warning-, Lethal-vonal rajongóinak álma. A fent elsorolt istenek első albumain hallható ikergitáros (ma már három helyett valóban két gitárral nyomul a banda és állandó dobost is lelt időközben), komplex heavy metal az életük, David Taylor magas fekvésű hangja, operás ...
A lehető legtalálóbb címet kapta a Thy Catafalque második albuma. Zeneileg a Sublunary Tragedies vonalát viszi tovább, bár nincs rajta olyan túl sok tömény zúzás, ami azon dominált. Ha mégis előfordul, akkor viszont nagyon is fogós.
Hosszú hónapokig tartó epekedés után végre, VÉGRE megjelent a világ legenergikusabb metal zenekarának friss pusztítása. Míg az előző lemezt nagyrészt Hanneman írta, a mostanit az őrült szólók mestere, Kerry King. Sokan tartottak attól, hogy Kerry a Slayerbe is belecsempészi Slipknot imádatát, szerencsére erről szó sincs, vagyis halványan itt-ott te...
Hosszú út után érkezett el a székesfehérvári Falanx második lemezéhez. A tagok is sok esetben adták egymás kezébe a kilincset, így 1995-ös megalakulásuk után már csak Erdélyi Krisztián bőgős és Zsédel Zsolt dobos maradt csupán eredeti tag. Őket egészítette ki Hauer Attila gitáros, Kovács Gábor szólógitáros és Verebi József énekes.
Egészen 1996-ig nyúlnak vissza a német Cyberya gyökerei. Röpke néhány év alatt megjelent a szokásos demó-maxi-kazetta sorozat, majd lemezszerződés, és itt az első teljes értékű album, a Mindcontrol. Sampleres-dobgépes metal csapat, dallamos énekkel, volt már ilyen a nap alatt, az első robbanás a Shotgun Messiah nevéhez fűződik, majd felbukkant néhá...
Lehajtott fejű kopasz ember, ebből találjam ki, kit takar az NDV név... A zenétől sem lettem sokkal okosabb, finom, AOR hatású rockzene, amit az ember lazításképpen tesz fel, de akkor, ha a zenére is óhajt egy kicsit figyelni. A biográfiát fellapozva Nick D´Virgilio (Spock's Beard) nevét szúrtam ki elsőre - hahhh, innen az NDV, elmés... - tehát egy...
Jó sokat kellett várni erre a lemezre, az biztos. Hol a korábbi kiadó körüli huzavona tartotta vissza a srácokat, hol a folyamatosan cserélődő zenekari tagság, egy ideig csak a bőgős frontember Nagy András és a dobos Schönberger Zoltán képviselte a csapatot, akik köré a lemez idejére csatlakozott Neubrandt István (gitár), Horváth P. András (gitár),...
A Katatonia sem a régi már, a fanatikus tábor, amely a kezdetektől követi a zenekart, lemezről-lemezre figyelhette a fejlődést, avagy visszafejlődést, ki melyik korszakát kedvelte a csapatnak. Az új lemezükre kíváncsiak biztos sejtik, hogy nem tértek vissza a gyökerekhez, sőt, még dallamosabb irányba mozdultak.
Chinchilla?! Idétlen egy név, nem igaz? Én magam sem vártam különösebb csodát tőle annak idején, amikor az előző, Horrorscope című albumukat belöktem a magnóba. Azt hittem, a most futó speedelős true metal jön megint, amolyan gyenge közepes színvonalon. Nos, a végére hálát adtam a sorsnak, amiért "összehozott" ezzel a német csapattal (amúgy 1988-ba...
Itt a minőségi tucat true metal zenekar és album újabb prototípusa Taljánföldről. A kísérőlap szerint 1986 óta létező bandáról van szó, én azonban csak azt érzékeltem, hogy a '97 óta tomboló retro-hullám hátán érkeztek hőseink a színtérre. Ez a harmadik lemezük és egyben konceptanyag is, mégpedig Elricről, a dicső lovagról. Nocsak!
Vannak zenék, amik önmagukban nagyon jók, de megfelelő hangulat esetén egyszerűen uralják az embert, megborzongatnak, szóval hatalmas élmény hallgatni őket. Így vagyok én a My Dying Bride-dal, amit anno a Like Gods of the Sun című koronggal ismertem meg egy esős, borongós, depressziós szombat délután. Óriási volt hallani ezt a lassú, fájdalmas zené...
Új gótikus metal banda a színen, olaszok. Két énekessel rendelkeznek, Andreas hörög, Morena énekel, amolyan Lacuna Coil módra adják elő. A zene is olyas, bár a Crematory is tetten érhető náluk egy kicsit. Az előző lemezük még más énekesekkel és bőgőssel készült, mondjuk a zeneanyag ismeretének hiányában viszonyítási alapom nincs, de biztos megvolt ...
Engem is felcsigázott a hír, hogy a szinte hibátlan lemezsorral büszkélkedő svédek koncertlemezzel rukkolnak elő... amíg meg nem hallgattam. Mondjuk már azon csodálkoztam volna, ha nem a Live In Japan felirat tetszelegne a borítón, tudvalevő, hogy a koncertalbumok 90 százalékát ott rögzítik, ez amolyan metal hagyomány lassan. Mondjuk ettől még lehe...
A Hang-alkony-menedék c. demójuk óta ismerem a csapat zenéjét - a kritika a demórovatban megtekinthető - tehát ha ehhez a felvételhez mérem őket, akkor nem tudok mást mondani, mint azt, hogy rengeteget fejlődtek. A komplexitásukból nem veszítettek semmit, viszont kicsit visszavettek a témahalmozásból és a demón még széteső dalszerkezeteket mára kor...
Úgy nagyjából 5-6 éve vesztettem el a szoros kontaktomat a dark zenékkel, azóta laza viszonyban vagyunk, de nem hiszem, hogy túl sokat vesztettem volna, pl. a Mission is eléggé kiéheztette a rajongóit, hiszen '96-ban jött ki utoljára rendes sorlemez tőlük. Azóta meg azért elég sok víz lefolyt a Dunán - is.
6 szám, egy, a Salvo Karmáról kimásolt eredeti, plusz öt remix, az első három Chip-es, a negyedik két Korogos arc, az utolsó pedig egy Biopassive fedőnevű remixelőember munkája.
Facebook
Twitter