Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ghost, All Them Witches, Tribulation - Budapest, 2019. december 3.

ghost_k2019_01Aki jelen volt 2015-ben, a Barba Negrában a Ghost első budapesti fellépésén, és eljött tegnap az Arénába is, valószínűleg ugyanazt tapasztalta, amit én: a két buli volumenében több dimenziónyi eltérés mutatkozott. Tudom, sokan bánják, hogy Tobias Forge végérvényesen a középutas mainstream rockbandák közé kormányozta kreálmányát, nekik azonban el kell fogadniuk, hogy a Ghost ennél már nem lesz kisebb, nagyobb viszont minden bizonnyal, és ez így helyes. Legyünk őszinték: ez a roppant okosan kiagyalt koncepció eleve széles közönségsikerre volt ítélve, és ha megnézzük a csapat lemezeinek fejlődési ívét, rögvest nyilvánvalóvá válik, hogy nem érdemtelenül jutottak el idáig. Amúgy meg: tetszik, nem teszik, igenis szükség van a látványos imázzsal kiálló, megaszínpadon szaladgáló, imádnivaló rocksztár-fazonokra, akikért a tinik és az ötvenesek ugyanúgy megőrülhetnek. (D. Gy.)

Jó, hogy a Tribulation megcsípte ezt a turnét. A svédeket még napjainkban is szokás ledeathmetalozni, de zenéjük a máig érezhető gyökerek ellenére jóval sokszínűbb ennél, és akár a dallamosabb zenékre hangolt fülek számára is érdekes lehet. Arról nem is beszélve, hogy a banda kiállása aztán minden, csak nem death metalos. Ebben a tekintetben érdekes a helyzet, mert kinézet, mozgás, attitűd tekintetében amolyan bizarr átmenetet képeznek egy halálmadár goth rock formáció meg egy szégyentelen arénaglam-alakulat között. Fogalmam sincs, hogyan jöhetett le a banda ezen az estén egy olyannak, aki még sosem hallotta őket, de szerintem simán voltak olyan jók, hogy sokan rájuk keressenek ma a neten.

időpont:
2019. december 3.
helyszín:
Budapest, Papp László Sportaréna
Neked hogy tetszett?
( 66 Szavazat )

Persze mondhatjuk, hogy a Tribulation death, black és heavy metalt hard és dark rockkal, new wave-esen éteri, lebegős gitártémákkal és ki tudja még, mi minden mással ötvöző muzsikája intimebb közegben kel igazán életre, de nekem így sem támadt hiányérzetem a Nightbound, a Melancholia, a The Lament vagy a Strange Gateways Beckon hallatán. Ünnepélyes háttérvásznukkal, túlvilági zöld fényeikkel és füstölőikkel is nagyban segítették, hogy bárki ráakadhasson a hullámhosszukra. Szerencsére marha jól is szóltak.

tribulation_k2019_01

A csapat leglátványosabb fazonja természetesen a különleges, lebernyegszerű outfitben nyomuló Jonathan Hultén, aki sajátosan szökellő-kígyózó mozgásával, az egész színpadot belakó egyéniségével helyből el is lopta a show-t. A csávó messziről is láthatóan transzban gitározta végig a rövid műsort, és mindig jó látni, ha valaki ennyire éli a zenét. De azért kivette a részét az akcióból Adam Zaars és Johannes Andersson is. Sajnos elég ritka manapság az olyan zenekar, ahol valódi egyéniségeket láthatunk a deszkákon, de a Tribulation ilyen. Persze van még mit tanulniuk a rocksztár-fogásokról – Oscar Leander például most még szó szerint az összes Tommy Lee-féle dobverő-hajigálást elcseszte –, de semmi sem sietteti őket. A közönség egyébként feltűnően jól reagált a négyesfogatra, láthatóan elég sokan képben is voltak velük kapcsolatban, aminek szintén örültem, mert megérdemlik. Mindenki jegyezze meg az utóbbi évek egyik legegyénibb hangvételű metalcsapatának nevét, sokat fogunk még találkozni velük a következő években. Már persze ha nem szúrják el, és nem vágja őket haza valami vis maior sem. Nem mondom, hogy ők is akkorára nőnek majd, mint a Ghost, ahhoz azért túl borult és underground ez az egész, de egy Opeth-szintű státusz simán benne lehet a pakliban náluk is.

