Shock!

október 07.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Leprous: Melodies Of Atonement

leprous_cAzám, mit üzen nekünk 2024-ben a Xystonella treforti? Kezdjük az elején, azzal, amit a felvezető sajtóközlemények alapján sejteni véltünk a nyolcas sorszámú Leprous-albumról. Számíthattunk minimum egy ajtó bezárulására, miközben a zenekar tagjai T-1000-es terminátorokként alakot váltanak abban a szobában, ami továbbra is ismerősnek tűnik majd, de a korábbi tájékozódási pontjaidat nem találod. Ne aggódj, Einar Solbergék ezúttal sem vetkőztek ki önmagukból, sugalljon is bárki bármit, bár összességében nem hazudtak, de nem is fejtették ki a teljes igazságot az előzetesekben. A Leprous szakadatlanul fejlődik tovább, ahogy az egy vérbeli progresszív bandától elvárható, még ha közben egyre távolabb is kerülnek attól a doboztól, amit a közönség prog rock/metál feliratú skatulyaként használ. Hogy mást ne mondjak, a Melodies Of Atonement hallgatása közben a csodás minimalizmus gyakrabban jut eszembe, mint bármi más.

megjelenés:
2024
kiadó:
InsideOut
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 17 Szavazat )

Ez is volt a deklarált cél a zenekar számára, amikor ebbe a sessionbe belevágtak, a zene lecsupaszítása, jelentsen ez bármit is az ő esetükben. Megkínálták közben némi reménnyel a The Congregation-éra híveit is, ha már a Malina megjelenése óta folyamatosan hoppon maradni látszottak, és tulajdonképpen nem is kell csalatkozniuk, már ha továbbra is elég erős bennük a kitartás, és eljutnak a lemez közepén elhelyezett súlyosabb megmozdulásokig. Összességében viszont kevés olyan dologra tudnék rámutatni, ami nem következett direktben az Aphelionból, ami pedig ugye szintén a közvetlen elődök továbbgondolása volt. Nehezen tudom elképzelni azt a Leprous-rajongót, aki az utóbbi bő évtized hullámvasútját a kedvenceivel együtt maga mögött tudva hirtelen ne tudna mit kezdeni a Melodies Of Atonementtel, esetleg azon bármi különösképp felzaklatná. Ami persze még véletlenül sem azt jelenti, hogy ne lenne az idei utazás rendkívül izgalmas.

Rendben, ha nem Solbergékkel kelsz és fekszel, talán a szokottnál hosszabb ideig tart majd, amíg teljesen rácsavarodsz a friss szerzeményekre, és pont ezért, meg mert lehetőség adódott rá, ezúttal a natúr zene felől közelítettem. Ha jól tudom, történetük során először kapott hivatalos kiadást egy Leprous-album instrumentális verziója, én pedig ezen annyira felizgattam magam, hogy nem szégyelltem rányomulni a triplalemezes (2 CD + blu-ray kiosztású) artbook változatra. Utóbbi egyébként egy kiállításában valóban képeskönyv formátumot idéző, igazán exkluzív kiadvány, ahol a blu-rayen Dolby Atmos, 5.1 surround és nagy felbontású sztereó hangképben is élvezhetjük a tíz dalt, illetve a normál CD-n Claustrophobic címmel egy bónusz tételt is. Alaposan ki is használtam ezt a különleges nézőpontot, összességében többet járt a lejátszómban az instrumentális anyag, mint az énekkel súlyosbított változat, pedig azon perverzek közé tartozom, akik kifejezetten szívesen hallgatják Einar velőtrázó hangját.

Ebből is adódik, hogy a 2024-es Leproust leginkább egy olykor gitárokat is bevető elektronikus zenei műhelynek látom, amivel szerencsére nekem semmi problémám nincs. Páran ez okból szinte szükségszerűen megteszik, de a popot én azért nem keverném ide, hiszen a norvégok megközelítése zömmel ledobja magáról a popos formulákat. Végső soron az egész besorolósdinak nincs jelentősége, hiszen a zenekar egyik legnagyobb erénye az az elegancia, amivel az egészen túllép, és bámulatosan sokféle irányból érkező zenehallgatók számára képes vonzóvá tenni magát. Azért, ha valaki valóban most szeretne megismerkedni a Leprousszel, a csatába vonuláshoz nem a Melodies Of Atonementet javasolnám, hanem inkább a közvetlen elődeit, ahogy már említettem, részemről egyértelműen most tartott a leghosszabb ideig a ráhangolódás. Óvatosan közelítsenek azok is, akik a nagyzenekari betétekért kedvelték a bandát, ezek ugyanis – további értesítésig – Einar Solberg szólólemezeire költöztek át.

A zenekar pedig egyszerűen betöltötte a teret, amely ezúttal rendelkezésére állt, továbbra is a zene esszenciális mivoltára koncentrálva, az énekest kivéve az egyéni villongásokat is mellőzve. Még Baard Kolstad dobos, a csapat kabalája/második frontembere is szokatlanul visszafogott, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a korábban is remek flow ezúttal extázisig fokozódhasson, ha hagyod magad. Ezt a Leprous-lemezt sem lehet akárhol és akárhogy hallgatni, de ezzel már aztán tényleg aligha mondok újat a rutinosabbaknak. Ennyi meghallgatás után, ha hiányzik valami, az talán csak egy-két olyan „sláger" volna, amit napokig nem tudok a fejemből kiverni, amire volt is már példa a korábbiakban, és amilyeneket most itt nem találok. Komplett zenei élményként viszont a Melodies Of Atonement csont nélkül az év egyik fénypontja. De hogy a Xystonella treforti mit üzen, azt ne tőlem kérdezd.

