Nem mondok el nagy titkot, ha elárulom, hogy a még létező zenekarok közül a The Haunted a maximális kedvencem. Nem telik el úgy hét, hogy valamelyik lemezüket fel ne tenném, ezért amikor meghallottam év elején, hogy lesz koncertlemez hát nem is tudom, a plafonon voltam annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem a koncertlemezeket.
Legutóbb éppen tavaly őrölt egy nagyot nálunk ez a New Orleans-i társaság (bár helyesebb lenne talán Kirk Windstein gitáros-énekesről és állandóan változó társairól beszélni), és még az év vége előtt megjelent az aktuális albumuk is. Azt kell mondanom, hogy aki a világfájdalom tökéletes zenei ábrázolására vágyik, az a Crowbarban bármikor megtalálja...
Hatalmas kicseszésnek tartottam volna, ha az Iron Maidenes évek után Blaze Bayley énekes eltűnik a süllyesztőben. Még akkor is, ha mindannyian tudjuk, a fickó hangja nem egy nagy csoda.
Három letöltött klip után úgy döntöttem, hogy szükségem van egy Chimaira lemezre. Feltétlenül. A látottak alapján halványan kezdett kirajzolódni a kép, miszerint talán nem egy újabb hótunalmas összetákolt nu metal csapatba botlottam, hanem valami életerős kis formációba, amely bár nem fogja a világot darabokra szedni a bemutatkozó lemezével, de azé...
A német EverEve olyan csapat, melyet az első jelentkezésük óta figyelemmel kísérek, mi több: szívemen viselem sorsukat. Első három albumukra az volt a legjellemzőbb, hogy szinte semmi közös sem volt bennük, minden alkalommal meglepetéssel szolgáltak.
Ugyan ki gondolta volna a svéd Pain of Salvation tavalyi budapesti fellépése után, hogy a fiúk egy egész albumot szentelnek majd fővárosunknak? Pedig így történt, és a Remedy Lane - ha valaki még nem tudná - azt a magánéleti válságot járja körül igen sok oldalról, amelyen Daniel Gildenlöw énekes-gitáros-szerző ment át, és amelynek számos döntő ford...
Íme az új mű, amin megint lehet csámcsogni, elemezni, ésatöbbi. Duplán. Mármint dupla CD-t dobtak piacra a nem is olyan rég megjelent tripla koncertlemez után, hjja, kérem, ha valaki munkamániás, az elárasztja a szerencsétlen rajongókat bőven.
Tizenöt éve nyomul megállíthatatlanul a Bolt Thrower elnevezésű angol death metal hadosztály, amely már jó évtizede tökélyre fejlesztette harcmodorát.
Egy hónap is alig telt el a The Mission album óta, amikor felbukkant a piacon ez az újabb Royal Hunt anyag, több mint egy órás játékidővel! Hogy mi minden hallható itt? Először is felkerült a CD-re egy Intervention című hősi eposz, amely szövegileg szervesen kapcsolódik a The Mission sztorijához, viszont negyedórás időtartama miatt már csak itt kap...
Jari testvérünk ott fenn, északon nagyon tud valamit. Legelébb is dalszerezni. De úgy, ahogy azt kevesen. Tán leckéket adhatnának egymásnak Alexi Wildchild öcsivel - nem mintha a két banda szoros rokonságot mutatna. Ám a nagy betűs TEHETSÉG ott munkál mindkettőben.
Produced by Anders Friden. Studio Fredman. Mixed by Fredrik Nordström. Hűűű... mágikusan LÁNGOLÓ szavak ezek! Mi történt? Megszületett az új rokon az In Flames famíliában? Uncsitesó netán? Nem. Ez itten, kérem, nem tesó, ám legfőképp: nem uncsi!
Igaz, ez még 2001-es megjelenés, de elég kevés hasonló stílusú csapatról írtunk eddig, ezért a jövőben "lerántjuk a leplet" néhány nu metal zenekarról is. Az első a sorban a Dry Kill Logic, akik természetesen amerikaiak, és '95 óta léteznek. '97-ben jelent meg az első EP-jük, rögtön utána olyan csapatok előtt játszhattak, mint az Exodus, a Flotsam ...
Az elnyűhetetlen Jon Oliva-Paul O'Neill páros Trans-Siberian Orchestra elnevezésű agyszüleményének ez a harmadik albuma. Ha jól tudom, még 2000-ben íródott és tavaly került európai terjesztésre, de azt mondom, még most sem késő írni róla!
Tavalyi megjelenés és nálam is csücsül már egy ideje, egyszerűen azért, mert próbáltam megbarátkozni a második CD-vel. Hogy sikerült-e, az rögtön kiderül. A Kada amolyan progresszív, jazzes, rockos instrumentális zenét játszik, kategóriákba nem igazán lehet őket belegyömöszölni.