Érdekes választás két kimondottan imázsos banda közé beékelni egy harmadikat, amelyben nem kisminkelt temetőbogarak meg maszkos képregényfigurák játszanak, hanem olyan arcok, akik mintha csak véletlenül keveredtek volna fel a színpadra. Az All Them Witchest ránézésre az artmozi kávézójából ismerős, lenyalt hajú csóka hozta össze az irodaházi ebédszünetben minden nap látott rendszergazda sráccal meg Gézával a szomszéd lépcsőházból, aki még mindig az anyjával lakik, és sokszor már délben részeg. Viszont a nem túl meggyőző kiállás ellenére a trió – azelőtt volt billentyűsük is, de tavaly távozott – tekintélyt parancsoló megszólalással robbant a deszkákra, és ebben a puritán leosztásban, egyetlen gitárral is úgy dörrentek meg, ami mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. Ezt leszámítva ugyanakkor nem nyűgöztek le különösebben.

all_them_witches_k2019_01

A dömpingben elkerültük egymást a csapattal, előzetesen mindössze pár számot hallgattam meg tőlük a koncerthez közeledve. Élőben ugyanaz a benyomásom támadt róluk, mint ezek alapján: akadnak jól elkapott riffjeik, szépen elcsípett hangulataik, de hosszabb távon nem túl izgalmasak. Nagyjából negyed óra után már eléggé egybefolytak az egyformán porszívóhangzású, hol a Sabbathot, hol a Kyusst, hol más stoner/doom-nagyságokat megidéző témák, főleg ezzel a magába forduló előadásmóddal. Egy klubban oké lehet az ilyesmi (bár ott sem ideális, és nem is áll egyformán jól mindenkinek), ekkora helyen viszont már egyszerűen muszáj lenne együtt lélegezni a közönséggel. Ben McLeod gitáros ugyan pörgött és zúzott, de ordított róla, hogy teljesen elvan a fejében (szerintem kábé egyszer sem pillantott ki a nézőkre), és Charles Michael Parks Jr. basszer/énekes is meglehetősen félszegen kommunikált a megjelentekkel. Robby Staebler dobolása meg mindenütt jelen van a zenéjükben, csak éppen a csávó távolról sem Brant Bjork vagy Des Kensel ligája, és akkor még finoman fogalmaztam. Bírom az ilyen hasisfelhőben fogant, jammelős muzsikákat, az All Them Witches nem is rossz ebben, de minden szempontból az tűnt volna ideálisnak, ha helyet cserélnek a Tribulationnel. A közönség egyébként őket is jól fogadta.

(D.Á.)

ghost_k2019_02

Mi magunk vagyunk az élő példák arra, hogy a Ghost ma már bárkit megszólítani képes, önálló életre kelt jelenség a színpadon, és jól prosperáló brand a függöny mögött: 12 éves ikerlányaim már fanként érkeztek, és legalább annyira élvezték a bulit, mint a metalért amúgy nem, Forgéért viszont nagyon lelkesedő feleségem, aki még egy fordított keresztes láncot is vett magának. Családi szórakozás okkult mázzal leöntött populáris zenére – igen, ez a Ghost ma. Na és? Oké, Tobias Forge sosem lesz akkora gigasztár, mint a barátai az M betűs zenekarban, de ennek leginkább az a kor az oka, amiben élünk. Húsz évvel ezelőtt lemezmilliomos ikon válhatott volna belőle, de szerintem így sem panaszkodik, mert amit ma ki lehet hozni ebből a vállalkozásból, azt maximálisan ki is hozza.

ghost_k2019_03

Ráadásul olyan szerencsénk van, hogy a Ghost a szemünk előtt válik a hard rock és a metal kereteit kinövő, univerzális és nagyformátumú előadóvá, a két koncerten ezt testközelből tapasztalhattuk meg. Érdekes adalék annak alátámasztására, hogy egyetlen lemezzel mennyit szélesedett Forge tábora: míg négy éve nyolcszázan voltunk, addig most mintegy háromezer-ötszázan jöttek el. Nem kell nagy ész és jóstehetség annak megállapítására, hogy a banda a következő lemezzel végérvényesen belép majd a sportcsarnokokat megtöltő sztárcsapatok közé, és akkor már tényleg nem lesz nekik nagy az Aréna. (Az legyen Budapest szégyene, hogy évtizedek óta nincs a városban 4-5 ezres koncertek megrendezésére alkalmas, megfelelő létesítmény...)

