Az Avenged Sevenfold és a Call Of Duty Black Ops leágazásának sorsa eddig is szorosan összefonódott, így a csapat most, a széria negyedik részének kiadása alkalmából egybegyűjtötte a játékhoz összerakott dalait. A fő vonzerő természetesen a Mad Hatter című friss szerzemény, de összességében sem akarnám elvitatni a kiadvány létjogosultságát, teljese...

Alapból csak röhögni szoktam az olyan parasztvakításokon, mint amilyet legutóbb például a Graveyard produkált. Koncerteket mondunk le, az utolsó turnékört már nem is csináljuk meg, inkább nagy csinnadrattával kimondjuk az oszoljt, de csak azért, hogy szűk másfél évvel később (!) már rongyoljunk is szépen vissza. Ráadásul majdnem azonos tagsággal, e...

Nem tagadom, nem is nagyon tudnám: ez a kritika a duzzogó Guns N' Roses-rajongó szemüvegén keresztül akart és fog is megszületni. A Not In This Lifetime turné és az Appetite For Destruction-újrakiadás kapcsán írt szösszeneteimből is eléggé egyértelműen kiderül, hogy hol látnám legszívesebben a banda legendájának egyik fő letéteményesét, Saul „Slash" Hu...

Ha nem tudom, hogy dánok, a lemez alapján akár fogadni is mertem volna, hogy a Century Media egyik frissebb szerzeményének számító Baest svéd. A zenekar olyan érzéssel és átéléssel, annyira autentikusan nyomja a death metal klasszikusan svéd változatát, ami tényleg ritka. És amennyiben mindez nem lenne elegendő, teljesen egészséges hosszúságú, 33 p...

Egy többszörös válás és az azt követő tartós rossz viszony mindig kicsit rossz szájízt hagy maga után, ugyanakkor ha külön-külön mindkét fél megtalálni látszik a boldogságot, helyükre kerülhetnek a dolgok és a gyerekek lelki sebei is szépen begyógyulnak. Az Accept család ugyebár régen szétszakadt (nem először), de most már Udóról is elmondható, hog...

Tespedsz kint a kertben, kezedben valami olcsó sörrel, lábad az asztalon, a levegő meg szinte vibrál a forróságtól. Igazából még megmozdulni sincs az embernek kedve, úgyhogy még azt az idegesítő kanszúnyogot sem csapod le, ami állandóan a fejed körül szálldos, inkább elhessegeted. Napszemüveged mögül lustán nézel a napba, és csak élvezed a nagy büd...

Sokszor elmondtuk már, hogy önmagában a tehetség még a magát a többi műfajénál sokkal igényesebbnek gondoló rockközönség szívéhez sem férkőzhet közel hathatós háttérmunka (profi menedzsment, marketing stb.) és megfelelő karizma nélkül. Oliver Hartmann munkássága pedig lényegében a fentiek iskolapéldája: a most 48 éves rüsselsheimi „srác" hiába gene...

This is the end, énekelte valamikor egyszer Jim Morrison, és most a német Obscura ötödik lemeze is valami hasonlóról szól. Szerencsére persze nem a bandát kell temetnünk, Steffen Kummererék hallhatóan erősebbek, mint valaha, és eszük ágában sincs épp most visszavonulót fújni. A Diluvium a csapat négylemezes koncepciójának befejezését testesíti meg ...

Rögzítsük is mindjárt a tényeket: mindig kedveltem a TNT lemezeit, de sose voltam szerelmes beléjük. Nagyjából követtem, mi történik velük, de sose lett volna választott témaköröm Egri János műsorában. Bírtam Tony Harnell hangját, utána Tony Millsszel sem volt bajom, és igazából a mostani frontember, a mágikusan vicces hangzású névvel bíró Baol Bar...

Van új Luciferenc-lemez, azaz Johanna Sadonis, az egykori The Oath-dalnok ismét felöltötte köldökig dekoltált fekete bőrruciját, meglobogtatta szép szőke hajzuhatagát, hogy újra eljátssza az Ördög ágyasát. A patás tevepatásának szerepe persze közel sem új, démoni szépségek egész sora járt már előtte ezen az úton, a Coven énekesnője, Jinx Dawson pél...

Megmondom, mi az egyetlen ok, amiért hiányérzet van bennem ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban: John Corabi kizárólag Észak-Amerikát részeltette abban a kegyben, hogy futott egy kört a Mötley Crüe 1994-es albumának anyagával, és nem ruccant át Európába a mostoha sorsú lemezzel, amelyet – az ismert okok miatt – a csapat soha nem turnéztatott meg errefelé...

Nem mondhatom, hogy rituális öngyilkosságot fontolgattam volna a Bleeeding Through 2014-ben bejelentett feloszlásáról hallva, de a banda azon kevés metalcore-alakulatok közé tartozott, amelyeket szívesen hallgattam, így nem fogadtam teljes közömbösséggel a hírt. A csapat elég hamar a saját útját kezdte járni, önálló, markáns stílussal. Persze rögtö...

A spanyol Angelus Apatrida az európai thrash-színtér megbízható szereplője, nem különösebben népszerűek vagy ismertek, de az utóbbi években azért már nagyjából a műfajt képes párosítani a névhez a közönség, vagyis szépen, megbízhatóan törik maguknak az utat. Ezzel a hatodik albummal pedig minden esélyük megvan rá, hogy még tovább építkezzenek, mert...