Shock!

augusztus 24.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

California Guitar Trio: Whitewater

Aki nem ismeri a California Guitar Trio munkásságát, egy gyors összefoglaló. Bár a név ezt sejteti, mégsem kaliforniaiak alkotják a csapatot, Bert Lams ugyanis belga, Hideyo Moriya japán, csupán Paul Richards amerikai.

megjelenés:
2004
kiadó:
InsideOut / Record Express
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Egy angliai gitárkurzuson találkoztak, melyet a King Crimson agya, Robert Fripp vezetett. Hármasban csatlakoztak Fripp szólóturnéjához, majd 1991-ben alapították meg saját zenekarukat. Persze hatásaik és kötődéseik alapján sokáig a Crimson-követők táborába skatulyázták be a triót, de az idő szép lassan megmutatta, hogy valami másról, egyéniről van szó zenéjükben. A közönségsikerek mellett olyan szintre is eljutottak, hogy például az amerikai űrrepülőgép "odakint" tartózkodásakor a CGT zenéje szolgált - bizonyára nyugtató és szép - reggeli ébresztő gyanánt az űrhajósoknak...

Ja, nem mondtam még? Három AKUSZTIKUS gitárosról van szó jelen cikkben, tehát szöges csuklószorítósok, vérhabos szájúak nyomják meg a back gombot. A zene tehát (többnyire) akusztikus gitárzene (csupán minimális, extrafinoman effektezett villanygitárral), hatásai egyaránt kereshetők a progresszív rockban, a jazzben és a klasszikus zenében is. A progresszív jelzőtől persze nem szabad megijedni, nem magamutogató virgaparádéról van szó, mint inkább olyan magával ragadó, érzelmes, szép akusztikus dalfolyamról, ami elsőre elvarázsol, elandalít, aztán ha sokadik hallgatás közben a mélyére nézel, akkor veszed észre az okos finomságokat.

Természetesen a három gitárművész tökéletesen tisztában van azzal, hogy a hallgatót nem lehet negyvenhét percnyi tisztán akusztikus finomsággal "ébren tartani", ezért néhol fúziósabb, kísérletezőbb szerzeményeket is felvillantanak, főleg a lemez második felében, amikor már kellően elandalodott a jónép az első nyolc dal szépségtől. A Led Foot a lemez egyik csúcspontja, ahogy a szépséget a Zappa-szintű borultsággal ötvözi. A Relative Illusion furcsa szólóeffektjei szinte szárnyalnak a csengő akusztikus alapok felett, a Red Iguana pszichedelikus, humoros kis tétel, a lemezt záró Ghost Riders Of The Storm pedig egy jól ismert kovbojos dallam feldolgozása. Tony Levin (megabőgős, meg mindenféle egyéb) produceri közreműködése pedig kristálytiszta hangzást és nagyszerű dinamikát ad a lemeznek, mintha a tagok melletted, körülötted játszanának...

Egyértelmű és elvitathatatlan tízes a lemez a hangulatért, a művészetért és a befogadhatóságért, így együtt. Köszönjük.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.