ghost_k2019_04

A buli egyébként pont olyan volt, mint amire számítani lehetett: végtelenül professzionális és tökéletesen kiszámított, teátrális showműsort láttunk, annak minden sallangjával együtt. A produkció nagyszabású mivoltát kiválóan érzékeltette a hatalmas színpad, amely úgy festett, mintha a '70-es évek tévés revűműsorainak lépcsős dizájnja karambolozott volna végzetesen a középkor gótikus székesegyházainak jellemzőivel a tervező rajzasztalán, ugyanakkor pont ezért volt ugyanolyan önironikusan kikacsintó, mint maga Forge. A hét fő alkotta kísérőzenekar úgyis kényelmesen elfért a legalább 30 méter széles építményen, hogy a deszkák javát az énekes uralta. Tobias végig lubickolt a szerepében, néha kicsit túl is tolta a szándékosan tört angolsággal elővezetett monológokat és a színpadiasságot, de ki bánta, amikor óriási formában énekelt, és párját ritkító karizmáról, illetve frontemberi adottságokról tett tanúbizonyságot?

ghost_k2019_05

Baromi látványos volt az egész show a szaxofonozó Papa Nihillel, a fáradhatatlan ördögökként nyomuló gitárosokkal, a két billentyűs csajjal meg a tonnányi geggel. És mindehhez olyan szetlista társult, ami aztán tényleg minden igényt kielégített: hülyére játszották a Meliorát és a Prequelle-t, és még a korai cuccokról is szemezgettek: volt Zombie Queen, Ritual, Satan Prayer, meg eszelős pirotechnikával kísért Year Zero. Nem maradt el a két új nóta sem a friss EP-ről, a Mary On A Cross még az első blokkban csendült fel, a Kiss The Go-Goat pedig a letaglózó zárásban, ahol a fejünket letépő Mummy Dust, a konfettiesővel dúsított, diszkós Dance Macabre és végül a Popestar EP-s Square Hammer kapott helyet. Annyira magával ragadó volt a koncert, hogy még a bosszantó hangzásbeli aránytalanságokon (az elején tragikusan sok volt a fülsértő magas tartomány) is át lehetett lendülni.

Nem az év koncertje volt, hanem az elmúlt évek legjobbja. Erről a turnéról vétek lenne nem kiadni egy koncert-DVD-t!

ghost_k2019_06

(D.Gy.)

 

Még több írás a szerzőtől

Hozzászólások 

 
#15 Anomander 2019-12-05 19:58
Én a Tribulationről sajnos lemaradtam, tényleg jobb lett volna ha nem ők kezdenek. Az All Them Witches bár megdörrent, de rendkívül unalmassá vált elég gyorsan, első előzenekarnak jobb lettek volna.
A Ghost viszont mindent vitt! Láttam őket 4 éve is, akkor is jók voltak, de egyértelműen szintet léptek. Igazi show volt baromi jó dalokkal (azóta is Ghost refrének keringenek a fejemben folyamatosan).
Alapvetően nem szeretem az arénás koncerteket, a kisebb helyek sokkal jobban bejönnek, de ez az esemény erősen elgondolkodtato tt, tényleg ide voltak valók.
Idézet
 
 
#14 Venomádi 2019-12-05 15:24
Hát ha az ATW még klubba se ideális a színpadi kiállása okán, akkor azon lenne mit vitatnom. Végig azon gondolkodtam, hogy ezt inkább egy klubban kellett volna látnom, hiába untam az elején, azért néhány perc után becsípett az a jófajta transz, élőben meglepően kidomborította minden erejét ennek a muzsikának, amit lemezen nem feltétlenül csípnek el. Azt lehet vitatni, hogy arénás kategóriába kell kerüljenek-e, de hogy ez az enerváltság nem állna jól egy klubban? Annyi bajom volt csak, hogy nem erőltetik már az első lemezüket, amin szerintem még mindig a legjobb nótáik vannak. Az irány nekem sem tetszik, amerre évek óta tartanak.
A Tribulation-ből amennyit láttam, az oké volt, bár lemezen bepróbálom őket mindenképpen.
Ghost: Itt sem annyira tetszik az irány, nem igazán tudtam elképzelni, hogy ilyen hejjegtetős, tapsolós banda lesznek, de talán nem is probléma, az látszik mindenesetre hogy feszítik a kereteiket. Viszont itt is az áll, mint Witcheséknél, hogy mennyivel súlyosabban dörrentek meg a metalosabb számaik, mint lemezen, és ezt baromi jó volt tapasztalni. Nem kérdés, hogy magas színvonalon pörgő, profi gépezet.
Idézet
 
