Ha a vele készült Judas Priest lemezek nem is feltétlenül tartoznak a legjobbak - vagy pláne a legelismertebbek - közé, én bizony nem szégyellem, hogy már első találkozásunkkor, a Jugulator megjelenésekor óriási Tim "Ripper" Owens fanatikus lettem. Egyszerűen lenyűgöztek a fiatal amerikai srác, a mai metal mezőnyben egy-két énekest leszámítva - mon...

Bevallom, többször neki kellett ülnöm, hogy figyelmesen végighallgassam a francia duó első albumát. Elsőre lazán rálegyintettem a rossz hangzás, illetve a programozott dobtémák miatt, aztán ahogy beleástam magam az anyagba, egyre jobban megfogott, és magával ragadt a zene.

Nem tudom, a Manson-mánia mennyit örökít majd az utókorra, de az tuti, hogy manapság roppantul dívik a fehér kontaktlencsék használata. Épp tegnap foglalkoztam ezzel a témával a Deathstars kapcsán - erre nem megint ilyen vakapád-fickók zordulnak rám ma is?!... Ráadásul ezek is svédek, akárcsak lencsibabás kollégáik. Lehet, hogy Skandináviában manap...

Ez a stockholmi ötös aztán rendesen odabasz legújabb albumával is. A csapat ismerőinek ez persze nem lehet újdonság, de szerintem most jobban, mint valaha. A stílust talán úgy a legkönnyebb behatárolni, ha idefirkantom a Construcdead ilyen-olyan kapcsolódási pontjait más - elsősorban persze szintén svéd - bandákkal.

Bárki bármit mond, egy biztos: az Isten Háta Mögött mellett nem lehet elmenni csak úgy. (Ez már így milyen szép kezdésnek.) Sokan értetlenül állnak a jelenség előtt (lassan tényleg beszélhetünk jelenségről, ráadásul már elhasználtam három helyhatározót is), és fogalmuk sincs, mások miért hódolnak be azonnal ennek a zaj/riff- és ritmuskavalkádnak, a...

Amikor a Backyard Babiest a tényleg zseniális Total 13 lemez után kikiáltották az ezredforduló legjobb rock'n'roll bandájának, tiszta szívemből reménykedtem benne, hogy sikerül nekik a nagy mainstream áttörés, ami végül sajnos nem jött be, pedig nagyon-nagyon jót tett volna a világnak ez az izzadt, tetovált, ápolatlan, whiskeyvedelő bagázs.

Hogy azonnal lelőjem a poént: 2006-ban elég nehéz lesz az új Katatonia lemeznél modernebb, hangulatosabb, és mégis fülbemászóbb lemezt készíteni. A borult svédek alapvetően nem változtattak a már sok esetben jól bevált formulán: vánszorgó, szenvedős versszakok után odalépnek a refrénnek, de a zenei témák összetettsége, és az énektémák szuicid hangu...

Én azt mondom, ha egy zenész, vagy zenekar hülyét csinál magából, azt lehetőleg tudatosan tegye (Danzig, Benton, Durst és Osbourne urak, figyelem!). Míg ennek ellenkezőjére számtalan precedens akad, a Darkness egyike azoknak, akiknél nem igazán kérdőjelezhető meg a produkció szándékosan komolytalan mivolta.

Az Ingurgitating Oblivion sem egy mai csapat, Of Trees And Orchids néven egy mini cd-t már '97-ben megjelentettek, a nevüket 2001-ben változtatták meg, de igazából a tavaly megjelent album, a Voyage Towards Abhorrence nevezhető csak az első teljes hosszúságú anyagnak.

Na, milyen zenét is játszik manapság minden második amcsi zenekar? Igen, persze, hogy metálkórt. Ebbe az irányvonalba lehet belepasszintani az igen érdekes elnevezésű Buffalo-i kvintettet is, akiknek a Gutter Phenomenon a harmadik albumuk.

Kifejezetten elegáns, szép köntösben jelent meg a legutóbbi Lacrimosa albumhoz társuló "kislemez". Maga a CD proccra úgy fest, akár egy mosásban összement bakelit korong, a borító, valamint a képanyag pedig hűen ragaszkodik a szimfomán mester kezdetektől felvett, szigorúan fekete-fehér világához.

Bob Catley leginkább a brit Magnum énekeseként lehet ismerős a legtöbbeknek, mindazonáltal szerepelt több projektben, és szólólemezei is szép számmal akadnak, melyek közül a legutolsó a Spirit of Man címet kapta. Dacára annak, hogy Bob eléggé sok helyen feltűnt az elmúlt években, ez az első találkozásunk egymással, és tulajdonképpen pozitív.

Nehéz írni a Cryptopsy új albumáról. Nem azért, mert szokatlan irányváltást tartalmaz, nem azért, mert rossz, és nem is azért, mert talán csak én és néhány barátom értékelem ilyen sokra. Nehéz, mert olyan sok minden történt az utolsó teljes anyag óta.