Ezt az olasz bandát tavaly alaposan lehordtam a The Legend Begins című förmedvény miatt, és hogy úgy mondjam, a dicshimnuszok ideje még mindig várat magára...

Az 1999-es év egyik meglepetése volt számomra az Engine, mely zenekar olyan nevekből áll, mint Ray Alder - ének (Fates Warning), Bernie Versailles - gitár (Agent Steel), Joey Vera - basszusgitár (Fates Warning, Armored Saint), Pete Parada - dob. Mi sülhet ki ilyen nevekből?

Relapse kiadós csapat, s mint olyan, a szélsőséges zenék közül való. 10 szám fél órában, tehát talán a hardcore irányába mozdulhatunk. Vokálilag biztosan, tipikusan HC-s stílusban üvöltözik Michael Olender - akit szerényen csak vocal machine-ként említenek a cd füzetkéjében -, a zene viszont nagyon is túlmutat az átlag dühös hardcore-on, annál sokk...

A hajlakkreklám-figura kinézetű gitáros menetrend szerint szállítja az albumait és többnyire az esetleges énekescsere jelenti nála a fő változást, ám a német felvevőpiacnak így is tetszik a dolog. Akár le is zárhatnánk a témát ennyivel, ha a mostani anyag nem úgy sült volna el, ahogy. Márpedig a Shadow Zone egy egészen megnyerő alkotás.

Nyűglődtünk egy sort Szilvivel, melyikünk is írjon erről a nagyszerű albumról, mivel mindketten nagy sci-fi rajongók vagyunk - no és nem utolsósorban, nagy Lucassen fanok is. A magam részéről végül belekezdtem a bíbelődésbe.

Valahogy a norvég Arcturus korábbi lemezeit sosem bírtam befogadni, megszeretni meg pláne nem. Lehet, hogy bennem van a hiba, mocsok, genya műmetálosban, mert az Aspera Hiems Symfonia bazi nagy kultlemez bírt lenni, az azt követő La Masquerade Infernale meg még nagyobb - repkedjenek legott az eposzi jelzők -, de számomra, egy-két nótát kivéve, egy ...

Újra támad a minimalizmusáról ismert svéd death metal fogat! A '97-es Warrior album óta eltelt évek, úgy látszik, elég időt adtak Johnny Hedlundéknak a teljes feltöltődésre, mert a Hell's Unleashed képében megint igen életerős dalgyűjteménnyel jelentkeztek, nem szólva a Wackenben látott csoda energikus bulijukról!

Amerikai hardcore, svéd dallamosmetallal vegyítve. Zeneileg az In Flames és társai erőteljesen hatottak néhány alapvetően HC indíttatású zenekarra - többek között az All That Remains-re is - tehát ezért nevezhetjük el őket az előbb említett módon. Jelen zenekarnál szinte csak az ordításról lehet megállapítani honnan jöttek. Meg nagyon ritkán egy-ké...

Néha megtalálnak minket a világ másik feléről, így történt ez az Agony esetében is, akik Hollywoodban működnek - legalábbis innen küldte a csapat dobosa a csomagot, a zenekar amúgy kolumbiai és 1992-ben alakultak.

A vízválasztó harmadik lemezzel, a Salvo Karmával magasra helyezték a lécet maguk előtt a srácok. Előre lelövöm a poént: sikerült a lécet átugraniuk. Még akkor is, ha az Incarnation nem hat elsőre, kell neki néhány szabad óra, amíg megbarátkozik vele az ember. Én így voltam vele. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem bólogattam néhány dalra azonnal...

Jó ideje találgattam, mi a franc lehet az amerikai Holy Mother zenekarral, amely négy éve hatalmasat robbantott a Toxic Rain albummal, ám a rá következő két lemezzel sajnos nem volt képes újítani. Vajon van-e még bennük legalább egy Toxic Rain szintű anyag vagy ennyi volt, game over?.. Nos, a csapat szerencsére nem fulladt ki, sőt készül a következ...

Nehéz erről a társaságról és immár harmadik albumáról olyasmit írnom, amit mások (vagy éppen jómagam) a hasonló stílusban nyomuló bandákról már kismilliószor ne írtak volna. Minden elismerésem a Dragonheart kiadóé, amiért sikerült felszínre hozniuk egy újabb, az 1980-as évek végén alakult olasz true metal csapatot, mintha nem lenne így is túltelíte...

A Tiamat visszatért! Méghozzá nem is akárhogyan. Ilyen kirobbanó (oké, nem ez a leghangulatosabb jelző) formában már nagyon régen nem hallottam őket, pontosan azóta, hogy Johan Edlund lassan, de biztosan a Wildhoney után teljesen kizárta a régi, és még hús-vér-lélek zenész tagokat a bandából és lényegében egyszemélyes zenekarrá alakította a sumér i...