Shock!

október 28.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Fates Warning, Divided Multitude - Budapest, 2013. október 16.

fates_warning_k2013_01Már én is unom magamat, hogy megint azzal kezdem: vannak zenekarok, amelyek töredékét sem érték el annak, amire hivatottak lettek volna. Az ember ilyenkor automatikusan, szinte gondolkodás nélkül köpi egymás után a neveket a King's X-től a Trouble-ön, a Vainen, a Psychotic Waltzon, a Death Angelen és a Vicious Rumorson át egészen a Fates Warningig, ezek azonban mind olyan csapatok, amelyek mára alighanem maguk is túlléptek meg nem értett voltukon, és inkább megbecsülik azt, amijük van. Például azt a halálig hű, elkötelezett és fanatikus rajongótábort, amely a connecticuti progresszív metalosok harmadik budapesti koncertjét is valódi ünneppé változtatta – Jim Matheosék pedig meg is hálálták nekik a törődést.

Az olvasók általában rossz néven veszik, ha nem írunk minden előzenekarról, ami az egyik oldalról teljesen érthető, a másikról kevésbé, de ebbe most inkább nem megyek bele itt. A lényeg, hogy ezúttal csak egy bemelegítő csapat kapott lehetőséget a fő attrakció előtt, ami az én szememben nagyjából közelíti az ideális állapotot. Az már persze más tészta, hogy a norvég Divided Multitude nem igazán volt képes felnőni a feladathoz. Bevallom, korábban nem találkoztam a '90-es évek közepe óta aktív csapattal, nekem is csupán egy újabb nevet jelentettek a Sokkoló Extrából, akiket stílus tekintetében körülbelül el tudok helyezni, de ahhoz már soha nem vettem a fáradságot, hogy meg is ismerkedjem velük. Ez a performansz nem is igazán hatott a változtatás irányába, pláne, hogy az a csapat, amelyik öt lemez után még mindig csak itt tart, garantáltan soha nem is lesz ennél lényegesen jobb.

időpont:
2013. október 16.
helyszín:
Budapest, A38 Hajó
Neked hogy tetszett?
( 29 Szavazat )

A millió bandától milliószor hallott, tucat progmetalos témákat néhol jellegzetes nordikus dallamos hard rock ízekkel vegyítő ötösfogat produkciójáról mindent elárul, hogy ha nem tudom, kik játszanak a deszkákon, simán elhiszem, hogy éppen egy mai korszellemtől már jócskán lemaradt, sokadik magyar Psychotic Dream Warning kezdeti szárnypróbálgatásainak vagyok tanúja. Még a krónikus énekeshiány is a hazai színteret idézte: nagyon szép koncepció, hogy egy zenekarból a dobos kivételével mindenki vokálozzon, ha azonban eközben egyikük sem tud énekelni, az ilyesmi csupán biztos receptet jelent a produkció módszeres agyonveréséhez. A Sindre Antonsen fronténekes által is favorizált óbégatós áldallamokkal egyébként is ki lehet kergetni a világból (újabb jellegzetes magyar progmetalos betegség...), de ha az ilyesmi még hamis is, azt különösen kellemetlen hallgatni. Amikor pedig a fazonja alapján inkább az egykori Spiritual Beggars torok Spice bandájába vagy a Kadavarba kívánkozó Eskild Kløften billentyűs is nekiállt súlyosbítani a helyzetet, tényleg kimondottan nehéz volt elviselni a hallottakat. Semmitmondó tucattémák, értelmetlenül erőltetett tekerések, igazi kliségyűjtemény úgy 1999 környékéről, még csak nem is igazán meggyőző előadásmóddal. De legalább testközelből is megtapasztalhattuk, hogy bálna-olaj-blackmetal-országban sem minden arany, ami fénylik - ennek is épp itt volt már az ideje...

