Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Agregator: Szürkület

Bár az Agregator már elég régóta jelen van a színtéren (első demójuk még 2000-ben jött ki Puszta lét címmel), nekem mégis ez az első találkozásom a csapattal. Nemhogy az eddig megjelent három kiadványukhoz nem volt szerencsém korábban, de még élőben sem sikerült soha elcsípnem Mikus Tamás gárdáját, abszolút tiszta lappal indultak tehát nálam.

megjelenés:
2006
kiadó:
Nail / HMP
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

Dallamos, északi death metalban utazik a zenekar, nem kevés melankóliával, a végeredmény pedig meglepően dallamos és szomorkás.

Sajnos nem szól túl jól a Szürkület, inkább demós a hangzás, bár lehet, hogy a lemez promóján még nem a végleges verzió hallható. Gyengécskék a gitárok, és az ének sem elég hangsúlyos, néhány helyen kifejezetten nehéz kivenni Tamás szavait, továbbá a dobhangzásért sem vagyok túlzottan oda. Gondolom, nem állt halmokban a pénz, amit stúdióidőre lehetett fordítani... A végeredmény mondjuk így sem gázos, csak éppen lehetne jobb is valamivel, a hallgathatóság rovására viszont szerencsére nem megy.

Rátérve a korongon hallható matériára, leszögezhető, hogy nem véletlen, ha a csapat muzsikájáról gyakran ugranak be egyes skandináv kollégák művei! A kettes Soha már-ban van egy konkrétan Elegy lemezes Amorphis téma meg sok-sok dallamos gitárbetét, amik viszont sajnos kissé alul lettek keverve, ezért eléggé elvesznek. A Zuhanásról a jobb sorsra érdemes finn Sentenced ugrott be, de van benne egy adag Paradise Lost is, nem mellesleg meg ennek van az egyik legkellemesebb refrénje a lemezen. Több ilyen fogós téma kellene, mivel egyebekben, sajnos azt kell mondjam, a csapat gyenge pontja az ének.

Tamás produkciója eléggé ötlettelen és egysíkú, aminek oka valószínűleg az erősen limitált hangterjedelem lehet. A Les Gueules Cassées-ben hallható suttogós, misztikus rész például kifejezetten rossz, és sajnos maga a nóta sem túl erős. Az egész lemezre igaz, hogy kevés a kiugró pillanat, eléggé egyformák a dalok, így hamar elveszítheti érdeklődését a hallgató. Lényegesen több olyan izgalmas momentumra lenne szükség, mint a Rengeteg felpörgetett tempója vagy a ...de a bűn még ég sabbathos doom témája, melyekre az ember felkapja a fejét, hiszen ilyenek hiányában ez az alapvetően nem túl komplikált zene elég hamar ellaposodik.

Mindenesetre a kijelölt irány nem rossz, van fantázia is a zenekarban, csak picit jobban oda kellene figyelni a dalokra, hogy legközelebb már ne csak a borítóra (Niklas Sundin Dark Tranquillity gitáros műve egyébiránt) mondhassam azt: kiemelkedő.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.