„Van, hogy anélkül vágjuk be a tízest, hogy hallanánk az adott lemezt. Ez most az az eset. 10/10" – ennyi lett volna eredetileg a Sleep-kritikám, de később, tartva a népharagtól (és a Főnök fegyelmijétől) arra jutottam, hogy kicsit bővebben is kifejtem a fentieket. A pontszám persze nem változott – de hát hogyan is változhatott volna, hiszen ez itt...

Az ausztrál – de székhelyét régóta Hollandiában tudó – Deströyer 666 a kultbandák kultbandája, kevesen ismerik őket, de létezik egy elég fanatikus mag körülöttük. A csapat nem tömi degeszre a tábor hasát új megjelenésekkel, utolsó sorlemezeik megjelenése között hét-hét év telt el, de most azért érezték, hogy hosszú lenne 2021-ig éheztetni mindenkit...

Az Omega Diatribe megszólalása mindig is jelentőségteljes és tiszteletet parancsoló volt – különösen élőben –, de korábban valamit ezzel együtt is hiányoltam a csapatnál. Tetszett az eddigi anyagaik megközelítése, szó se róla, azonban folyamatosan ott motoszkált bennem valami meghatározhatatlan hiányérzet: jó volt hallgatni őket, de a fogódzókkal s...

Van úgy, hogy azt mondjuk, egyetlen dal miatt megérte kiadni az egész lemezt. Ilyenkor nem foglalkozunk azzal, hogy az az egy az anyag legvégén van, és addig bő ötvenöt percen kell átvágni magunkat, ami alatt jobb-közepesebb tételek érkeznek és tűnnek tova, szép sorjában. Nem kárálunk amiatt (pláne, hogy már eddig is tudtuk), hogy a főszereplő azér...

Nehéz mit mondani a Therion új művéről, a Beloved Antichrist ugyanis pont olyan, mint várni lehetett. Már akkor sejtettem, hogy ebből az egészből nagy baj lesz, amikor évekkel ezelőtt, egy telefoninterjúban először hallottam a grandiózus metalopera koncepciójáról magától Christofer Johnssontól. A mű most elkészült: kaptunk egy tripla lemezt több mint...

Az év egyik nagy ígéreteként vártam a texasi Oceans Of Slumber új albumát. A legutóbbi Winter óriási kedvencem, de az volt az érzésem, tudnak még többet is, és kimondva-kimondatlanul azt vártam, hogy saját magnum opuszukat teszik majd le az asztalra a The Banished Hearttal. Ez ugyan nem feltétlenül jött össze, de a lemezre ezzel együtt sem tudok ross...

Alig egy évvel az angol death metal veteránjaiból álló Memoriam bemutatkozó lemeze után már itt is a folytatás, ami igencsak gyors tempónak tűnhet még a mai túltermelésben is, és bizony végighallgatva a friss (?) anyagot, ez az érzésem csak erősödött. Ha rengeteg az ötlet, vagy még pálykezdő, lelkes fiatal bandáról van szó, akkor teljesen érthető a f...

Néhány évvel ezelőtt a Symphony X tagsága bejelentette, hogy a csapat ugyan nem oszlik fel, működésüket azonban meghatározatlan időre jegelik, aminek fő oka talán az Adrenaline Mob mellett egyre jobban elköteleződő, de ezer más helyen is aktív Russell Allen lehetett. David Z. tragikus halála miatt azonban a Mobnak sajnos alighanem vége, így talán v...

Amikor a 2010-es évek elején felbukkant a The Dead Daisies, lendületből elkönyveltem őket unatkozó rocksztárok haknibrigádjának. Nem véletlenül. A csapat első két évében tucatnyi muzsikus adta egymás kezébe a kilincset, a 2013-as első lemez pedig olyannyira jellegtelen, tucat rock & roll csuklógyakorlatokat tartalmazott, hogy nem igazán lehetet...

A világért sem nevezném rossznak vagy problémásnak, de nem lett különösebben nagy kedvencem a Monster Magnet legutóbbi Last Patrol lemeze. Teljesen autentikus volt Dave Wyndorféktól a szétcsapottabb, pszichedelikusabb vonalhoz való visszakanyarodás, nálam viszont annyira bejött az egy kanyarral korábbi Mastermind direktebb iránya és dalcentrikussága, h...

Új barázdát szánt a Zeke. És ilyenre bizony már bő tizennégy éve, a még 2004-ben megjelent 'Til The Livin' End nagylemez óta nem volt példa, de most „Blind" Marky Felchtone újjáépítette maga körül a bandát, és ismét alámerült a rock and roll pöcegödrének legmélyére, hogy onnan hozza fel azokat a gitártémákat, amiket elereszt a Hellbenderen. A Zeke ...

A svéd Tribulation legutóbbi lemeze, a The Children Of The Night simán az utóbbi évek egyik legizgalmasabb metalprodukciója volt, jól be is vágtam rá a tízest csaknem három éve, és azóta sem érzem úgy, hogy túlértékeltem volna. Egy ilyen friss, roppant kreatív és hatásos mestermű után mindig kétesélyes a folytatás, és bennem is rejlett némi félsz, ho...

Reálisan állva a dologhoz, az ember nem várhatja hatvan-hetven éves arcoktól, hogy ikszedik lemezükön életük legjobb teljesítményét nyújtva átlépjenek saját árnyékukon. Ha a jól megszokott stíluselemek felhasználásával kompakt egésszé áll össze a végeredmény, az már általában elég a rajongók elégedettségéhez a több évtizedes múlttal bíró csapatok ú...