fates_warning_k2013_02

A Fates Warning új albumáról eléggé megoszlanak a vélemények, amiben nyilván szerepet játszik a kilenc éves szünet és az ebből fakadó csodavárás is. Elsőre nekem is alapjáratnak tűnt a Darkness In A Different Light, egy-két hét ismerkedés után azonban végül teljesen beszippantott a lemez, és most már akár azt is meg merem kockáztatni, hogy az 1997-es A Pleasant Shade Of Gray óta ez az albumuk tetszik a legjobban, akár van rajta újdonság, akár nincs. (Nincs.) Azt illetően persze bizonytalan vagyok, hogyan állnék az anyaghoz, ha Jim Matheosék tartják a normális menetrendet, és 2004 óta kijön tőlük két-három, többé-kevésbé ugyanilyen lemez, de a „mi lett volna, ha..." típusú kérdéseknek úgysincs értelmük, én meg itt bizony nem igazán hallok töltelékdalt. És ugyanezt mondjuk egy sokkal híresebb, körülrajongottabb progresszív metal banda új lemezéről vagy egy másik stílusalapító összességében okés, de sokak által érthetetlenül túlhozsannázott feltámadásáról már korántsem tudnám elmondani. Ez egy ilyen régóta dolgozó zenekar esetében mindenképpen több az átlagosnál, ráadásul tavaly kihagyni kényszerültem Jimék hajós koncertjét, így különös várakozással tekintettem az este elé – és bizony nem is kellett csalódnom.

fates_warning_k2013_03

Az első és legszembetűnőbb változás a 2005-ös, általam látott eddigi egyetlen Fates Warning bulihoz képest mindenképpen az volt, amit egyébként Joey Vera is külön kihangsúlyozott az interjúnkban: jelesül, hogy Bobby Jarzombek tényleg új szintre juttatta a zenekart. Nem mintha Mark Zonder nem lett volna zseniális, és az őt nyolc és fél évvel ezelőtt a Wigwamban helyettesítő Nick D'Virgilio is parádésan teljesített, tiszta sor, hogy ők is felső kategóriás muzsikusok. Az új (már persze mihez képest...) dobos lehengerlő stílusa azonban tényleg az egész banda megszólalását más dimenzióba helyezte, Jarzombek ugyanis sokkal erőteljesebben, dominánsabban és lehengerlőbben játszik, mint Mark vagy Nick. A fazon persze már a Riotban, a Halfordban, sőt, még Sebastian Bach mellett is eszelős dolgokat művelt, de érzésem szerint itt találta csak meg igazán a helyét: az új lemezen is gyönyörűen játszik, és élőben is többször kaptam magam azon, hogy már megint őt figyelem. Döbbenetes volt, ahogy játszi könnyedséggel, irgalmatlan feszességgel ütötte a cseppet sem könnyű, komplex témákat, ráadásul még Zonder dolgaiba is mindig belevitte a saját összekeverhetetlen stílusát. Jelentős mértékben neki köszönhetően egy amolyan turbósított megszólalású Fates Warning nyomult az A38 deszkáin, és ez bizony elementárisan hatott.

fates_warning_k2013_04

A csapat az új lemez nyitódalával, a One Thousand Fires-zel kezdett, és egyébként nem erőltették túl a Darknesst: nagyjából egészséges módon még két témát szedtek róla elő, középtájt az I Am-et és nem sokkal később a Fireflyt. Utóbbiról mindent elárul, hogy még a két übersláger, a Point Of View és a Through Different Eyes közé beékelve is képes volt libabőröket előcsalni a karomon, pláne, hogy a derűs Ray Alder sokkal jobb formában volt, mint akár 2005-ben, akár az elmondások szerint tavaly. Kicsit tartottam tőle, hogy néhol erőlködnie kell majd, de meglepően parádésan teljesített: bizonyos magasakat nyilván ma már meg sem próbál kitolni, viszont rutinos profiként úgy adja elő a dalokat, hogy még ezzel együtt sem hagy hiányérzetet az emberben. Szenvedélyessége pedig a régi, mint ahogy arról mindjárt másodikként érkező, Parallels lemezes Life In Still Waternél meggyőződhettünk.

