Ki gondolta volna a '97-es nagy ős-Black Sabbath összeborulás után, hogy valaha is élőben láthatjuk még a Tony Iommi – Ronnie James Dio – Geezer Butler – Vinnie Appice négyest, ráadásul Magyarországon is? Pláne ki mert volna arra fogadni, hogy még új nótákkal is előrukkolnak azt követően, ahogyan a Dehumanizer után Iommi és Dio elváltak egymástól?

Ha mondjuk úgy másfél-két évvel ezelőtt nagy összegben kellett volna fogadnom, hogy Ozzy Osbourne képes lesz-e még valaha összepofozni egy komplett stúdióalbumot, nem biztos, hogy az igenre teszek, de végül a szokásosan nehéz vajúdás után csak megérkezett a Black Rain.

Na, ezt a fajta prog rockot szeretem! Élet van benne, erő, energia és kerek egészet alkot a zene. Terjengős, kalandozós, de semmi felesleges összetevő nincs benne – hiába 20 perces a nyitó In Earnest és hiába nyúlik 25 percesre a záró címadó tétel, végig élvezetes hallgatni az albumot. A legnemesebb ELP hagyományok szerint készült az anyag, felépít...

A Symphorce mindig vegyes érzéseket keltett bennem, egyrészt tetszett keménykötésű, nem kifejezetten európai jellegű zenéjük, másrészt sokszor furcsálltam Andy B. Franck nem túl eredeti ötleteit – gondoljunk csak az egyik album szinte egy az egyben lenyúlt Pain Of Salvation szövegeire, meg persze a zene sem túl egyéni helyenként...

2004-ben írtam George Lynch kiváló feldolgozáslemezéről (Furious George), melyen ősrégi blues rock klasszikusokat hallhattunk mai köntösben és George jellegzetes stílusában. Most egy másik gitároslegenda, az elsősorban Ozzy mellől és a Badlands-ből ismert Jake E. Lee is megtette ugyanezt, nem kevésbé király módon, ráadásul ugyanúgy Mike Varney suga...

Az Insidious Decrepancy Shawn Whitaker egyszemélyes death metal „zenekara" egyenesen Houstonból. Annyira egyszemélyes, hogy a lemez felvételéhez sem vett igénybe segítséget, hacsak a japán segédmunkást nem számítjuk, aki a „dobon" vitézkedik.

Úgy látszik, a norvég black metal dobosok néha belefáradnak anyaműfajukba (nem csodálom), és dallamosabb zenére vágynak. Ott volt ugye Hellhammer, aki Jorn Lande csapatában „lazított" pár éve, most pedig az Emperor és a Zyklon soraiból ismert Trym alapította meg saját power metal csapatát Paganize néven (na, a névből azért látszik, hogy nehéz elsza...

A klasszikus, 70-es évekbeli vagy abban gyökeredző progresszív rocktól elég messze kerültem az utóbbi években. Őszinte sajnálatomra, teszem hozzá, hiszen csodálatos muzsikákat termelt ki a műfaj régen és most sem vagyunk híján kiváló bandáknak sem itthon, sem külhonban.

Na, azért az nem semmi, hogy Magnus Rosén, a Hammerfallból idén kivált basszer már HF tagsága alatt is ezerrel nyomta a jazz-rockot! Még csak azt sem lehet mondani, hogy kizárólag a pénzért volt majdnem 10 évig a csapatban, hiszen akkor miért hagyta volna őket ott egy sikeres turné kellős közepén? Ezt is szereti, azt is – és mindkettőt jól csinálja...

Talán az én hibám, de ritkán találkozom össze japán death metal zenekarok lemezeivel, ezért most hiánypótlásként szolgált, hogy kezembe vehettem a három tagú Infected Malignity új albumát. Friss bandáról van itt szó, hiszen ezt megelőzően csak egy demót adtak ki, illetve három demós nótával szerepeltek egy négy zenekaros split lemezen. Egyébként mi...

Nem tudom, létezik-e pechesebb és nyomorultabb sorsú zenekar, mint a chicagói Trouble, akiken egyszerűen valami furcsa átok ül. Most, hogy több mint egy évtizednyi szünetet követően végre megjelent volna az évek óta formálódó új lemez, ismét valami gebasz támadt a kiadójukkal, így a Simple Mind Condition Amerikában a nyár folyamán jön ki, Európában...

A két tagú német black metal csapat 97-es alakulásakor még Megiddo néven működött, majd átnevezték magukat, illetve azóta ők is egyfajta modern black metalt akartak játszani. Hogy a Metal Blade miért pont őket halászta elő, rejtélyes, mivel semmi egyénit nem csinálnak, csupán megpróbálnak a Satyricon és az Emperor farvizén elevezni.

Ilyen zenét tolna a garázsban Lemmy, ha jó öreg bibircsókja környékén ma kezdenének pelyhedzeni az első, pubertáskori szőrkezdemények! Nagyjából ez volt az első gondolatom, mikor a The Crownból ismerős Johan Lindstrand zenekarának bemutatkozó, 21st Century Killing Machine címre hallgató korongját végigpörgettem. Bár nem túl aktuális a lemez (a máso...