Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Body Count: Body Count

0307bodycount01Már nem is emlékszem pontosan, minek apropóján, de az biztos, hogy egyszerű poénnak indult, miszerint írni kellene a Body Motherfuckin' Count első lemezéről is itt, a Klasszikushockban. Aztán mind inkább befészkelte magát az agyamba ez az elsőre igencsak hülyének tűnő ötlet, és – tartsák bár néhányan blaszfémiának a dolgot – szerintem mindenképp megér egy ismertetőt, hogy megemlékezzünk erről a lemezről, amely sok szempontból hívebb krónikása a kilencvenes évek fémzenéjében uralkodó trendeknek, mint sok más – valóban a metal felségterületéről érkező – pályatársa. Emellett pedig remek alkalom ez, hogy nagy okosan rávilágítsunk arra is, mennyi rengeteg összetevő határozza meg egy zenei anyag fogadtatását és utóéletét. Vitaindító, hatásvadász és provokatív cikk akar ez lenni, ami nem is baj, hiszen maga a lemez is vitaindító, hatásvadász és provokatív, amelyről szól. Meg persze erőszakos, szexista, obszcén és primitív – pont olyan, amilyennek egy punk/HC anyagnak lennie kell. Ez ugyanis az, nem rap, nem metal – olyasmi, mintha az S.O.D.-t fekete srácok alkották volna.

megjelenés:
1992. március 11.

kiadó:
Sire / Warner Bros.

producer: Ice-T & Ernie-C

zenészek:
Ice-T - ének
Ernie-C - gitár
D-Roc - gitár
Mooseman - basszusgitár
Beatmaster "V" - dobok

játékidő: 53:09

1. Smoked Pork
2. Body Count's In The House
3. Now Sports
4. Body Count
5. A Statistic
6. Bowels Of The Devil
7. The Real Problem
8. KKK Bitch
9. C Note
10. Voodoo
11. The Winner Loses
12. There Goes The Neighborhood
13. Oprah
14. Evil Dick
15. Body Count Anthem
16. Momma's Gotta Die Tonight
17. Out In The Parking Lot
18. Cop Killer
(az újrakiadáson: 17. Freedom Of Speech)

Szerinted hány pont?
( 56 Szavazat )

A kiindulópont nyilván az eredetileg Tracy Lauren Marrow néven anyakönyvezett Ice-T, hiszen itt bizony minden róla szól, és nélküle a formáció egészen biztosan bajosan került volna ekkora reflektorfénybe. Az apai ágról afroamerikai, ám anyja révén kreol felmenőkkel rendelkező Tracy életét alapjaiban határozta meg származása és bőrszíne (elmondása szerint a fehérek közt niggernek érezte magát, a feketék közt azonban szinte fehérnek számított), és az, hogy tizenkét éves korára árván maradt. A középiskola elvégzése után a különös módon mindenféle tudatmódosítóval szemben absztinens Tracy rapid módon jutott egy életre való élettapasztalathoz: a bandákkal való kacérkodás, és kisebb-nagyobb bűncselekményekben való közreműködés után (kis értékű lopások, de volt strici, fűárus, sőt majdnem-bankrabló is) következett a hadsereg, ahol négy évet húzott le, de különféle balhék miatt innen is mennie kellett. Egy gangsta rappernek ennél jobb pedigré pedig nem is kell, talán nem is csoda, hogy Ice-T annak állt, és agilis személyiségének, meg persze végtelenül lehengerlő, agresszív-szókimondó, politikai és társadalmi feszültségekről, problémákról acsarkodó szövegeinek hála villámgyorsan, cirka két év lefutása alatt fel is ült a trónra. Ő lett a mind inkább felfutó gangsta rap első számú ikonja, hivatkozási alap, aki nem mellékesen szénné is kereste magát lemezeinek eladásaival, azonban a fényűző luxus mellett is megmaradt hiteles figurának, akár a gettólakók körében is. Emellett igen jelentős jótékonysági tevékenységet folytatott, amit elsősorban a különböző utcai bandák akcióinak visszaszorítására, illetve a legrohadtabb helyzetben élők iskolai oktatásának segítésére fordított. És eljött az 1991-es év, ami túlzás nélkül elhozta Ice-T uralmát.