fates_warning_k2013_06

A zenekar főnökéről ezzel szemben ez lenne az utolsó jelző, ami eszembe jutna: a huszoniksz évvel ezelőtti formáját tökéletesen megőrző Jim Matheos a rendezői balon inkább csak a szokásos faarccal hozta a témákat, de amikor néha felnézett, és elégedetten elmosolyodott, látszott, hogy ő is élvezi a bulit, szimplán csak zárkózott egyéniség. A show így elsősorban Rayre és a majommozgású, továbbra is egészen zseniálisan játszó Joey Verára hárult, akik maradéktalanul helyt is álltak hangulatfelelősi minőségükben. A Frank Aresti helyén beugróként teljesítő Mike Abdow ránézésre inkább tizenéves szobagitárosnak tűnt nyeszlett alkatával és gyerekfejével, nem is csoda, hogy nem pörögte túl magát, ez azért komoly mélyvíz lehetett neki. A szólókat mindenesetre pazarul hozta, és úgy összességében is remekül teljesített – hangszere valami miatt végig hangosabb volt Matheosénál, így képességeiről fokozott mértékben is meggyőződhettünk. A hangzást amúgy nem nevezném tökéletesnek, de élvezhetően szólt a buli, a remek hangulat pedig a Hajót félig töltő fanatikusoknak is köszönhetően még gyengébb megszólalás esetén is elvitte volna a hátán.

fates_warning_k2013_05

Csúcspontokat ilyen gazdag és ritka egységes színvonalú életművel rendelkező zenekarok esetében általában nehéz kiemelni egy bulin. A Fates Warning akár négy-öt órát is simán a színpadon tölthetne, és még mindig csak a csúcsnótáiknál tartanának, szóval alapvetően azon múlik, kinél mi üti a legnagyobbat, hogy melyik korszak a favorit. Mint mondtam, nekem most éppen nagyon benne van a fülemben az új album, így kiemelten élveztem a friss témákat (ha nagyon őszinte akarok lenni, az Into The Blacket még egy kicsit hiányoltam is a szetből), de a Disconnected hihetetlen húzású One-ja, a megindító, elképesztő erejű The Eleventh Hour vagy a szintén megalázóan tökéletes Monument sem olyasmi, ami mellett csak úgy el lehet menni, nem is beszélve a szürke néhány felvillantott árnyalatáról. Ha pedig minderre a Still Remains több mint negyedórás, katartikus mesterműve teszi fel a koronát, tényleg aligha marad ember a nézőtéren, aki elégedetlenül távozik.

Mit is mondhatnék? Újabb évkoncertjének lehettünk tanúi ezen a viharos, esős estén. Csak reménykedni tudok benne, hogy nem kell újabb kilenc évet várnunk a Fates Warning következő lemezére, és abban is, hogy jönnek még felénk.

További fotók:
Fates Warning

 

Hozzászólások 

 
+3 #14 loup 2013-10-20 00:02
Az én személyes élményem az, hogy az előzenekar előadása közben kínosan éreztem magam. Ehhez képest a Wendigo és a Dreyelands koncertje sokkal jobb volt. Csakhogy az FW előzenekarjait említsem. Ha egy szépreményű 5-6 albumos zenekar fellép akkor szerintem a laikus hallgatókat is meg kellene győznie. Nekem az említett két magyar zenekar sokkal jobban tetszett és a koncertjeik minősége jobb volt mint a szerdai előzenekaré. A 2010-es Guardian Angel albumot hallgattam és nem jött be nekem, nem is vártam sokat de ennél rosszabb lett... Bár (nem ismerem a setlist-et ) a "The World Is Watching" környékén volt két szám aminek a hangszeres része nagyon tetszett de akkor nem volt ének. :)
Nem tudom pontosan, hogy egy zenekar bevétele hogy oszlik meg a koncertek illetve a CD és egyéb formátumok eladása között, de úgy sejtem, hogy a koncert azért nagy súllyal szerepel. Éppen ezért a koncertre igenis össze kell szednie magát egy bandának.Én a szerény kereteimet arra használom, hogy megvegyem a CD-t illetve a koncertjegyet és azt várom, hogy nemcsak a vegytiszta CD-n hanem a koncerten is a megfelelő minőséget kapjam. Így ha dübörög a CD de rossz a koncert akkor az kínos csalódás. :)
Uff, ez hosszú volt :)
Nézek egy kis FW galériát. :)
Ja és a Fish nagyon tetszett, jó volt a hangulat :)
Jöhet a QR (bár ettől félek egy kicsit) :)
Idézet
 
