Roppant hálás alanya a kritikáknak ez a veterán norvég csapat, akik a lehető legjobb értelemben viselik magukon a „megbízható minőség" védjegyet. Már a 2008-as újjáalakulás óta is eltelt egy évtized, az Einherjer pedig azóta is nyílegyenesen halad előre a méltósággal öregedés útján. Tömegtermeléssel nehezen lehetne vádolni őket, hiszen a teljes éle...

Nem túl sok hely lehet a világon, ahol egy korábban jobbára páriaként kezelt, lemezkiadástól és koncertezéstől rendre eltiltott rockénekesnek – aki önmagát előszeretettel nevezte a Nemzet Csótányának – megadatott volna a lehetőség, hogy eljátssza a világirodalom egyik legismertebb tragédiájának címszerepét. A Magyar Népköztársaságban azonban ez a c...

Mindenképpen érdekes a Dream Child felbukkanása, hiszen Ronnie James Dio egykori zenészei közül Craig Goldy és Simon Wright a Dio Disciples-ben is együtt zenél, és elméletileg hamarosan onnan is érkezik majd egy saját dalokkal teli anyag a számtalan turné után. A Dream Childban mindenesetre játszik mellettük egy harmadik nagy veterán is Rudy Sarzo ...

Most már tényleg bevallhatom: sokkal többet vártam a Muse-tól. Nem feltétlenül az új lemez kapcsán – azt rögtön kivesézem –, hanem úgy általában pályafutás/eredetiség/útmutatás szempontjából. Persze félreértés ne essék, vélhetően nincs okuk panaszra a srácoknak, ugyanúgy megtöltik a koncerttermeket, ha épp turnéra indulnak, az ázsiójuk még mindig a...

Nagyon szeretem az In The Woods... zenekart. Külön kisregényt érdemelne, hogy zenei ízlésem alakulásában mennyi mindent köszönhetek a kristiansandi srácok életművének, különösen az abszolút csúcs Omnió nak és az évek során elhintett 7"-es kislemezeket egy kalap alá rendező Three Times Seven On A Pilgrimage válogatásnak. Az a történet azonban az ezred...

Valami nincs rendben a világgal mostanában... Ilyen és hasonló gondolatok fészkelik be magukat az agyamba szinte minden áldott nap, és most elérkezett az a pillanat is, amikor egy friss Conception-minialbum hallgatása közben jutnak eszembe ilyesmik. Ez eleve nem tüntet fel jó színben nagyon sok mindent, hiszen a kultikus norvég zenekar húsz-huszonö...

Waldemar Sorychta a Grip Inc. óta hatalmas kedvencem, és kissé sajnálom is, hogy a mindenféle stúdiós munkák, illetve bérgitárosi melók mellett sokkal kevesebb időt fordított az elmúlt bő másfél évtizedben a saját dolgaira, mint amennyire egy ilyen kaliberű figurától elvárná az ember. Most mindenesetre úgy tűnik, valami változott, hiszen tavaly újr...

A tök jó csengésű Northward név Floor Jansent és Jørn Viggo Lofstadot takarja, akik még valamikor tíz évvel ezelőtt vetették el jelen projekt magvait, aztán az élet végül úgy hozta, hogy a megírt és részben felvett dalok csak most nyerték el végleges formájukat. Mivel Floor melója a Nightwish élén teljes embert kíván – végül ugye még a szívügy ReVa...

A Fifth Angel második lemeze, az 1989-es Time Will Tell az akkori korszak egyik legkedvesebb albuma számomra, a seattle-i brigád ugyanis párját ritkító érzékkel fuzionálta rajta önnön US metal gyökereit a '80-as évek végének hajmetalos könnyedségével. Míg a csapat 1986-os bemutatkozó anyaga inkább az epikus power metal felé hajlott és olyan kortárs...

A kanadai Monster Truck 2016-os Sittin' Heavy albuma az utóbbi évek egyik kiemelkedő produktumának számított a húzós rockvonalon. A csapat elég jó nevet is szerzett magának a színtéren – nálunk is nagy sikert arattak az Arénában a Nickelback előtt –, így sokat vártam a folytatástól. A True Rockers ehhez képest ugyan elég jól sikerült, de az elődjét egy...

Lemez-turné-turné-lemez-turné-turné. Számtalanszor hallhattál már az évekkel ezelőtt állandósult körforgásról, amelybe egyre több zenekar kényszerül a zeneipari változások miatt. Lemez nélkül nincs turné, turné nélkül pedig nincs miből megfinanszírozni a következő anyagot. Bizonyos szint alatt ráadásul egyikben sincs túl nagy zseton, a mókuskerék í...

Jelen pillanatban kicsit úgy érzem magam, mint az autópályán guruló figura a közismert viccből, aki hallja a közlekedési híreket a forgalommal szemben haladó őrültről, és szembesül vele, hogy bizony nem is csak egy van belőlük... Hogy aztán én tájolom be rosszul a helyzetemet, vagy csakugyan széllel szemben kritizálok, döntse el mindenki maga. A gé...

Évtizedekkel ezelőtt történt, hogy Polly elcsavarta a fejem. Nem ő volt az első szerelmem, nem is ő volt a legnagyobb, de akkor is, maradandó nyomot hagyott bennem, annyit mondhatok. Kedveltem a kiszámíthatatlanságát, hogy mindig meg tudott lepni, és hogy olyasmit művelt, amit idehaza szinte senki. Büszke voltam rá, hogy nem feküdt össze bárkivel, ne...