Megoszlanak a vélemények arról, melyik az ős-Black Sabbath legerősebb mesterműve, és ha az első hat lemezt vesszük, mindegyik mellett komoly érvek szólnak. A debüt egy teljes stílus alapjait fektette le, és úgy mutatott kiutat a bluesból, mint senki más. A Paranoidon szerepelnek a csapat legismertebb slágerei, a Master Of Reality monolitikusan sötét hangulatával tarol, a Vol. 4 pedig új dimenziókkal gazdagította a zenekar repertoárját. Én ugyanakkor mégis azok táborát gyarapítom, akik az 1973 decemberében megjelent Sabbath Bloody Sabbathra esküsznek, ez az album ugyanis tökéletes egyensúlyt teremtett a zsigeri korai korszak és a többfelé terjeszkedő, kiműveltebb vonal között – egyelőre még mindenféle túlkapástól mentesen.