 
+3 #13 dream.robi 2013-10-19 17:42
A DM utolsó lemeze egész jó,de sajnos az igaz,hogy nem hozták azt a szintet,amit a cd-re rápakoltak.Mind a három FW bulin ott voltam,de ez volt a legjobb!Valamit nagyon tudnak ezek a fiúk!Vera egy zseni!
Idézet
 
 
-2 #12 Kotta 2013-10-19 17:05
Pagan's Mindhoz speciel egyszer volt csak szerencsém, a rövid életű Avalonban, némileg méltatlan körülmények között (kicsi színpad, rossz hangzás)

őszintén szólva, ha valaki a lemezeik ismerete nélkül, akkor látta őket először, nagyon könnyen gondolhatott hasonlókat, mint amiket a DM kapcsán leírtál, ti. hogy ezek kutyaütők, Dickinson klón énekessel, kevéske eredetiséggel :)

de nem vitázni akarok, csak egy másik - kicsit árnyaltabb - véleményt fogalmaztam meg... különben is menjünk lassan Fish-re :)
Idézet
 
 
+1 #11 Bathory Gabor 2013-10-19 14:14
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Bathory Gabor:

Ádám, ebben most én is az előttem szólóval értek egyet: adj egy esélyt a DM-nek, hallgasd meg legalább egyszer a friss albumukat (feed on your misery), már ha még nem tetted volna meg, mert lemezen tényleg kifogástalanul játszanak. sőt, óriási énektémáik vannak, kurva jó vokálmunkákkal, kicsit gyanús is a dolog, mintha stúdióban erősen dúsították volna az éneksávokat. :) szóval ne kizárólag a koncertteljesít ményükből ítéld meg őket, mert a lemez alapján simán első ligás zenészek, akik lazán vannak olyan jók, mint a pagan's mind és tsaik.

Megígérem, hogy meg fogom hallgatni, oké? Ami meg a többit illeti, Szilvi eléggé leírta az előbb az én véleményemet is.



oké. de akkor írj is róla, különben nem hiszem el. :)))
Idézet
 
 
-3 #10 Bathory Gabor 2013-10-19 14:13
Idézet - Valentin Szilvia:
Most rá is kerestem egy új dalukra youtube-on
http://www.youtube.com/watch?v=B2yLocedulc
Rég hallottam ilyen töményen dögunalmas klisétengert....


a scars klisétenger volna meg unalmas? ugyanazt hallgatjuk? ragadós refrénkórus, jó hangzás, emlékezetes témák; mi ebben az unalmas meg klisés? a zorkóbb, riffelős, hogyaztnemondja m breakdownos modern metalt szinte hard rockosan slágeres refrénekkel nem is nagyon keveri senki, de persze klisés. szerintem neked szimplán csak nem tetszik vagy nem szimpatikusak, vagy utálod a norvégokat, és akkor ilyen nehezen komolyan vehető állításokat teszel. fura mindenesetre.

azt meg pont leszarom, milyen egy banda élőben, ha hazamegyek, beteszem cd-n az adott lemezüket, és borzongok a gyönyörűségtől a zene hallatán. nehogy már egy zenekar csakis akkor legyen értékelhető, ha élőben állandóan kifogástalan teljesítményt nyújtanak?! bizonyára ezer meg egy olyan csapatot tudnánk mondani, akik élőben kutyaütők, egybites szakmunkástanul óknak néznek ki, közben meg fossák a meghatározó, klasszikus lemezeket. ez olyan, mintha a metallica, a pantera, a sabbath vagy a mittudomén a down nagyságát kérdőjeleznénk meg, csak mert egyik-másikuk úgy néz ki, mint valami bűnranda, mosdatlan redneck, egyik-másikuk élőben geciszarul énekel, meg a mikrofonállvány ba támaszkodik, mert olyan csumarészeg, egyik-másikuk dobolni is elfejetett... és a többi. hadd ne soroljam, bizonyára érted, mire gondolok.

a fates viszont tényleg király volt a hajón, ezzel egyet értünk, ahogy egyébként a cikkel is, legalábbis nagyjából. :)
Idézet
 
 
#9 Draveczki-Ury Ádám 2013-10-19 13:29
Idézet - Bathory Gabor:

Ádám, ebben most én is az előttem szólóval értek egyet: adj egy esélyt a DM-nek, hallgasd meg legalább egyszer a friss albumukat (feed on your misery), már ha még nem tetted volna meg, mert lemezen tényleg kifogástalanul játszanak. sőt, óriási énektémáik vannak, kurva jó vokálmunkákkal, kicsit gyanús is a dolog, mintha stúdióban erősen dúsították volna az éneksávokat. :) szóval ne kizárólag a koncertteljesít ményükből ítéld meg őket, mert a lemez alapján simán első ligás zenészek, akik lazán vannak olyan jók, mint a pagan's mind és tsaik.

