Shock!

Progresszív zenefanatikusok figyelem! Egy szlovák zenekart ajánlok a figyelmetekbe, a Miscellane-t, melynek debütáló lemezét holland kiadó gondozza. Úgy látszik, odaát is kezd pezsegni az élet - vagy legalábbis kezdenek ismertebbé válni a zenekarok.

Nem könnyű feladat bármit is írni a lemezről, mely egy órás zeneanyagot tartalmaz, de csak öt dalban! Ebből is látszik, hogy nem aprózták el a srácok, pláne ha azt nézzük, hogy a negyedik dalmonstrum az első folytatása, többek között dalcímileg is. A zene hömpölygős, szerintem sokszor billentyűközpontú, finomabb progresszív rockzene, repetitív részekkel. A hangzás szerintem egy kicsit puha lett, elviselt volna egy karcosabb soundot az anyag, segített volna az egyébként nehezen emészthető dalokat könnyebben megszeretni. Nem a túlzott komplexitás miatt emészthető nehezebben a zene, inkább a hangulata, a témák furcsa váltakozása miatt.

Egyébként én a cirka tizenötödik hallgatás után sem tudok maradéktalanul lelkesedni érte, hiába tartalmaz jeles pillanatokat, valamiért nem áll össze a kép, lehet, hogy csak Peter Orel különös hangszíne és dallamai miatt nem jön az elsöprő lelkesedés, érzésem szerint egy kis fejlődés hasznára válhatna a hangjának, nem az az őstorok. Az első monumentális darab után szinte felüdülés egy öt perces dal - bár ez sem két riffből áll, halmozzák az ötleteket ebben is. Utána ismét egy rövid szám következik, majd a már említett második hömpöly, 24 percben. Nagyon nehéz ilyen hosszan ébren tartani a hallgatót egy-egy dal erejéig, és nagyon kevés zenekarnak sikerült a mutatvány. A Miscellane is megpróbálta, de nem sikerült tökéletesen. Az utolsó dal is a már eddig megszokott elemekből építkezik, és itt rájöttem mi a baj a zenével. Nincs igazán karaktere. Jó hallgatni, de utána nem marad meg semmi belőle. Ez pedig nagy baj. Olyan, mint egy satírozott kép, nincsenek kontúrok, de azért nagyjából ki lehet bogarászni mit is ábrázol. Hát ez ilyen.

Szövegileg - ha jól sejtem - koncepciózus, erősen érzelmi töltésű. Mondjuk ilyen hosszúságú dalokhoz nem is illenének hétköznapi szövegek.

Proggerek azért próbálják felkutatni.