 

Hozzászólások 

 
#14 Edward_Richtofen 2024-09-27 19:37
Nekem a szirupos és helyenként simán csak unalmas Aphelion után nagy felüdülés ez az album, én is érzem a rokonságot a The Congregationnel , ami mindenképpen pozitív - több a súly, és nem esnek szét a dalok.

A Pitfalls zsenijét nem ugrották meg, de annak körülményei okán ez érthető is, meg alapból tök más hangulata van ennek az albumnak,egy nagyon elegáns filmzenés ízzel, amit az Aphelionnal ellentétben most nem toltak túl. A Faceless és a Limbo egészen kiválóak, de a Like a Sunken Ship és a Silently Walking Alone is marha erősek, itt talán a legérezhetőbb a korábbi albumok kicsit súlyosabb világa.

Persze, amúgy szerintem is rabjai lettek a saját formulájuknak, a Congregation óta lényegében minden albumuk tök hasonló, csak a hozzávalók vannak más-más módon adagolva, de most számomra elég jól eltaláltak mindent, stabil 4/5.
Idézet
 
 
#13 Koroknai Balázs 2024-09-23 07:39
Idézet - 2Gábor2:
Oké, de mi az apropója, hogy pont ez a mütyürlény került a borítóra? Mitől különleges?

Lásd az írás utolsó mondatát. :)
Idézet
 
 
#12 2Gábor2 2024-09-22 19:40
Idézet - Koroknai Balázs:
Idézet - Sinisterelnök:
Xystonella treforti? Minden bizonnyal buta vagyok, de mi az?

Valóban a google a legjobb barátod, de tessék: egy 2-300 μm-es tengeri mikroorganizmus ról van szó, tehát ez egy valódi (mikroszkópos) fotó egy létező élőlényről. John Dolannek vannak még további fotói is a bookletben, és szerintem rendkívüliek. A fotók és a lények egyaránt.


Oké, de mi az apropója, hogy pont ez a mütyürlény került a borítóra? Mitől különleges?
Idézet
 
 
#11 Equinox 2024-09-22 17:43
Idézet - the raven:
Biztos jókat röhögnek tudván,hogy a hallgatók 99% googlezik,mert fogalmunk sincs,hogy mi ez,kivéve a tengerbiológuso k.

És mennyire jól csinálják :D
Idézet
 
 
#10 the raven 2024-09-22 15:27
Biztos jókat röhögnek tudván,hogy a hallgatók 99% googlezik,mert fogalmunk sincs,hogy mi ez,kivéve a tengerbiológuso k.
Idézet
 
 
#9 Anomander 2024-09-20 07:46
Engem elsőre megfogott a lemez, talán az emlegetett minimalizmus miatt, nem tudom. Én is amúgy kifejezetten bírom Einar hangját, és örömmel látom, hogy a Leprous továbbra is benne van a zenekaroknak azon kicsiny csoportjában, akiknek nincs egyetlen gyenge lemeze sem. Ez is rajta lesz az idei toplistámon.
Idézet
 
 
#8 Koroknai Balázs 2024-09-20 07:38
Idézet - Sinisterelnök:
Xystonella treforti? Minden bizonnyal buta vagyok, de mi az?

Valóban a google a legjobb barátod, de tessék: egy 2-300 μm-es tengeri mikroorganizmus ról van szó, tehát ez egy valódi (mikroszkópos) fotó egy létező élőlényről. John Dolannek vannak még további fotói is a bookletben, és szerintem rendkívüliek. A fotók és a lények egyaránt.
Idézet
 
 
#7 Equinox 2024-09-19 21:48
Idézet - Sinisterelnök:
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Sinisterelnök:
Engem az érdekelne, hogy mi van a borítón. :D


Az első mondat rejti a választ.

Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Sinisterelnök:
Engem az érdekelne, hogy mi van a borítón. :D


Az első mondat rejti a választ.

Xystonella treforti? Minden bizonnyal buta vagyok, de mi az?

Altavista a barátod, én is jóban vagyok vele, de a tesójával is
Idézet
 
 
#6 Sinisterelnök 2024-09-19 20:08
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Sinisterelnök:
Engem az érdekelne, hogy mi van a borítón. :D


Az első mondat rejti a választ.

Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Sinisterelnök:
Engem az érdekelne, hogy mi van a borítón. :D


Az első mondat rejti a választ.

Xystonella treforti? Minden bizonnyal buta vagyok, de mi az?
Idézet
 
 
#5 Valentin Szilvia 2024-09-19 19:35
Idézet - Sinisterelnök:
Engem az érdekelne, hogy mi van a borítón. :D


Az első mondat rejti a választ.
Idézet
 
 
#4 Andor 2024-09-19 18:16
Csavarhúzót nyelt medúza. Ott bent az a piros a lepra.
Idézet
 
 
#3 Tulus 2024-09-19 17:33
Ilyen fos borítót se láttam még.
Idézet
 
 
#2 Sinisterelnök 2024-09-19 16:42
Engem az érdekelne, hogy mi van a borítón. :D
Idézet
 
 
#1 Adam 2024-09-19 09:37
Einar Solberg szerelmes. Többek között a saját hangjába. Viszont a szerelem sem lángolhat mindig maximális hőfokon, és így takaréklángon égve egy kiváló Leprous lemez született. Az első amit végig tudok hallgatni, és még tetszik is! A kevesebb néha több, ahogy a mondás tartja. Jó lett, gratulálok!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.