Két dal, egy saját (Just A Day) és egy különösen jól sikerült feldolgozás (Can't Stand Losing You), melyet Sting szerzett vala, még a Police-os időkben. Persze jó volt az alapanyag. Bónuszként a Piece By Piece videoklipje is felkerült az EP-re Anglia egyik legsikeresebb indie rock bandájától.
A régebben megjelent albumok közül most az Ill Nino került sorra 13 számos debütáló lemezével, mely előtt egy saját kiadású EP-jük jelent meg 2000-ben, amit nincs szerencsém ismerni. Nu metalt játszanak. Ámde, hogy ne legyen ilyen unalmas a dolog, bevetették a latin (Dél-Amerika) gyökerekkel rendelkező zenekari tagokat (és ilyen van sok, vagyis maj...
Tavalyi, de továbbra is aktuális kiadvány, amely röviddel a Catharsis legutóbbi Európa turnéja előtt látott napvilágot. Magyar oldalról nézve ritka nagy dobás ez a split CD, hiszen a külföldi ismertséghez ilyen jól csengő név felvételével megtámogatva jelentős segítséget ad Jakab Zoliéknak (a koncertek mellett) - és nyilván a Catharsis sem bánta, h...
Az MSG utolsó stúdióalbumában óriásit csalódtam, mondjuk már évek óta vegetált az egykor jobb időket is megélt tehetséges gitáros, de azért egy kicsivel több tüzet vártam tőle. Ezek után természetes, hogy tartottam az új albumtól, vajon megmaradt az előző lagymatag, élettelen vonala, vagy sikerül magához térnie némiképp a gitárosnak.
Ínyenceknek való válogatást hozott ki 2001-ben a holtából szerencsésen feltámadt Armored Saint. Turkáltak egy keveset a srácok, és az orrunk alá toltak egy régi demókkal, feldolgozásokkal, új számokkal és más érdekességekkel megtömött korongot. Jó sűrűn telipakolták a cd-t, az biztos! A szimpla verzión 18 dal, a duplán 19, + 4 videoklip szerepel. N...
Dőljetek hátra, oltsátok le a villanyt - tudom, jobb helyeken ez úgy hangzik, hogy kapcsoljátok le a lámpát -, hunyjátok le a szemeteket, mert egy szűk órára valami teljesen más helyre utazhattok, mint általában. Mármint ha rockzenét hallgattok. Vagy ilyes.
Új üdvöske a láthatáron, a tengerentúlon már szépen kúszik felfelé a listákon. Egyébként kanadai a csapat, mielőtt szó érné a ház elejét. Az énekes/gitáros Chad Kroeger, testvére Mike Kroeger kezeli a basszusgitárt, Ryan Vikedal ül a dobok mögött és a másik gitáron Ryan Paeke játszik.
Második albuma a kaposvári zenekarnak, szokás szerint a harcos heavy metal jegyében. Bár érdekes, hogy a fotókon közelebb áll a zenekar egy igazi true metal formációhoz, mint a lemezen. Zeneileg és énekben is inkább az Akela, Moby Dick párhuzam ugrik be először, talán Molnár Zsolt énekes smicis hangja miatt is.
Újabb női énekessel megáldott metalzenekar Lengyelországból. Ezen azóta nem csodálkozom, mióta idei nyaralásomkor volt szerencsém látni egy lengyel zenei csatornát, hol tonnaszám ontották a női énekesnős rockzenekarokat. Meg mást is.
Döbbenetes, mire nem képes az unatkozó zenésztársadalom. A svéd Midnight Sun mai felállása az ex-Flower Kings dobost, Jaime Salazart, a még Flower Kings tag basszusgitáros Jonas Reingoldot, a tehetséges gitárosnak kikiáltott Magnus Karlssont, és a vokalista Jakob Samuelt rejti.
Még emlékszem azokra az időkre, amikor a dán Royal Hunt neve legfeljebb ha a japán piacon okozott izgalmakat, az öreg kontinensen a kutya sem ismerte őket. Nekem anno az azóta kihalt Wackond 'zine főmunkatársai mutatták meg az akkor aktuális Moving Target albumot (amelyen tudvalevőleg már a zseniális D.C. Cooper énekelt), kisvártatva pedig a Parado...
Kellemetlen ez a déja vu érzés. Sajnos a közelmúltban már eleget rágódtam e bánat fölött, nevezetesen: MIÉRT kell elcseszni, ami eddig jó volt?! Itt van ez a szegény Eternal csapat, akik kiadtak egy frenetikusan jó albumot, amelyet hallva mindenki a tenyerét dörzsölve, ajzottan várta, vajh mivé fejlődnek még a srácok, ha már elsőre ennyire süti vol...
Turilliék bekattantak. Nekem pedig visszatért a taljánokba vetett hitem, ami az évek folyamán egyre fogyadozott. Annak idején üdvözült mosollyal, odaadással csüngtem első munkáikon - aztán kezdtem belefásulni, amikor úgy éreztem, a csapat mintha mókuskereket hajtana és nem igazán tud megújulni, fejlődni.
Facebook
Twitter