Shock!

Vannak zenék, amelyek bár alapvetően tetszenek, egy adott életkorban kevesebbet mondanak/adnak az embernek, mint szeretné – ilyenkor jön a „majd öregkoromban" című szöveg. Ez azonban az a fajta zene, amihez mindig is túl fiatalnak fogom érezni magam.

Míves, igényes, progos elemekben bővelkedő, végtelenül kellemes pop-rock/soft-rock muzsikát nyom ez az amcsi zenekar – jó helyen is vannak az InsideOutnál, mert zenéjük valóban minőségi és kár lenne, ha elkallódnának. Nekem azonban, mint már több hasonszőrű Inside Out-os kiadvánnyal kapcsolatban is elmondtam, túl punnyadt. Én, ha már egyszer prog rock és nem prog metal, akkor a műfaj pörgősebb, húzósabb, keményebb ágát szeretem, az efféle nyugisabb lemezekben kevés izgalmat találok.

Zeneileg persze topon van a banda, felületes hallgatás során is előjön egy csomó finomság, de hosszú távon bealszom tőle, illetve fészkelődni kezdek és megnő az igényem a CD-cserére. Ha valaki azonban egyszerre szereti mondjuk Stinget (az énekhang néhol még hasonlít is); a jazzesebb, finom rockzenét és a prog stílus(oka)t, mindezt pedig szívesen hallgatja keveredve is, alaposan elmélyülhet a Safety In Numbers-ben.