Mert az egy dolog, hogy ebben az esztendőben jön ki a később hip-hop körökben kultikussá váló New Jack City című film (amiben amúgy egy nyomozót alakított!), megalapozva Ice színészi karrierjét, de ez az év is, amikor kiadja szólópályája legsikeresebb (a katalógusban négyes sorszámot viselő) lemezét, az O. G. - Original Gangstert is, amin a tizennyolcas track a Body Count címet viseli. A tisztességtelenségben megőszült gangsták szeme pedig hatalmasra mered: ez ugyanis egy valódi hangszerekkel és zenészekkel előadott, kifejezetten fémes hangzásúra kevert tétel, amit nem is igen tudnak mire vélni. Egyszeri, úri hóbortnak tartják, ami öreg hiba: Ice-T ugyanis a lemez megjelenését követően nem sokkal bejelenti, hogy némi turnézást követően döbbenetesen sikeres szólókarrierjét kicsit háttérbe szorítva nagyobb időt kíván szentelni a Body Count névre hallgató zenekarának, amit ráadásul nem is projektnek nevez, hanem igazi metal bandának (khmmm...), csupa régi fekete haverral felvértezve.

0304bodycount06Mindenki röhög egy jót ezen az egészen, gondolván, hogy a főhős majd alszik egyet, aztán elfelejti a dolgot, de csak azért, hogy aztán még nagyobbat nézzenek, mikor a '91-es Lollapaloozán aztán az Ice-T koncert közepette fel is lép a titokban már hosszú hónapok óta folyamatosan próbáló ötös. A performansz felét saját számok teszik ki, melyek punk dühe, és a végtelenül agresszív előadás annyira meglepi a közönséget és a firkászokat, hogy később olyanokat írnak, hogy a fesztivál legnagyobb és legpozitívabb meglepetését ők jelentették. Ráadásul Ice ezekben a dalokban egy sort sem rappelt, sokkal inkább dühösen üvöltözött!

Hősünk később számos interjúban fontosnak tartotta elmesélni, hogy csak azok gondolhatták, hogy megbuggyant, akik nem voltak vele tisztában, hogy tinédzser kora óta egyaránt hallgat hip-hopot és rockzenét: „Csak sajnálatot tudok érezni azok iránt a faszok iránt, akik képtelenek elfelejteni a skatulyákat. Számomra csak jó zene létezik, és az, hogy azt fehérek, vagy feketék játsszák, és hogy egy lemezjátszó, vagy egy gitár segítségével adják elő, mellékes. Soha nem érdekelt, és soha nem is fog." Igen komoly meglepetést okozott azon kijelentése is, miszerint a rock területén legnagyobb kedvencei a Led Zeppelin és a Black Sabbath, és főleg ez utóbbi sátáni szövegvilágáért rajong. De arra aztán végképp nem számíthatott senki, hogy később ódákat zengjen a Slayer munkásságáról is, sőt velük ugye dolgozott is együtt a Judgment Night filmzenén. Nem elfelejteni, 1991-ben járunk, és hiába kezdenek omlani a stílusokat egymástól átjárhatatlanul elválasztó falak, azért egy tisztán feketékből álló rockzenekar (az egyszerűség kedvéért hívjuk annak a BC-t) még mindig hatalmas megrökönyödést képes kiváltani az emberekből. „Ernie C ezeréves cimborám, aki talán még nálam is nagyobb kedvelője a rockzenének, és bizony már évek óta csak a megfelelő pillanatot vártuk, hogy leigázzuk a világot a Body Counttal. És a pillanat kibaszottul eljött" – nyilatkozta '92-ben, és talán maga sem tudta, mennyire igaza volt.

