Sok projektben (ahol persze általában az összes tag görcsösen ragaszkodik az „igazi zenekar" meghatározáshoz) az az érdekes, hogy gyakran olyan érzése támad a hallgatónak, mintha a formációt létrehozó nagy egyéniségek egyéb munkásságát vegyítették volna össze laboratóriumi körülmények között.

Enyhe déja vu érzéssel küzdök. Jó hónapja írhattam a Checkpoint Charlie bemutatkozó EP-jéről, most pedig mintha Charlie-ék zenei ikertestvérével sodort volna össze a sors. Na jó, ez így nyilván túlzás, de tény, hogy a két csapat közt számos hasonlóság, illetve konkrét kapcsolódási pont figyelhető meg.

Nem is volt olyan régen, hogy írtam a Trollech utolsó lemezéről, és viszonylag gyorsan itt is a folytatás egy split képében. A Heident nem igazán ismerem, de a névválasztásuk érdekes, több verzió is lehetséges, az egyik, hogy a név Hitler kedvenc újságírójának és hivatalos történetírójának nevére hajaz (Konrad Heidenről van szó), a másik sokkal pró...

Igazából idén a Wall Of Sleep mellett egy magyar lemez volt, aminek a megjelenését nagyon vártam, ez pedig a Solar Scream első teljes lemeze. A kapott információkból tudom, hogy amit a sors akadályként a csapat elé gördíthetett, azt oda is gördítette, így lett a megjelenésre megadott 2007. év nyarából november. De megjelent, és ez a lényeg, a probl...

Habár Alex Hellidék a gyökerekhez való visszakanyarodást emlegetik az interjúkban a Serpent Saints – The Ten Amendments kapcsán, az Entombed természetesen nem próbálta meg újraírni a death metal alapmű Left Hand Path lemezt, és nyilvánvalóan minden idők legmocskosabb, legsúlyosabb rock'n'roll albuma, a Wolverine Blues is soha túl nem teljesíthető e...

The advent of loss – a veszteség eljövetele. Mindannyiunk életében bekövetkezik, hogy elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk. Vagy a halál, vagy éppenséggel maga az élet szakítja el tőlünk az illetőt, s nekünk nem marad más utána, csak a fájdalmas üresség érzete. De a veszteséget mindig nyereség követi, s minden elmúlást születés követ.

Egyre-másra bukkannak fel mostanság olyan osztrák metal bandák, akik az extrém zene méter vastag betonútján szándékoznak végigdübörögni, lehetőleg minél agresszívebben és hangosabban. Ez jó dolog, hisz egyrészt szomszédokról van szó, másrészt pedig nagy potenciál rejlik e nem épp rockzenei múltjáról híres ország ifjú zenészeiben.

Rossz az új Prong, és ezen egyszerűen nincs mit finomítani. Komolyan nem értem, mire számít Tommy Victor a Power Of The Damagerrel, de akármire is ácsingózik, semmi mentsége nem lehet arra, hogy ilyen fércmunkát ad ki ezen a néven. Persze a másik oldalról azt sem tudom, miért is számítottam tőle bármi komolyan értékelhetőre, hiszen már a visszatéré...

Aki valaha is foglalkozott albumrecenziók, kritikák írásával, alighanem jól ismeri azt az érzést, ami akkor jön elő, ha egy hazai anyaggal hozza össze a sors. Akár beismerjük, akár nem, egy magyar zenekar lemezéről mindig másként írunk, mint egy amerikaiéról, németéről, angoléról vagy zimbabweiéről. Ennek persze megvannak a maga okai.

A '90-es évek második felének Helloween lemezeit nagyon szerettem: az új felállás egymásra hangolódásának is tekinthető Master Of The Rings után a The Time Of The Oath és főleg a Better Than Raw olyan nívót képviseltek minden európai power/speed bandák ősatyjának életművében, ami előtt csakis meghajolni lehetett.

Eddig nem sokat tudtam a Stainless Steel zenekarról; úgy éltek emlékezetemben, mint a Demonlord bőgős/énekes Jurásek Balázs öccsének bandája, akik szintén az úgynevezett NWOHHM hullám első zenekarai közt voltak. Az infólapból aztán kiderült, hogy jócskán le vagyok maradva, hiszen Jurásek Dániel már 2003-ban kilépett a csapatból, sőt, azóta már egy ...

Egy fejfájós kora reggelen néha nem segít semmi más, csak valami durva zene, ami kitakarítja a sajgás utolsó morzsáját is az ember fejéből. Kutattam kicsit az újabban érkezett lemezek között és kezembe került az olasz Locus Mortis lemeze. A zene meghatározása ígéretesnek tűnt, így aztán behelyeztem a korongot a lejátszóba. Na, azóta néz úgy ki a f...

Sok történést el tudtam képzelni shockos pályafutásom során, de az, hogy teljes egészében végighallgatok egy olyan lemezt, amelynek promólapján a „metal-elektro-goth" megnevezés virít, leglidércesebb álmaim során sem fordult meg a fejemben. Kevés stílustól vagyok ugyanis ennyire rosszul, mint ettől a főleg germán piacon népszerű műfajtól (melynek a...