Waldemar Sorychta a Grip Inc. óta hatalmas kedvencem, és kissé sajnálom is, hogy a mindenféle stúdiós munkák, illetve bérgitárosi melók mellett sokkal kevesebb időt fordított az elmúlt bő másfél évtizedben a saját dolgaira, mint amennyire egy ilyen kaliberű figurától elvárná az ember. Most mindenesetre úgy tűnik, valami változott, hiszen tavaly újraélesztette régi csapatát, a Despairt, és nemrég kijött új bandája, a Mandrah első minialbuma is.
A tök jó csengésű Northward név Floor Jansent és Jørn Viggo Lofstadot takarja, akik még valamikor tíz évvel ezelőtt vetették el jelen projekt magvait, aztán az élet végül úgy hozta, hogy a megírt és részben felvett dalok csak most nyerték el végleges formájukat. Mivel Floor melója a Nightwish élén teljes embert kíván – végül ugye még a szívügy ReVa...
A Fifth Angel második lemeze, az 1989-es Time Will Tell az akkori korszak egyik legkedvesebb albuma számomra, a seattle-i brigád ugyanis párját ritkító érzékkel fuzionálta rajta önnön US metal gyökereit a '80-as évek végének hajmetalos könnyedségével. Míg a csapat 1986-os bemutatkozó anyaga inkább az epikus power metal felé hajlott és olyan kortárs...
A kanadai Monster Truck 2016-os Sittin' Heavy albuma az utóbbi évek egyik kiemelkedő produktumának számított a húzós rockvonalon. A csapat elég jó nevet is szerzett magának a színtéren – nálunk is nagy sikert arattak az Arénában a Nickelback előtt –, így sokat vártam a folytatástól. A True Rockers ehhez képest ugyan elég jól sikerült, de az elődjét egy...
Lemez-turné-turné-lemez-turné-turné. Számtalanszor hallhattál már az évekkel ezelőtt állandósult körforgásról, amelybe egyre több zenekar kényszerül a zeneipari változások miatt. Lemez nélkül nincs turné, turné nélkül pedig nincs miből megfinanszírozni a következő anyagot. Bizonyos szint alatt ráadásul egyikben sincs túl nagy zseton, a mókuskerék í...
Jelen pillanatban kicsit úgy érzem magam, mint az autópályán guruló figura a közismert viccből, aki hallja a közlekedési híreket a forgalommal szemben haladó őrültről, és szembesül vele, hogy bizony nem is csak egy van belőlük... Hogy aztán én tájolom be rosszul a helyzetemet, vagy csakugyan széllel szemben kritizálok, döntse el mindenki maga. A gé...
Évtizedekkel ezelőtt történt, hogy Polly elcsavarta a fejem. Nem ő volt az első szerelmem, nem is ő volt a legnagyobb, de akkor is, maradandó nyomot hagyott bennem, annyit mondhatok. Kedveltem a kiszámíthatatlanságát, hogy mindig meg tudott lepni, és hogy olyasmit művelt, amit idehaza szinte senki. Büszke voltam rá, hogy nem feküdt össze bárkivel, ne...
Pár hónapja megjelent már ez a lemez, szokás szerint csúsztunk is kicsit a recenzióval, de nem baj, legalább közben pihentettem is egy kicsit az albumot. A véleményem mondjuk ezt követően sem változott sokat: nagyjából annyi a lényeg, hogy Lzzy Hale-ék eszközöltek egy hátraarcot a legutóbbi Into The Wild Life kicsit rádiósabbra, poposabbra fazonírozo...
Éppen húsz éve, az ...And So the Night Became album ismertetett meg a bergeni Aeternus nevével, akikről az a hír járta, hogy a norvég hagyományokhoz hűen black metalt játszanak, de ez már akkoriban sem volt (teljesen) igaz, mára pedig egyértelműen érvényét vesztette. Ronny „Ares" Hovland, a banda énekes/gitáros/agya egészen pontosan negyed évszázad...
Hazai zenei életünk olyan, amilyen, mégis, időről-időre történnek olyan események, amelyeknek maradéktalanul, őszintén lehet örülni. Most például annak, hogy egy szegedi csapat egy olyan patinás londoni stúdióban vehette fel az új lemezét, mint a Toe Rag, mégpedig a főnök, Liam Watson irányítása mellett. Emberünk és stúdiója dolgozott már Electric ...
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy jelen – hiánypótló célzatú – cikk megírásának pillanatában már jelentősnek mondható empirikus élményeket tudhatok magaménak a témában. Történt ugyanis, hogy mostanra jó pár hónappal túlvagyunk imádott kopasz alienünk budapesti vendégeskedésén is, ahol alkalom nyílt az album dalainak zömét élő egyenesben is l...
Nehéz helyzetbe kerültem a brit Haken legfrissebb anyagával kapcsolatban, ugyanis ezidáig nagyon erős barátság alakult ki közöttünk, s ennek fényében lelkesen várakoztam is a Vector megjelenésére. Aztán előzetes bizalmam sajnos egyre inkább átfordult valamiféle csalódottságba. De még mielőtt elkezdenék feleslegesen okoskodni kedvenceimet illetően, ...
Biztos többen is egyetértenek velem abban, hogy a brazil Krisiun nem egészen az az elmélyült filozofálgatásokat beindító csapat, nálam mégis páros lábbal rúgta be az elmélyült, meditatív merengés képzeletbeli ajtaját az új, ki tudja, hányadik, és ki tudja, milyen című lemezük. Először azon gondolkodtam el, mi a fenéért is létezik még ez a csapat. M...