Megígérem, hogy meg fogom hallgatni, oké? Ami meg a többit illeti, Szilvi eléggé leírta az előbb az én véleményemet is.
Idézet
 
 
+2 #8 Valentin Szilvia 2013-10-19 13:20
Ha 2013-ban egy ötlemezes zenekar élőben ennyire gyatra, akkor ne legyen az a mérleg másik felében, hogy de hát lemezen jók - ott bárki lehet manapság kiemelkedő, nem annyira nagy kunszt. Színpadon kimondottan egy gimnazista "magyarmetal'" zenekar benyomását keltették (dalok, előadás, kisugárzás), és ezzel szerintem mindent elmondtam. Két számig bírtam, utána inkább hátramentem, feleslegesen nem kínzom magam.

Most rá is kerestem egy új dalukra youtube-on
http://www.youtube.com/watch?v=B2yLocedulc
Rég hallottam ilyen töményen dögunalmas klisétengert....
Idézet
 
 
#7 Bathory Gabor 2013-10-19 13:13
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Kotta:
pl. a billentyűs épp, hogy jól énekelt, azért maradjunk tényszerűek...

Tényszerű maradtam, mert full hamis volt.

Idézet - Kotta:
szerintem nem kérhető számon egy mai prog-power csapaton sem az ismertségük 4-5-6 lemez után, sosem fog egyikük sem Dream-FW-Queensryche magasságába emelkedni. akkoriban volt 4-5 progresszív csapat a nemzetközi vérkeringésben, köztudatban nagykiadós támogatással, most meg van 4-500, akik küzdenek az undergroundban. és ennek a dalaik minőségéhez nincs sok köze, egy Circus Maximus, Pagan's Mind, Twinspirits stb., vagy éppenséggel a szóban forgó Divided Multitude lemezéről simán lehet kiválogatni olyan nótákat, amik alkalmasint jobbak mint az új FW-n lévők nagy része

Én nem az ismertségre utaltam, hanem a színvonalra, amikor azt írtam, hogy ha valaki öt lemez után itt tart, az már nem fogja sokkal többre vinni. Maradjunk annyiban, hogy ez a zenekar az élő produkciójuk alapján minden tekintetben állati messze van mondjuk a Pagan's Mind színvonalától. ;)


Ádám, ebben most én is az előttem szólóval értek egyet: adj egy esélyt a DM-nek, hallgasd meg legalább egyszer a friss albumukat (feed on your misery), már ha még nem tetted volna meg, mert lemezen tényleg kifogástalanul játszanak. sőt, óriási énektémáik vannak, kurva jó vokálmunkákkal, kicsit gyanús is a dolog, mintha stúdióban erősen dúsították volna az éneksávokat. :) szóval ne kizárólag a koncertteljesít ményükből ítéld meg őket, mert a lemez alapján simán első ligás zenészek, akik lazán vannak olyan jók, mint a pagan's mind és tsaik.

tényleg, nem akartok kritikát írni az anyagról? (ja, és mintha a viszonylag új masterplan-cuccot sem veséztétek volna ki, pedig most volt koncertjük is.) szívesen olvasnék ezekről egy-egy cikket! (mondjuk az "ős-metallicás" dzsásztinbíber gyerek helyett! :D)
Idézet
 
 
#6 Draveczki-Ury Ádám 2013-10-19 12:11
Idézet - Kotta:
pl. a billentyűs épp, hogy jól énekelt, azért maradjunk tényszerűek...

Tényszerű maradtam, mert full hamis volt.