A debütáló Body Count nagylemez az 1991 szeptemberétől decemberig tartó munkálatokat követően ugyanis 1992 márciusában látta meg a gettó-napvilágot, és ezzel Ice-T – egy rappertől igencsak elvárható módon – remek ritmusérzékről tett tanúbizonyságot. A faji kérdésre mindig is rettentően érzékeny Amerikában ugyanis forrt a levegő, mindössze néhány hónap telt el a fekete bőrű (egyébiránt pedig bedrogozva fegyveres rablásban közreműködő) Rodney King autósüldözést követő őrizetbe vétele, majd rendőrtisztek általi agyba-főbe verése óta. Mivel a „rendőri akciót" egy szemtanú sutyiban lekamerázta, majd jó pénzért eljuttatta a sajtóhoz, a rendőrtiszteket bíróság elé állították. Kábé a lemez megjelenésével egyidőben pedig felmentették őket valamennyi vádpont alól, miközben a felvételt naponta tucatnyiszor ismétlő média mindent megtett azért, hogy pattanásig feszítse a húrt, a téma pedig akár családtagokat is képes volt egymás ellen hangolni. (Emlékezzünk: még a jó pár évvel később készült, minden idők legjobb rasszizmus-filmjének számító Amerikai História X-ben is ez a fő beszédtéma a családi ebéd alkalmával!) És alig egy hónap múlva – elsősorban a felmentő ítélet ürügyén - kirobban a szűk egy hét után a hadsereg bevonásával elfojtott, ám így is ötvennyolc halálos áldozattal, és több mint kétezer sérülttel járó Los Angeles-i zavargás. Ebben a közegben minden elsuttogott szónak hatalmas visszhangja lett volna, a Body Count azonban nem suttogott, hanem kézigránátot dobott egy lőporraktárra. És kíváncsian várta, mekkorát durran.

0304bodycount04Ami elsőre feltűnik, a lemez szerkezete: tizennyolc track, ami rettenetesen soknak és hosszúnak tűnik (hosszú is: 53 perc!), de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebből – inkább rap lemezekre jellemző módon – igen sok a resztli, vagyis az átvezető, mindössze néhány másodperces szövegelés. Ezek közül rögtön a legelső a nyitó Smoked Pork, ami azonban kapásból alkalmas volt arra, hogy a felkészületlenebb konzervatívok ereiben megfagyassza a vért: laza kis hangjátékot kapunk, amiben Ice egy nem túl segítőkész rendőrjárőrt egy sikertelen útbaigazítást követően („Az én dolgom nem az, hogy segítsek, hanem hogy megegyem ezeket a fánkokat.") kapásból lelő. Majd némi szirénavijjogást követően átjutunk a Body Count's In The House-ba, ami igazi programadó anyag, primitívnél is primitívebb szöveggel, ám elsőre is azonnal fogható, vérbő és szaggatott muzsikával, miközben Ice szépen bemutatja a galerit: a már hivatkozott Ernie C gitáros/dalszerző/produceren kívül itt volt még a később Iggy Pop mellett is felbukkant basszer, Lloyd „Mooseman" Roberts, a rendszerint maszkban játszó, szintén régi középsulis haver D-Roc (Dennis Miles) ritmusgitáros, és az ütős Beatmaster V (Victor Ray Wilson). A zenészek nyilván nem a szakma legnagyobb krémjét jelentették, sokkal inkább haveri alapon kerülhettek a bandába, ám a Hendrix-fanatikus Ernie C gitárjátéka még így is figyelemreméltó, pláne, hogy minden egyes dal alapja kizárólag az ő nevéhez fűződik.

Szóval, hatalmas zenei revelációkra nyilván nem kell számolni, többnyire intenzív, agresszív, egyszerűre vett és éppen ezért igen lórúgásszerű dalokra viszont igen, amelyek tempója – kevés kivételtől eltekintve - a szélvészgyors és a gyors középtempó közt váltakozik. Ezen kivételek közé tartozik Ernie rövid instrumentális gitár-átvezetője, a C Note, és mindenekelőtt a lemez lírai darabja (!!), a szövegében egy crackfüggő barátról valló The Winner Loses. Ez utóbbi amúgy közel hétperces, és hát ennyi bizony már vitán felül sok a jóból, ráadásul több helyen is belefutnak abba, hogy nem húzzák meg a dalhosszt. Az amúgy sem túl jól sikerült (megszerkesztettsége kábé egy általános iskolás zenekar szintjén mozog) Voodoo-t emiatt szinte már kényelmetlen végighallgatni, de a jó hatperces There Goes The Neighborhood is lehetne kicsit rövidebb, maximum Beatmaster V nem figurázna benne annyit középtájt. De itt bizony furamód nem is a zene a legfontosabb, hanem a mondanivaló, vagy még inkább az az erősen botrányszagú szerep, amit magára vállalt az öt fekete gettóharcos.

