Német kiadónál dolgozik a norvég Criterion, akik death metalban utaznak, a brutálisabb fajtából ráadásul. A csapat nem ma kezdte, 1994-ben hozták ki az első demójukat, bár igazából azóta csak demóztak, és ez az első teljes nagylemezük. Ennyi év alatt legalább zenélni megtanulhattak - ahogy azt meg is tudjuk rögvest.
|
megjelenés:
2005 |
|
kiadó:
Morbid / Soul Food |
|
pontszám:
8,5 /10 Szerinted hány pont?
|
Cirka 34 percben tolják le a hajunkat, abszolút korrekt, feszes zenét játszanak, sok gitárszólóval, témaváltással, és igen gyors tempóban, old-school-módon. A Death régebbi dolgai vagy a Morbid Angel gyorsabb témái eszembe jutottak a nótákat hallgatva, vagy akár a Suffocationt is említhetném. A srácok figyeltek arra is, hogy ne csak az alap témákat pengessék unalomig, hanem apró fifikás részekkel lepjék meg a hallgatót és korrekt technikás dalokat formáljanak.
Mikor úgy érzem, hogy egy új death banda sem tud már meglepni, jön egy-egy izgalmasabb cd és máris azt érzem, hogy lelkesen bólogatok a nyakatekert vagy csak simán gyaluló riffekre. A zenekarból egyértelműen a szólógitáros srácot kell kiemelni, a többiek nagyjából őt szolgálják ki. Nagyon érezni, hogy első számú kedvencei között van Chuck Schuldiner.
A hangzás átlagos, a dobok lehetnének teltebbek, nem ennyire kopogósak. A cd-t hallgatva a komplexitás ellenére nemhogy nem fáradtam el a hallgatásban, hanem egyre érdekfeszítőbb pillanatokra lettem figyelmes, folyamatosan fenntartják a figyelmet, és ez pont azért ügyes, mivel a hasonszőrű zenekaroknál az a buktató, hogy elfelejtenek dalt írni a kismillió témaváltás közepette. Itt sem mondom, hogy azonnal megjegyeztem volna bármit is, de mégis valahogy kerekebbnek érzem a produkciót, mint sok más zenekart, ahol szintén az agyonkomplikált részekre mentek rá. A borító kiállítása is abszolút old school, megállta volna a helyét tizenöt éve is, manapság már annyira nem tigris, de hát nem lehet minden tökéletes.
Az okosabb death metal és Death (a zenekar) kedvelőinek ajánlott roppant izgalmas lemez.