Idézet - Kotta:
szerintem nem kérhető számon egy mai prog-power csapaton sem az ismertségük 4-5-6 lemez után, sosem fog egyikük sem Dream-FW-Queensryche magasságába emelkedni. akkoriban volt 4-5 progresszív csapat a nemzetközi vérkeringésben, köztudatban nagykiadós támogatással, most meg van 4-500, akik küzdenek az undergroundban. és ennek a dalaik minőségéhez nincs sok köze, egy Circus Maximus, Pagan's Mind, Twinspirits stb., vagy éppenséggel a szóban forgó Divided Multitude lemezéről simán lehet kiválogatni olyan nótákat, amik alkalmasint jobbak mint az új FW-n lévők nagy része

Én nem az ismertségre utaltam, hanem a színvonalra, amikor azt írtam, hogy ha valaki öt lemez után itt tart, az már nem fogja sokkal többre vinni. Maradjunk annyiban, hogy ez a zenekar az élő produkciójuk alapján minden tekintetben állati messze van mondjuk a Pagan's Mind színvonalától. ;)
Idézet
 
 
#5 Kotta 2013-10-19 09:45
tényleg nagyon klassz volt, jól is szólt nagyon és Alder is csúcsformában nyomta, nem úgy, mint múltkor, szerintem inkább ezek voltak a sikertényezők, nem a dobos személye (csak annyiban, hogy Jarzombeknek sikerül helyt állnia, ami annak tekintetében, hogy Zonder a szcéna talán legegyedibb ütőse, igazán tiszteletre méltó teljesítmény)

az előzenekart kicsit megvédeném azért, mert ennyire tragikus nem volt, pl. a billentyűs épp, hogy jól énekelt, azért maradjunk tényszerűek...
szerintem nem kérhető számon egy mai prog-power csapaton sem az ismertségük 4-5-6 lemez után, sosem fog egyikük sem Dream-FW-Queensryche magasságába emelkedni. akkoriban volt 4-5 progresszív csapat a nemzetközi vérkeringésben, köztudatban nagykiadós támogatással, most meg van 4-500, akik küzdenek az undergroundban. és ennek a dalaik minőségéhez nincs sok köze, egy Circus Maximus, Pagan's Mind, Twinspirits stb., vagy éppenséggel a szóban forgó Divided Multitude lemezéről simán lehet kiválogatni olyan nótákat, amik alkalmasint jobbak mint az új FW-n lévők nagy része
azt elismerem, hogy az énekes korántsem hozza az album színvonalát, de azért hangszeresen ez a csapat nem kutyaütő... és még valamiféle egyéni hangzásra is törekednek... maradjunk annyiban, hogy tisztességesen küzdöttek...
Idézet
 
 
+6 #4 Tamas 2013-10-18 08:26
Nagyon-nagyon jo buli volt tenyleg, sokkal jobb, huzosabb, hangulatosabb mint amire szamitottam, vagy mint anno jopar eve!
Alder, Vera vegig orasi formaban volt, hangzas is csak neha kasas picit de amugy szuper, foleg Vera basszusa volt nagyon durva!
Vegig nagyon porgos, igazi koncertszamokat is toltak, el is roppent az a tobb mint masfel ora hamar.Ja, es meg kis origamit is kapott a zenekar a kozonsegtol:) Tenyleg ujra meghallgatva az uj lemezt, egyre jobban tetszik az is mostmar.
Idézet
 
 
+7 #3 Valentin Szilvia 2013-10-17 23:57
Idézet - loup:
Még mindig a hatása alatt vagyok... :)

Az előzenekar néha kifejezetten kínos volt.
De a Fates Warning lenyűgöző!
Kösz a beszámolót, Szilvinek a képeket.
Még nézegetem kicsit jó? :)


Ahogy jólesik. :) Hétvégén lesz galéria.
Idézet
 
 
+8 #2 loup 2013-10-17 22:37
Még mindig a hatása alatt vagyok... :)

Az előzenekar néha kifejezetten kínos volt.
De a Fates Warning lenyűgöző!
Kösz a beszámolót, Szilvinek a képeket.
Még nézegetem kicsit jó? :)
Idézet
 
 
+8 #1 hjules 2013-10-17 16:44
Év koncertje, év koncertje! Irdatlan király volt!
A tavalyi buli nekem nem jött be annyira. Kihagyhatatlan volt az is, de ez úgy szólt hogy ez döbbenet! Mindenesetre ott ahol álltam. Játszhatnának ma is egyet:)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.