 
#13 cifrakdaniel 2019-12-05 13:46
Rég voltam ilyen remek és szórakoztató koncerten. Brutális színpadi jelenléttel bír a faszi. Tényleg nem a legjobb énekes, de amíg ilyen zenei érzékkel és dalokkal bír addig ettől eltudok tekinteni.
Lehet csak 3500-an voltunk de nem tűnt gáznak a szituáció, bár tényleg nagyon kellene egy müncheni Zenithez hasonló helyszín. Emlékszem Alter Bridgen ugyanebben a konfigurációban voltak, ott még ennyien se voltunk...
Én nagyon remélem, hogy jönnek majd erre a következő lemezzel is. Azt meg főleg, hogy nem fesztiválra. Alapból sem bírom túlságosan a fesztiválkoncer teket és szerintem az ő showjuk is ezerszer jobban mutat önálló buliként.
Idézet
 
 
#12 Goodbye 2019-12-05 13:10
A legjobb az lenne, ha legközelebb nyáron jönnének, mondjuk a Fezenre. Ilyen dalokkal azoknak is tetszenének, akik más miatt kennek oda. Kitűnő napnyitó lenne mondjuk egy újabb Alice Cooper előtt (kár, hogy erre semmi esély)
Idézet
 
 
#11 porge 2019-12-05 11:05
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - porge:
Mennyien is voltatok? alulról súroltátok a 2ezret? az arénában? nagyon lol...

Az 5 ezres konfigurációban voltak 3500-an.

Hát ha így is megérte annak aki rendezte akkor végülis ok. Tényleg kéne vmi hely, nyáron azért jobb a helyzet ott a budapest park pl. de télvíz idején eléggé necces néha.
Idézet
 
 
#10 Draveczki-Ury Ádám 2019-12-05 10:13
Idézet - porge:
Mennyien is voltatok? alulról súroltátok a 2ezret? az arénában? nagyon lol...

Az 5 ezres konfigurációban voltak 3500-an.
Idézet
 
 
#9 porge 2019-12-05 10:04
Mennyien is voltatok? alulról súroltátok a 2ezret? az arénában? nagyon lol...
Idézet
 
 
#8 Ghoulbácsi 2019-12-05 09:45
Kedves Gyuri! A lányok sejtenek valamit a Mary On a Cross mondanivalójábó l?
Idézet
 
 
#7 bogar 2019-12-05 06:00
Idézet - Goth:
Ghost? Kamu. Tóbiásból még az életben nem jött ki rendes hang....Nem tud énekelni.


Szerintem sem túl jó énekes. Elég sok "támogatásra" szorult, de amíg így tudja hozni, ezt a Karel Gott-ba oltott operett-huszár stílust, addig simán elnézem neki. Én pusztuétam a röhögéstől a színpadi kiállásán. De egyébként az egész egy kalap sz..t sem érne jó dalok nélkül, de abból náluk van elég.
Idézet
 
 
#6 Goodbye 2019-12-05 00:20
Sajnálom, hogy ki kellett hagynom ezt a koncertet. Ritka, hogy népszerűségük csúcsán álló zenekar játszik nálunk.
Idézet
 
 
#5 Goth 2019-12-05 00:03
Ghost? Kamu. Tóbiásból még az életben nem jött ki rendes hang....Nem tud énekelni.
Idézet
 
 
#4 Oh Dae-Su 2019-12-04 21:34
A Tribulation-t valóban méltóbb státusz illette volna meg ezen a turnén.
Amúgy a kakasülőn épp fordítva éreztem. A Tribulation volt teljes kása, a két gitár valahogy egy zajfüggönnyé silányította a muzsikát. Amikor a gitárok nem szóltak, a dob és a basszus méltón lüktető volt.
Az All Them Witces miatt nagyon mérges voltam a turnészervezőre , mert nagyon kilógnak. De engem megvettek, Úthenger módjára szóltak, tisztán és nagyon súlyosan.
A Ghost pedig hangzásban, előadásban perfekt volt. Az első hangtól az utolsóig!
Idézet
 
 
#3 cápaidomár 2019-12-04 19:43
"Családi szórakozás okkult mázzal leöntött populáris zenére – igen, ez a Ghost ma. Na és?"

:-)

Valaki megszólt, mint a képregények esetében?
Idézet
 
 
#2 Judit 2019-12-04 19:34
Szuper jó koncert volt, nagyon odatettèk magukat a svédek. Jól is szóltak.
Idézet
 
 
#1 veszi59 2019-12-04 16:30
Minden szóval egyetértek! Ghost überalles!!!!!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.