Nincs szükség komolyabb tehetségre az apró részletek észrevételében ahhoz, hogy a Way Of The Road borítójára pillantva kapásból kiszúrja az ember, hogy a kanadai srácok aktuális lemezükkel egyértelműen új korszakot kívánnak nyitni. A korábbi kardos, lézeres, koponyás, ízig-vérig metal képeknek ugyanis nyoma sincs, helyettük itt van azonban egy kiss...

Nem tudom, hányan emlékeznek még rá, de The Three Tremors néven először Bruce Dickinson, Rob Halford és Geoff Tate tervezett közös projektet még úgy 2000 környékén, amikor a főnixként feltámadt Iron Maiden a Queensryche és Rob akkori szólóbandájának vendégeskedése mellett turnézott az Államokban. A dologból végül nem lett semmi, mert ahogy mondták ...

Habár már februárban járunk, és ha lassan is, de egyre biztosabban kezd beindulni 2019, azért érdemes egy kicsit belekotorni még 2018 langyos tetemébe, mert volt ott egy olyan lemez, ami nagyon is a Shock!-ra kívánkozik, és eddig késtünk vele. Erik Rutan örökké morcos gránitszilárdságú gyermekéről, a komplex és legfőképp brutális death metal egyik ...

Bár a szóban forgó Johnny Gioeli utóbbi húsz évét leginkább az Axel Rudi Pell-féle minden ízében európai hangvételű hard rock jellemezte, azért vagyunk egy páran, akik elsősorban mégis csak a lezserebb, tengerentúli vonalhoz párosítjuk az énekes orgánumát. Mondhatnánk, hogy Johnny bizonyos időközönként nekünk is kedvez, hisz a Hardline viszonylag r...

Jócskán elkezdődött már az év, de néha még vissza-visszakacsintunk 2018-ra is az értékelendő lemezeket tekintve, így esett, hogy újra elővettem a dél-afrikai blues gitármágus legutóbbi albumát egy minősítés erejéig. A Perfection Kills két évvel követi Introvertigo című nagysikerű elődjét, Dan Patlansky pedig ezúttal a munkafolyamatok oroszlánrészét...

Egyre kétségbeesettebben próbáltam meg elfogadható indokot találni arra a több hónapos késedelemre, amit a High On Fire új albumával kapcsolatosan gyűjtöttem be nagy szorgosan, ám önellentmondón (hiszen nyilván nagyon jó az anyag, ha még az évösszegző listámra is felfért), amikor váratlanul segítségemre jött az élet. Konkrétan pedig az a meglepő es...

Miközben a Metallica tagjai szó szerint azt sem tudják már, milyen újabb és újabb nekibuzdulásokkal foglalják el magukat, és tényleg minden totálisan önmagáért való dolgot felvállalnak, akusztikus koncertanyaguk még sosem jelent meg. A háttér bizonyára érdekes, kizártnak tartom, hogy a '90-es években, az MTV Unplugged széria fénykorában ne futott v...

Kicsit pihentettem az új Soilworköt a megjelenés után, ugyanis nem akartam a lemezt elhamarkodottan az egekbe dicsérni a kezdeti lelkesedés közepette. De mivel a Verkligheten most, egy hónap után is ugyanolyan mellbevágóan erősnek tűnik, mint amikor január elején kicsúszott, nem nagyon maradt más választásom. Mivel a többségnél gyors fellobbanásokh...

Várható volt, hogy a TNT-ből való sokadik kiválása után előbb-utóbb felbukkan valami projektben Tony Harnell, hiszen a fickónak egyértelműen a zenélés az élete, ráadásul a hamarosan megjelenő Frontiers-fesztiválos koncertanyagon bárki csekkolhatja majd, milyen jó formában van a hatodik X-hez közelítő, ma is kiegyensúlyozottságról tanúskodó interjúkat a...

Sok éve kitartóan szajkózom, hogy a melodic rock palettáról (e skatulyába suvasztva most az AOR, illetve a cukormázasabb hard rock előadókat egyaránt) valamiért elfogytak a színek, avagy a muníció, és a szomorú valóságot még számtalan frázissal ki lehetne fejezni... A lényeg azonban nagyjából annyiban összefoglalható, hogy a színtér átbillent egy b...

Jon Schaffer egy ideje bevallottan tervezgeti már a korai Iced Earth-lemezek újravételét a mai felállással. Megítélés kérdése, hogy jó ötlet-e az ilyesmi vagy sem, a bandánál mindenesetre nem példa nélküli a dolog, hiszen már Matthew Barlow-val is csinált ilyen remake-eket a főnök a Days Of Purgatory gyűjteményen a '90-es évek második felében. Jele...

Ha voltak a zeneipar átalakulásának igazi nyertesei, akkor az olyan underground kiscsapatok, mint amilyen a Satan is, biztosan közéjük tartoznak. Míg ugyanis a Court In The Acttel kultikussá vált NWOBHM-alakulat a műfaj fénykorának számító '80-as években számos vargabetű, illetve évekig tartó vergődés után végül beadta a kulcsot, most kiegyensúlyoz...

John Garcia a Sivatag Hangja. Erről lehet ugyan vitatkozni, csak éppen nem érdemes. Az az ember, aki egykoron nem csak a Kyuss tagjaként határozta meg alapjaiban stoner rocker énekesek utána érkező generációjának manírjait, de olyan bandákban vitte további diadalmenetre a torkába rejtett sivatagi homokot, mint a Slo Burn, az Unida és a Hermano. Meg...