Shock!

október 08.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Zeal & Ardor: Greif

zealandardor_cEléggé messzire jutott máris a svájci-amerikai multiinstrumentalista Manuel Gagneux kísérleti projektje, ezt bárki tapasztalhatja, akit érdekel a sztori. A fekete közösség spirituáléi és a black metal házasítása egyszeri poénként tökéletesnek hangzott, ráadásul hősünk teljes vállalható módon élt is a lehetőséggel. Plusz nem átallott még némi underground szenzációt is kelteni a produkcióval, már ha ennek van egyáltalán értelme a kortárs kifejezéstárban. Időben és szellemiségben is távol van már Gagneux-től a „jé, ez működik" rácsodálkozása, de szerencsére úgy vált a Z&A zeneipari tényezővé, hogy eredendő gátlástalanságából alig vesztett közben. A vezér azt is pontosan tudta, hogy a legutóbbi, minden téren roppant sikeres self-titled anyag után merre lehetne tovább hajtani a biciklit.

megjelenés:
2024
kiadó:
Redacted GmbH
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Mindenekelőtt megszűnt az a furcsa kettősség, ami a bandát a kezdetektől jellemezte, nevezetesen, hogy a lemezeken minden csak és kizárólag Gagneux-ről szólt, a stúdióba rajta kívül csak Marco Von Allmen dobos/hangmérnöknek volt bejárása, hogy aztán a koncerteken rendre fullos zenekarrá egészüljenek ki. Márpedig a színpadon látott szextett roppant stabilan együtt van sok éve, az egyedüli átrendeződést az jelentette, amikor a „kellemes" jelenségként megismert Mia Rafaela Dieu helyére Lukas Kurmann érkezett a basszusgitárjával. Szóval a Greif alapvető újdonsága az, hogy a teljes zenekar felsorakozott most a stúdióban a frontember köré, és bár a dalokat változatlanul Gagneux írja és hangszereli, a zenekar tagjai mostantól a lemezeken is feltűnnek majd, és a kreatív/üzleti döntéseket is együtt hozzák meg.

A fentiekre nyugodtan rá is lehetne fogni, hogy miért lett annyira más a Greif a közvetlen elődjéhez képest, de a banda szerint ez csupán a természetes fejlődés hozadéka, illetve annak a leképeződése, ami aktuálisan kicsúszott belőlük a stúdióban. Gagneux szerencsére nem az a perfekcionista alkat, megbízik a pillanatnyi intuíciójában, így aztán a Z&A-albumok is inkább lesznek az aktuális hangulatának lenyomatai, mintsem valami tervezőasztalnál összehozott hadmozdulat momentumai. A Der Vogel Greif egyébként egy ősöreg bázeli tradíció totemállata, egészen pontosan Bázel folyón túli, kevésbé szerencsés részének rendszeres ünnepélyén szerepel ez a részben kígyó-, sas- és oroszlánjegyeket is hordozó jelenés, amely a merész és szabad belső szellemet jelképezi. Ha úgy érzed, hogy utóbbit egyenesen a Zeal & Ardorra szabták, igazad van.

Első ránézésre ugyan levegősebb, könnyebben emészthető tésztából gyúrták a Greifet (kéretik minden efféle megállapítást a Z&A keretei között értelmezni), mint az elődeit, mégis nehezebben csúszik azoknál. A düh és a sötétség továbbra is átható, de ezúttal hiába keresünk Götterdämmerung-kaliberű megőrülésre alkalmas pillanatokat, az új album zömmel közép- és az alatti tempóval és furfangosabb szikével operál. A klipdal Kilonova mindenképpen valami újszerű dolog a Gagneux-műhelyből, de hogy felkészít-e a teljes lemezre, arra egyértelmű nem a válasz. Ellenben az kijelenthető róla, hogy emlékezetes dolgokat hoz, és ez az, amiben a Greif nem tud felnőni az elődeihez, hogy egyszerűen nem tartalmaz kellő számú, valóban fülbe ragadó témát. Szeretni viszont nagyon is lehet, pont azért, amiért a korábbi Z&A-okat is, és a kulcsszó itt a legjobb értelemben vett pofátlanság lehet.

A Greif is annyiféle irányba terjeszkedik, mint a Tisza az Alföldön, azonban minden pillanatban roppant tudatossággal választ irányt, és a zenekar jó szokásához híven majd' szétveti az ambíció. A dallamos és extrém megoldások ellenpontozása példás, a hangszeres munka is nagyon pimasz módon késztet kalaplevételre, Gagneux hangja pedig védjegy, a színtér (ha a Z&A esetében beszélhetünk egyáltalán ilyenről) egyik legkülönlegesebbje. Nagyon határozottan azt javaslom, egyben hallgasd a teljes lemezt, úgy kapnak értelmet az olyan csemegék, mint a to my ilk, amelyet minden atipikussága ellenére (és nyilván épp azért) elsőként mutatott be a banda a Greifről, kisebb kollektív szívszélhűdést előidézve a táborban. És még valami: ha teheted, koncerten is lesd meg Gagneux-éket, páratlan élmény!

A Zeal & Ardor hétfő este a Heilung vendégeként játszik a Barba Negrában. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#2 Dead again 2024-09-08 21:00
Nekem nagyon bejött. Az előző lemeznél azt írtam, hogy olyan, mintha a Stranger fruit dzsungeléből beszabadultak volna a nagyvárosba. Viszont ettől nekem az az album rideg, hideg hangulatú volt. Ez most nekem olyan, mintha visszatértek volna a dzsungelba, de aztán mintha valami nagyon durva gombát fogyasztottak volna odabent.
Idézet
 
 
#1 Edward_Richtofen 2024-09-08 20:19
Sokat hallgatom, de nekem elég egyértelmű csalódás az előző két albumhoz képest,egyszerű en sok rajta az üresjárat és az útkeresés, meg annyira ez a szellőssebb rokkossab hangzás sem adja.

Azt megadom neki, hogy egyben hallgatva piszok erős hangulata van az albumnak, és Gagneux kurva jókat énekel rajta. De elég sok dallal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, a Kilonova és Claving out féle poszt rock/metál témák nekem elég nagy kapufák, de kicsit a hangulatfestő pöcsölések is túl vannak tolva, ahogy Balázs is írja, kevés a kellően karakteres téma.

Nem meglepő módon leginkább az előző két album hangulatát idéző pár trekk, jelesül a Fend You Off és különösen a Hide in Shade tetszik a legjobban de a Golden Liar vol.2-nek is beillő to my ilk is kurva jó, csak kicsit rövidke.

Az album többi része kicsit futottak még, vagy egyszerűen nem elég karakteres, bár azért a prémium QOTSA ízeket (is) villantó Thrill-ért, vagy az elszállós és zseni énektámákat hozó are you...-ért is tudok lelkesedni.

Nekem összességében max 3/5, de azért hnap megnézem őket a Heilung előtt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.