Baszki, ez meg hogy került ide?! Az abszolút divatmajom brit Terrorvision most azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy csinált egy velejéig retkes rádiópop-számot country-s beütéssel és még a klipben is Madonnát koppintja!

De jó is az, ha vannak biztos pontok az ember életében! Amióta a nemzetközi négyesfogat 1998-ban visszakanyarodott az Andi Deris-korszak dallamvilágához, nem is tágít az újra megtalált eredeti irányvonal mellől. Az általam látott két koncert után zártam csak igazán szívembe a csapatot.

Szupersegg... képzelj hozzá zenét. Megvan? Naaa, azért nem olyan. Legalábbis nem egészen. Már túl vagyok az első x-en, mármint rövid egy hét alatt naponta előkerül a cd, barátkozom vele, mert elsőre olyan tömény volt, mint egy alsórepceföldi kisüsti. Kíváncsiságból megnéztem az időtartamot az első ismerkedés után, amitől az egyre agresszívabb szemö...

Hahh, ezt is megértük. Második lemezével jelentkezik a német Stormhammer. Agresszív, bombasztikus, dallamos, stb. mármint az cd hátán lévő kis szövegben ilyenekkel jellemzik a zenét. Ez mind igaz, tökéletes példája a "hogyan másoljuk le a nyolcvanas évek nagy heavy metal sztárjait" iskolának.

Egy űrhajós lebeg a nagy semmiben a frontborítón, persze félig már meg vagyok főzve, így könnyű dolga lesz a zenekarnak... Mondhatnám akár. A Stone In Egypt hollandus csapat, két éve létezik, és ez a debütáló korongjuk. Sorolhatnám a kötelező nagy neveket, hogy miből merítkezett a zenekar, de nem teszem, úgyis tudjátok, csak annyit mondok, stoner r...

Sokadik lemeze a texasi hármasnak, és sokadszorra éri apró meglepetés az embert. Jelen esetben az első másodpercben tör ránk a meglepi, elektronikus "kluttyogással" nyit a lemez, 11 másodperc múlva azért jön a semmi mással össze nem téveszthető mélyen brummogó basszus+gitár és Doug Pinnick simogatóan eredeti hangja.

Elvileg az Ossian újjáalakulása is lehetett volna pusztán az old school heavy metal ismételt világméretű térnyerésének hazai leképezése, de Paksi Endre és társai azért tisztában voltak a feladat súlyával és 2001-ben olyan albummal álltak elő, amely szerintem bármit zsebre vág, ami a '98-as emlékkoncert óta megjelent tőlük. Cinizmusom romjain most e...

Egy a Metal Blade szürkébb kiadványai közül. 1987-ben még más néven ugyan, de már létezett a német brigád és '91 óta ontja lemezein a svéd stílusú/hangzású láncfűrész-death metalt (magát az új albumot is Svédországban rögzítették). Ők valószínűleg totál kompromisszummentesnek nevezik, amit művelnek, nekem azonban leginkább eseménytelennek tűnik.

Nehéz megítélni, mennyire volt jó ötlet a Massacre-től, hogy a közelmúltban kiadta ezt a '99-ben felvett, ám az előző kiadó csődje miatt fiókban rekedt anyagot.

Második lemezével jelentkezett a svéd stoner csapat, a Southfork. Az első nálam amolyan "futottak még" kategória, viszont az új lemezre mintha összekapták volna magukat, bár furcsa hatásokat véltem felfedezni a zenéjükben. A nyitó dalba pl. a Red Hot Chilis Antony Kiedis dallamait csempészte be az énekes, ami több, mint érdekes hatású egy Sabbath-a...

A black metal kísérletezős ágának egyik művelője (és egyben a scene egyik legszerencsétlenebb fejű taggal rendelkező formációja), a norvég Solefald harmadik albumával rukkolt elő, nem meglepő senki számára, hogy most sem ragaszkodtak a hagyományokhoz, mertek újítani.

Nohát, ez valami eddig kiadatlan Slipknot? Vagy Deftones? Vagy Korn? Mert a zenekart alkotó négy svéd srácnak egy szemernyi saját ötlete nincs, az tény. Még a borítóban az önmagukat ábrázoló rajzon is valamiféle buta arcfestés látható, és olyan nagyon slipknotosan vicsorognak. Siralmas.

Most biztos jól felhúztátok a szemöldökötöket, hogy mi a fenét keres a Shock!-ban Skinny Puppy. Azt, amit a Portishead mondjuk. Jó zene és kész. Ráadásul jelen zenekar nem kis hatással volt olyan csapatokra, akik a metalfejek körében elég tetemes népszerűségre tettek szert.