Shock!

október 29.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Autopsy: Macabre Eternal

Autopsy: Macabre EternalÉrdekes a kaliforniai Autopsy visszatérésének története. Az 1995-ös Shitfun után az alapító Chris Reifert állítólag azért oszlatta fel legendás zenekarát, mert senki sem értékelte brutális-mocskos zenéjüket. Mikor viszont összehozta az Autopsy utódjának is tekinthető Abscess-t, mindenki az Autopsy felől kérdezte a kopasz ütőst. Ez persze szintén nem tetszett Reifertnek, s ki is jelentette, hogy egy bandában érdekelt csupán, ez pedig az Abscess, és vita lezárva.

megjelenés:
2011
kiadó:
Peaceville
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )
Ennek ellenére 2008-ban az egykori Autopsy tagjai mégis összejöttek, igaz, csak egy rövid időre, hogy két új dalt rögzítsenek a Severed Survival debütalbumuk újrakiadásához, majd a következő évben nem túl meglepő módon arról érkeztek hírek, hogy a csapat ismét koncertezni készül. Tavaly pedig jött az, amit már előre sejteni lehetett: az Autopsy bejelentette visszatérését, ami viszont egyben az Abscess végét is jelentette. Év végén már egy vadonatúj dalokat tartalmazó EP-t foghattunk a kezünkbe, most pedig itt a visszatérő, sorrendben ötödik nagylemez, és bármilyen furcsán is hangozzék egy Autopsy lemez esetében, de mégis akadnak meglepetések.

Reifert és a másik két őstag, Eric Cutler és Danny Coralles gitárosok a Macabre Eternallal visszatértek a korai időszakukhoz, így az új lemez inkább illeszthető a Severed Suvival - Mental Funeral tengelyhez, mintsem a későbbi, grindosabb Acts Of The Unspeakable-Shitfun duóhoz. Erre egyébként már a borítón is találhatunk utalást, a logó például visszatérést jelent a Mental Funeralhoz. Ugyanígy a dalok tekintetében is nyilvánvaló a gyökerekhez való visszaásás: a tizenkét dal között csak egyetlen egyet találni, amelyik négy percnél rövidebb, vagyis nem ritkák az öt-hatperces darabok, ám ezúttal egy epikus hosszúságú tétel is helyet kapott a repertoárban, aminek köszönhetően a Macabre Eternal a maga egy óra öt percével a zenekar eddigi leghosszabb alkotása.

Aki tehát az utolsó pillanatig a grindos-punkos villámsújtásokban reménykedett, annak továbbra is marad a jó öreg Shitfun. A friss albumon ilyesmit elvétve se találni, annál több van viszont a doomos ólomsúlyú riffekből, a kimért, mocsári aligátor-tempókból, vagyis az Autopsy ismét az old school death metalt tűzte ki zászlajára. Ennek megfelelően mindenféle sablonos-felesleges intro nélkül robban be a Hand Of Darkness, ami egy gyorsabb tétel, és most már végképp megnyugodhatunk, hallva, hogy az oly jól ismert nyers, lecsupaszított hangzás is megint a régi. Az, hogy a másodikként érkező, zseniális című Dirty Gore Whore klasszikus tika-tika tempóval indít, némileg ellentmondhat annak, amit fentebb ecseteltem a lemez irányvonaláról, de nagyjából ez a korongon az utolsó, egészében gyors szerzemény.

Reifertéknek valószínűleg jót tett a több éves kihagyás Autopsyként, mivel az új lemezre ismét sikerült néhány egészen kiemelkedő témát megírniuk. Az Always About To Die Sabbath/Trouble-rokon riffje piszkosul doomos, egyben nagyon is autopsys. Érdekes hallani a Deliver Me From Sanity vagy a Bludgeoned And Brained tipikusan amerikai death metalos témázásait, amiket eddig valamiért nem erőltettek a Bay Area-i brutalizátorok, pedig nagyon is jól állnak nekik. De van ennél komolyabb újdonság is! Olybá tűnik ugyanis, mintha ezek a negyvenes, sokat látott fickók még mindig képesek lennének továbbfejlődni zeneileg. A Macabre Eternalon hallhatóak a csapat talán eddigi legmesteribben megírt szerzeményei, elég csak a Bridge Of Bones-t meghallgatni, amely változatos hangszerelésén kívül igen aprólékos szerkesztettséget is mutat. Ám e téren mindenképp a mintegy tizenegy perces Sadistic Gratification viszi el a pálmát. A sorozatgyilkosról szóló dal egyáltalán nem olyasmi, amit egy Autopsy lemezen el tudnánk képzelni, s mégis itt van, és ami a legfontosabb és legdöbbenetesebb, hogy működik. Sötéten dallamos melódiák, vaskos riffek, gyakori tempóváltások; azért persze ne gondoljuk azt, hogy az Autopsy egy másik -psyre végződő zenekar nyomdokaiba lépett volna, de az újítás üdvözlendő.

Mindezek miatt talán mondani se kell, hogy a hangszeres teljesítmények egy Autopsy korong esetében a lehető legjobbak. A két gitáros még mindig nagyon érzi a sebzett bölény módjára vonszolódó riffek mikéntjét, szólóik pedig talán nem olyan kidolgozottak vagy virtuózak, mint amilyeneket mondjuk egy Alex Skolnicktól várnánk, inkább a King/Hanneman iskolát követik, de a célnak megfelelnek. Amit viszont Reifert vokalizálás terén itt művel, arra nincsenek szavak. Gyakori, hogy egy death metal csapat esetében a frontember teljesítménye egysíkú és unalmas. Nos, ezt már csak azért se mondhatjuk el Reifertről, mivel nem egy hagyományos értelemben vett frontemberről van szó, hiszen ő a dobos is. Hanem azok a hangok, bugyborékolások, hörgések, öklendezések és ordítozások, amiket használ, és amik feltehetően a torkán keresztül törnek elő, egészen betegesek.

A lemez tehát igencsak erősre sikerült, egyetlen dolog, ami negatívumként felhozható lenne, az a hosszúsága, illetve töménysége. Habár tizenhat év után voltunk annyira kiéhezve, hogy egyórányi Autopsyval épphogycsak jóllakjunk.

 

Hozzászólások 

 
#4 asdasd 2013-07-10 18:57
Idézet - feca:
És az említett Sadistic Gratification mekkora beteg darab! Engem konkrétan kivert frász az ebben hallható sikoltozástól! Ilyen negatív hatással még nem volt rám semmilyen zenei szerzemény, pedig hallottam már egynéhány nótát életemben..


Annál jobb nincs is, mint olyan zenét hallgatni, a lehető legnegatívabb hatással van rám!
Idézet
 
 
#3 Pajor Péter 2013-07-10 18:11
Komolyan az Autopsyhoz érnem kellett előbb a Mental talált meg most hallgatom a Macabre-t és kezdek lehidalni a Bridge of Bonestól....
Idézet
 
 
+2 #2 feca 2011-06-16 07:43
És az említett Sadistic Gratification mekkora beteg darab! Engem konkrétan kivert frász az ebben hallható sikoltozástól! Ilyen negatív hatással még nem volt rám semmilyen zenei szerzemény, pedig hallottam már egynéhány nótát életemben.

Tényleg jó lemez és old school a javából.
Idézet
 
 
+2 #1 Equinox 2011-06-15 17:20
Teljsesn egyetértek, így kell hitelesen visszatérni. Köthető az életműhöz is, de nem Severed Survival vagy Mental Funeral 2. Tapsot érdemlő lemez
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.