Shock!

április 17.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Incantation: Unholy Deification

incantation_cAnnak idején, gimiben, amikor már kóstolgattuk a legdurvább zenéket, egy felsőbb évfolyamos ismerős szállította a skála legvégső végpontján elhelyezkedő cuccokat, szigorúan lengyel kazettákon. Volt ezek között minden a Deicide-tól a Mardukig, és az Incantation akkoriban frissnek számító kettes anyaga, a The Mortal Throne Of Nazarene is bekerült valamelyik kölcsönkapott pakkba, méghozzá viszonylag korán. Így aztán a pennsylvaniai csapat volt az egyik első death metal zenekar, amivel megismerkedtem. Ezt a lemezt a maga idejében a Hammerben eléggé lepontozták, és különösebben engem sem vert le a lábamról. Miközben egy Symbolic azonnali szerelem volt, egy Domination meg mondjuk csak negyedszeri-ötödszöri hallgatásra ütött be szűz füllel, de akkor nagyon, John McEntee-ék inkább „futottak még" kategóriának tűntek.

megjelenés:
2023
kiadó:
Relapse
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

Azóta persze eltelt csaknem három évtized. Az Incantation számos felállásváltozás után immáron a tizenkettedik nagylemezénél jár, és én is lényegesen jobban képben vagyok a stílust illetően, mint 14 évesen, szóval pontosan tudom: ez a „futottak még" kategória is roppant hálás tud lenni. Az ennyire régóta kitartó bandák csakis megsüvegelést érdemelnek, és ugyan az Unholy Deification felvezető promószövegeiben maga McEntee is elismeri: kicsit talán behatárolt világban mozognak, ez 2023-ban aligha zavar bárkit is. Az Incantation sosem tartozott a death metal felsőházába, de mindig megbízhatóan hozták a maguk szintjét, ráadásul a legrosszabb indulattal sem süthető rájuk, hogy nincs felismerhető hangzásuk. Ez a jellegzetesen nyomasztó, sötét, nyirkos-nyálkás, a kalapáló őrléseket doomos, beteg borulatokkal mixelő stílus pedig tagadhatatlanul működik ma is.

Bár mint említettem, nagyon rég képben vagyok a zenekart illetően, és tisztelem az elhivatottságukat, komplettista sosem voltam. Meg szoktam hallgatni az aktuális lemezeiket, de függőséget egyik sem okozott, így aztán egy rajongó talán árnyalná a mostani benyomásaimat is – én azonban határozottan úgy hallom, hogy az Unholy Deification egy minden hangjában tipikus Incantation-anyag. Sűrű, agresszív, jellegzetesen nyomasztó, sötét, nyirkos-nyálkás, a kalapáló őrléseket doomos, beteg borulatokkal mixelő death metalt kapunk tehát ismét, az igazi elhajlás minden vágya és igénye nélkül. De ismétlem, nincs ezzel a világon semmi gond, ahogy mondjuk az AC/DC-t AC/DC-nek, az Overkillt Overkillnek, a Cannibal Corpse-ot Cannibal Corpse-nak szeretjük, úgy az Incantationtől sem vár senki nagy vívmányokat, csupán hamisítatlan Incantation-lemezeket. Ezt pedig most is megkapjuk.

A cucc tehát abszolút megbízható durvulat, a maga valójában kissé talán archaikus, de ez a zenei világ abszolút időtálló (talán nevetségesen hangzik, de tény: a bevezetőben említett időszakban rengetegen még ezt is kétségbe vonták ám...), szóval ha nincs más vágyad, csak egy kíméletlen death metal album, egynek simán jó választás. Csupán azért nem vagyok lelkesebb, mert az én ízlésemnek tíz dalban és 41 percben sok és főleg nem elég változatos ez az egész műsor, ahhoz meg azért sosem írt elég markáns dalokat – ha úgy tetszik, death metal slágereket – ez a banda, hogy végig ébren tudják tartani a figyelmet. Tulajdonképpen csak két tételt érzek karakteresebbnek, az egységes kriptaszagú gyilkolásból kiemelkedőnek, ezek ráadásul az anyag legvégén szerepelnek: a teátrális szövegmondós részekkel, melodikusabb szólódíszítésekkel operáló Exile (Defy The False) II-t és a lidérces-disszonáns Circle (Eye Of Ascension) VII-t. A maradék kissé egybefolyik, de igazából ez sem újdonság náluk.

Nem a világ legizgalmasabb lemeze tehát az Unholy Deification, de azért tagadhatatlanul van hangulata.

 

Hozzászólások 

 
#3 Gergő 2023-10-09 07:07
Nekem az Incantation az Immolation mellett az egyik legsötétebb és leggonoszabb már-már "unholy death metal" kategóriájú banda. Tagadhatatlan, hogy a hangulati alapokat annak idején a Morbid Angel letette és J.M. bandája azóta sem tért le az általuk is ikonként emlegetett banda stílusvilágától . A kritikában szívesen olvastam voln az egyes számokról, illetve véleményem szerint olyan ember írjon kritikát, aki veszi a fáradtságot, hogy ne csak annyit írjon már le, amit minden death metal szerető ember tud, hanem tegyen is hozzá valamit, amitől lemezkritikusna k nevezhető a lemezkritikus.
Idézet
 
 
#2 blackmagic 2023-10-06 15:30
Nálam minimum 8/10. Az egyik legjobbjuk.
Idézet
 
 
#1 Acélfotel 2023-10-06 13:45
Kétségek nélkül kijelenthető, hogy a death metal éve az
idei. Rengeteg régi és új banda ad ki jobbnál jobb lemezt.
Az Incantation sohasem volt egy hú de nagy név, viszont
a 21. században mintha megnőtt volna a befolyásuk. Ez
a doomos, néhol disszonáns, lávaként fortyogó, sötét és
masszív Lovecrafti lidércnyomásbol táplálkozó death
metal irányzat, ami igencsak kiteljesedett az elmúlt két
évtizedben egyöntetűen rájuk vezethető vissza ( meg
persze a Morbid Angel lassabb számaira.)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.