Kissé pikáns, hogy pont az Evolutionnel szakadt meg a Disturbed rekordszériája az amerikai listákon, ha ugyanis ez az anyag is képes felkapaszkodni a Billboard Top 200 csúcsára, David Draimanék befogták volna a Metallicát hat zsinórban listavezető stúdiólemezzel. Pedig a csapaton biztosan nem múlt semmi: az új albummal teljesen nyilvánvalóan megpróbá...
Nem mondhatnám, hogy reszketni kezdtem volna az izgalomtól a tizenegyedik Soulfly album megjelenésének hírére. Az a típusú ámokfutásos tömeggyártás, amit Max Cavalera művelt az elmúlt esztendőkben, még az edzett fanok idegeit is próbára tette. Leírtam már az Archangel kapcsán: érthetetlen, hogy valaki miért ragaszkodik makacsul ahhoz, hogy ontsa magá...
Még úgy tíz évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy a Behemoth valaha is olyan tényezővé fejlődhet a színtéren, mint amilyen mára lett. Belemehetnénk kielemezni az okokat, de sok értelme nincsen, a lényeg úgyis annyi, hogy Nergal és csapata immáron világszerte címlapbanda, az extrém színtér egyik vezető alakulata, az új album pedig ismét csak azt b...
Őszintén bevallom, nagyon sokáig csak kerülgettem az új Yob-nagylemezt, amely a nyolcas sorszámot viseli, de az újrakezdés óta számítva is már a negyedik a sorban. Sőt, főbb paraméterei ismeretében (hét dal 73 percben!) leginkább úgy voltam vele, hogy ezt most bottal sem piszkálom meg egy darabig, hát kinek van ennyi ideje zenét hallgatni? Ráadásul...
Egy találkozás egy zenekarral a legkülönfélébb módokon jöhet létre: egy ismerős ajánlásának hatására, egy cikk után a neten, vagy a YouTube-on böngészve, csupán a véletlen következtében. Így akadtam rá valamikor 2014 környékén a kanadai Beyond Creationre is, pontosabban először Dominic Lapointe egyik basszus-videójára. A fretless használata és az a...
Nem mondom, hogy éppen a norvég Shining új lemeze volt az, amit az év végi összegzésre ráfordulva tűkön ülve vártam, de határozottan volt valami a levegőben Oslo környékén, amit még illett alaposan körbeszaglászni. Nyolc év telt el a metszőfogakat érzéstelenítés nélkül a szájból kirántó Blackjazz album megjelenése óta, és a folyamatos tagságproblém...
Mellékvágány – mondja a szentesi-nagymágocsi trió legújabb lemezének címe (hogy ez most EP, vagy „rendes" stúdiólemez, mindegy is), és a lényeg bizony benne van ebben az egy szóban. Mert valóban mellékvágányon járunk, egy nyolctételes akusztikus kiránduláson, messze túl a komfortzónán, ennek minden előnyével és hátrányával. Mert nem, ezúttal nincse...
A Voivod jól csinálja. Kultzenekarként másodvirágzásukat élik, talán jobban is megy most a szekér, mint annak idején , mikor mindenki rájuk hivatkozott hatásként, de valamiért a szekerük nem indult be annyira , mint illett volna – megmaradtak klubzenekar-szinten. Tény, hogy sosem voltak igazán sztáralkatok – tekintsünk csak a nonstop idétlen fejeket vá...
Kíváncsi leszek, hányszor sikerül leírnom a mágikus Led Zeppelin szóösszetételt e lemezismertetőben, hiszen a meglepően jól startoló michigani csapat előző két EP-jével akkora múltidézést mutatott fel, hogy arra talán még a legutóbbi megjelenések alatt elbóbiskoló hard rock fanok is hirtelen felpattant szemekkel reagáltak. Elég csak a Robert Plant ...
A japán Marilyn Mansonba oltott Slipknottal kevert Cradle Of Filthszel átitatott Deftonesra emlékeztető Dir En Grey visszatért. Fogas kérdés, hogy idehaza hányan kapják fel a fejüket erre a hírre, pedig manapság, az országhatárokat kiradírozó és a nemzeti falakat eltörlő negyedik, virtuális síkba lépve aligha lehet bármelyik rock/metal-zenekart is ...
Ma már kimondottan unalmas és közhelyszerű az újkori Uriah Heep jó tizenöt éve tartó bomba formáját emlegetni, az elmúlt évtized lemezes korszakának erényeit szajkózni meg pláne. Folyamatosan alkottak, rendszeresen jártak hozzánk is, nem kell tehát a messziről jött ember kétes hitelességű beszámolóira alapozni: akit érdekelt, összefuthatott a bandá...
A bemutatkozó Trillion-lemez, a Dreaming Black , ködbe vesző, fekete-fehér borítóján egy farkas lépdelt a fák között, míg ezúttal – immáron színesben – vízben lebegő medúzák közt úszkálunk (én legalábbis ezt látom az álomszerű képben). És ez a kettősség pontosan jeleníti meg a két anyag között fennálló markáns különbséget is: a debütálás sokszor erős...
Régi adósságomat törlesztem ezzel a lemezismertetővel a hannoveri Critical Mess zenekarral szemben. Noha a debütalbumuk március végén jelent meg, és már a megjelenés napján rákattantam, készre is hallgattam, aztán különböző okok miatt a cikk megírása mégis elhúzódott.
1997 körül nagykanállal faltam a progresszív metalt, így nem csoda, hogy elemi erővel hatott rám a Symphony X The Divine Wings Of Tragedy albuma, miután szinte kanosszajárással felérő, több hónapos nyomozást követően végre be tudtam szerezni a korongot. Ma is a műfaj egyik csúcsalkotásának tartom azt a lemezt, amelynek minőségét és ihletettségét a Ne...
Facebook
Twitter