Shock!

január 18.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

M.O.D., Tisztán A Cél Felé, Skizo - Budapest, 2019. december 1.

Öt év után tért vissza hozzánk Billy Milano és a Method Of Destruction, hogy rövid, de annál tömörebb, szuperintenzív bulit vezessen le a Dürer középső termét csurig töltő, jobbára negyvenes arcoknak. Sajnos az ezt megelőző első és egyetlen magyar M.O.D.-bulira nem tudtam elmenni, így ez volt az az este, amikor végre élőben is szembesülhettem Billy Milanóval. A csapat nem is okozott csalódást: tényleg nem játszottak hosszan, de amit elővezettek, azon nem lehetett fogást találni.

1207mod4

időpont:
2019. december 1.
helyszín:
Budapest, Dürer Kert
Neked hogy tetszett?
( 9 Szavazat )

Az öreg mosher előtti hazai bemelegítő csapatok közül számomra az egri Skizo volt az első, akik fél órában nyomták a HC/crossovert, jó kis elszállós, pszichedelikus betétekkel tarkítva. Mindez nem feltétlenül tipikus, de kifejezetten jól működik: izgalmasak, érdekesek lesznek tőle. Ugyan a közönség még leginkább tisztes távolban bólogatva figyelte őket, ez Csapó Péter énekest nem különösebben zavarta. Míg a többiek jobbára egy helyben állva játszották végig a bulit, ő igyekezett némi lendülettel is megtölteni a színpadot.

A Tisztán A Cél Felé szintén egri kötődésű, ők viszont a hagyományosabb végén fogják meg a HC-t, valahol az Agnostic Front meg a Sick Of It All környékén. Mindehhez igen markáns világnézet és üzenet is társul, ezen összetevők pedig erős karaktert adnak a bandának, ráadásul náluk a színpad is jobban élt, hiszen nem csak az énekes Gulab, de a többiek is mozogtak rendesen. A saját dalok mellett elnyomtak egy AMD-feldolgozást is az 52 évesen idén elhunyt gitáros, Lörke tiszteletére, illetve a régi időkről sztorizgatva fokozták az egyébként is kissé osztálytalálkozó-jellegű buli hangulatát.

1207mod5

Ami az M.O.D.-t illeti, a jó Billyt mindig is hegyomlásnyiként képzeltem el, ehhez képest egy pici, pufók faszi érkezett meg a színpadra, akivel azért ennek ellenére sem baszakodnék soha. 55 évesen kissé már látszik rajta a kora, de a szemében még mindig ott az a mániákus csillogás, amiből egyértelmű, ez a fickó sosem hátrál meg: az elveiért, a családjáért – amibe az M.O.D.-rajongókat is beleszámítja – bármikor szembeszáll bárkivel ma is. Ahogy a koncerten fogalmazott, ma is benne van egy jó kis bunyóban bármikor, csak már nem bírja úgy, mint régen. Billy Milano meghízott és megöregedett tehát kissé, de még ma is a régi: egy nagypofájú, beleszarós pukkancs, aki nem tesz lakatot a szájára. Mi pedig pont ezért szeretjük. Saját csapata és az S.O.D. is pont ettől a belemenős, „Fuck P.C.!" hozzáállástól működött kurva jól, ahogy ez a koncert is.

Zeneileg persze nehéz ódákat zengeni egy M.O.D.-buliról, hiszen ez a muzsika leginkább az adrenalinról, a sebességről és a szórakoztatásról szól, és ezt a szerepét tökéletesen be is töltötte egészen pontosan kerek 60 percen keresztül. Billy mellett Rob Moschetti bőgős volt az egyetlen régi arc, aki 1994-ben már játszott a Devolution lemezen, illetve a Pro-Painben is lehúzott pár évet, de a dobos Michael Arellano is fel-feltűnik a csapatban 2012 óta viszonylag rendszeresen. Hozzájuk tavaly csatlakozott Jason French gitáros, aki zeneileg, de szakállát tekintve is remekül passzol a bandába.

1207mod3

A maratoni hosszúságú koncert elő felében gyorsan lezúztak pár M.O.D.-slágert (Aren't You Hungry, Get A Real Job, You're A Fucking Dick, Fight, Alphabet City Stomp, True Colors), majd a Fear-feldolgozás I Love Livin' In The City után jöttek az S.O.D.-klasszikusok: Kill Yourself, Milano Mosh, Milk, Pussywhipped, Speak English Or Die, majd zárásként United Forces, a March Of The S.O.D.-ből viszont sajnos csak az első pár hangot nyomták el. Mindez egészen pontosan egy órát tett ki, közben viszont megitták az előzenekaroktól csórt üveg pálinkát, mi pedig rengeteget röhögtünk a színpadról folyamatosan ömlő hatalmas dumákon. Mondanom sem kell, hogy az előzenekarok alatt jobbára karba tett kézzel álldogáló közönség konkrétan végigmosholta a bulit, megspékelve némi színpadmászással, melyből a bemelegítő csapatok zenészei is alaposan kivették a részüket.

És hogy Billy nem csak a levegőbe pofázik: konkrétan öt perccel a buli után már kint fotózkodott, dedikált a merch pultnál. Valahogy így kell feszengéstől és kínos érzések nélkül nosztalgiázni.

1207mod1

Fotó: Polgár Péter

 

Hozzászólások 

 
#2 Goodbye 2019-12-11 11:33
Ösz elején valamiért megnéztem pár koncertfelvétel t, és meglepve tapasztaltam, hogy megtanultak élőben zenélni. Sajnálom, hogy az időpont miatt ki kellett hagynom. Billy egy kiváló énekes. Az ő korában már sokkal rosszabb szintet szoktak produkálni nagyobb nevek is. Előzenekarnak mondjuk jobban passzolt volna az Archaic.
Idézet
 
 
#1 Richter László 2019-12-07 08:04
A Kontra KLub-os buli volt igazán családias hangulatú és nem volt ennyi pofázás...de ezt is szívembe zárom...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.