Shock!

december 09.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Agregator: Szürkület

Bár az Agregator már elég régóta jelen van a színtéren (első demójuk még 2000-ben jött ki Puszta lét címmel), nekem mégis ez az első találkozásom a csapattal. Nemhogy az eddig megjelent három kiadványukhoz nem volt szerencsém korábban, de még élőben sem sikerült soha elcsípnem Mikus Tamás gárdáját, abszolút tiszta lappal indultak tehát nálam.

megjelenés:
2006
kiadó:
Nail / HMP
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

Dallamos, északi death metalban utazik a zenekar, nem kevés melankóliával, a végeredmény pedig meglepően dallamos és szomorkás.

Sajnos nem szól túl jól a Szürkület, inkább demós a hangzás, bár lehet, hogy a lemez promóján még nem a végleges verzió hallható. Gyengécskék a gitárok, és az ének sem elég hangsúlyos, néhány helyen kifejezetten nehéz kivenni Tamás szavait, továbbá a dobhangzásért sem vagyok túlzottan oda. Gondolom, nem állt halmokban a pénz, amit stúdióidőre lehetett fordítani... A végeredmény mondjuk így sem gázos, csak éppen lehetne jobb is valamivel, a hallgathatóság rovására viszont szerencsére nem megy.

Rátérve a korongon hallható matériára, leszögezhető, hogy nem véletlen, ha a csapat muzsikájáról gyakran ugranak be egyes skandináv kollégák művei! A kettes Soha már-ban van egy konkrétan Elegy lemezes Amorphis téma meg sok-sok dallamos gitárbetét, amik viszont sajnos kissé alul lettek keverve, ezért eléggé elvesznek. A Zuhanásról a jobb sorsra érdemes finn Sentenced ugrott be, de van benne egy adag Paradise Lost is, nem mellesleg meg ennek van az egyik legkellemesebb refrénje a lemezen. Több ilyen fogós téma kellene, mivel egyebekben, sajnos azt kell mondjam, a csapat gyenge pontja az ének.

Tamás produkciója eléggé ötlettelen és egysíkú, aminek oka valószínűleg az erősen limitált hangterjedelem lehet. A Les Gueules Cassées-ben hallható suttogós, misztikus rész például kifejezetten rossz, és sajnos maga a nóta sem túl erős. Az egész lemezre igaz, hogy kevés a kiugró pillanat, eléggé egyformák a dalok, így hamar elveszítheti érdeklődését a hallgató. Lényegesen több olyan izgalmas momentumra lenne szükség, mint a Rengeteg felpörgetett tempója vagy a ...de a bűn még ég sabbathos doom témája, melyekre az ember felkapja a fejét, hiszen ilyenek hiányában ez az alapvetően nem túl komplikált zene elég hamar ellaposodik.

Mindenesetre a kijelölt irány nem rossz, van fantázia is a zenekarban, csak picit jobban oda kellene figyelni a dalokra, hogy legközelebb már ne csak a borítóra (Niklas Sundin Dark Tranquillity gitáros műve egyébiránt) mondhassam azt: kiemelkedő.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.