Klasszikrock-vonalon 2017 egyik nagy befutójának mindenképpen a Soilwork- és Arch Enemy-tagokat is rejtő The Night Flight Orchestra Amber Galactic című harmadik lemeze bizonyult eddig. Noha a Björn „Speed" Strid énekes vezette svéd koalíció friss dalgyűjteménye egy az egyben a 2012-es Internal Affairs és a két évvel ezelőtti Skyline Whispers lemezek nyomvonalán halad, bolondok lettek volna letérni erről a retrós, ám még messze nem teljesen felfedezett ösvényről. Az Amber Galactic a csapat eddigi legkerekebb, legösszefogottabb műve, telis-tele arénarockosan emlékezetes dalokkal és dallamokkal, himnikus AOR-zongorázásokkal és régisulis gitárszólókkal, melyek hiányérzet nélkül repítik vissza a hallgatót abba a korszakba, amikor a trapézgatya és a magas talpú cipő számított menőnek, a férfiak bajuszt és állszegletig érő pajeszt viseltek, a nők pedig jóval lazábban bántak a borotvával, mint manapság. Az Amber Galactic készítéséről és általában a The Night Flight Orchestra koncepciójáról az énekes/főideológus Speed mesél.
