Shock!

Nem tagadom, a 2003-as Impact nagyon súlyosan eltalált, a New Found Pain vagy a Destination Hell modernizált thrash-brutalizálásai nyomán új kedvencemmé vált a német brigád. Aztán az Issue VI is nagyon rendben volt, dühös, harapós hangulatával hamar megnyert, méltó folytatása volt elődjének. Most pedig itt a hetedik dühmonolit és Németország legnagyobb Slayer-fanatikusai most sem tudtak hibázni.

A jól bevált háromnegyed óra körül mozog most is a lemez hossza, ami éppen elég ebből a nem éppen slágermaraton zenéből. Sorban jönnek a kétlábgépes sorozatlövések, a legnagyobb thrash istenségeket idéző bősz riffelések, de azért a srácok a változatosságról sem feledkezve meg a dalokba néhol kellemes tempóváltásokat is elhelyeztek. Az Into The Arms Of Misery például pont egy ilyen darab, a Testament írt még hasonló mód intelligens dalokat.

Remek a That's Why I Despise You váltott riffelése, vagy az Everything Undone zseniális belassulása. Erről jut eszembe, szólók terén talán ez a lemez a banda legjobbja. Igényesen kidolgozott, igazi thrash virgázások színesítik az amúgy sem unalmas albumot, elég csak a Now Or Neverbe belefülelni, olyan klasszikus metal szólója van, amit az ember azonnal penget is léggitárján. A régi bárdista, Florian Müller visszatérése bizony jót tett a bandának. Ha meg azt mondom, hogy a lemez keverését Andy Sneap végezte, azt hiszem mindent el is mondtam a hangzást illetően.

Meglepetés az utolsó szerzemény, amelyben a mindenható Kreator frontember, Mille Petrozza is elereszti jellegzetes hangját Leif Jensen oldalán. Valóban, a Retain The Scars akár valami kései, ki nem adott Kreator csépelésnek is elmehetne. Mindenképpen meg kell említeni Uwe Werning dobost is, aki nagyon feszesen hozza a sűrű váltásokat és még olykor pörget is egy ízeset dobszerkóján.

Sok helyen hallottam/olvastam, hogy a Dew-Scented nem más, mint egy durvább Slayer-kópia. Való igaz, az embernek az Incinerate-et – vagy bármelyik Dew-Scented anyagot – hallgatva akaratlanul is beugrik nemcsak a Slayer, de akár a Destruction neve is, ez azonban elkerülhetetlen ebben a műfajban, ugyanakkor Mülleréknek mára sikerült kialakítaniuk a saját hangzásukat, méltán megérdemelt helyük van tehát a jelenkori cséphadarós metal világában.