0304bodycount05

Mert Ice-T aztán tényleg mindent elkövetett annak érdekében, hogy a lemez ne maradhasson visszhang nélkül – mentségére legyen mondva, ezt soha nem is tagadta. „Érzelmeket akartam kiváltani, igazán megkavarni a szart. Hát, ez aztán tényleg sikerült is, magam sem gondoltam volna, mennyire. De hát 1992 választási év volt Amerikában, a kibaszott Bush-kormányzat pedig csak a jó ürügyre vált, hogy elterelje a figyelmet Irakról, a Közel-Keletről, az adóemelésekről, és az oktatási rendszer szarságairól. Vicc, hogy nem volt jobb dolguk, mint egy rocklemezzel baszakodni." Volt már szó a nyitó rendőrgyilkosságról, a Winner Loses drogproblémáiról, de kapunk még a pofánkba egy a New Orleans-i lápvidéken játszódó laza horror-sztorit (Voodoo), illetve egy sokkal megdöbbentőbbet az egyes szám első személyben előadott, rasszista anyját felgyújtó, majd feldaraboló fekete tinédzserről (Momma's Gotta Die Tonight), és a tipikusan Ice-T-sen szexista darabok sem hiányozhatnak. Azonban a fergeteges címekkel büntető KKK Bitch (a Ku Klux Klán nagysárkányának lányába belezúgó fekete fickó balladája), mind pedig az Evil Dick kúrós dalának szövege nem nélkülözi az éjsötét iróniát, és ezeket már tényleg csak a teljesen ütődöttek veszik komolyan. (Erre is volt persze példa, a fegyvertartás amerikai apostola, Charlton Heston őrjöngve kelt ki nyilvánosan a KKK Bitch szövege ellen.)

A legjobb mindezzel együtt is a There Goes The Neighborhood totálisan eltalált szövege, ami nyilván kissé sarkítva, ám pengeélesen jelenítette meg azokat a gondolatokat, ami a felkészületlen hallgatók fejében elsőként fogalmazódhattak meg: „Mit akarnak itt ezek a niggerek? Ki engedte fel őket a színpadra? Nem tudják, hogy a rockzene csak fehéreknek való? Nem ismerik a szabályokat?" Nem véletlen, hogy épp ez lett az első (és egyetlen) klipnóta is. Persze a korong nem erről a dalról híresült el végleg, hanem az eredeti kiadáson zárószámként szereplő, zeneileg echte punk rock Cop Killerről, ami a zsarugyilkosságra buzdító szövegével, és „Fuck the police!" kórusaival a már fentebb részletezett okokból valóban túl soknak tűnt akkoriban – bár valószínűleg ma is az lenne. Ice-T-ék hiába is hivatkoztak a szólásszabadságra, és arra, hogy de hát kérem, korábban punkbanda működött olyan névvel, mint Millions Of Dead Cops, a botrány a szenátusig, majd a Fehér Házig is elért: még maga az akkori elnök, az idősebb George Bush is szót emelt a dal ellen, és betegnek nevezte azt. Ice-T végül maga döntött úgy, hogy vonják vissza a lemez piacra került példányait, és az ominózus dalt váltsák fel a Freedom Of Speech Jimi Hendrix-átdolgozással. Ice-T: „Szeretném egyszer és mindenkorra megcáfolni azokat a pletykákat, amik szerint a kiadó kényszerített arra, hogy visszavonjuk a lemezt, és levegyük a Cop Killert. Nem, én magam döntöttem így. Nem akartam ugyanis, hogy mindenki azt higgye, hogy csak a botrány miatt veszik a lemezt, és az egészet csak a pénzért csináltuk. Ez nincs így. A rendőri erőszak, brutalitás és korrupció miatt, ahogy az a dalban is elhangzik. És amelyik rendőr nem olyan, az ezt fel is fogja. Igazság szerint a lemez kiadása óta többször is volt dolgom zsarukkal, és többnyire pozitív tapasztalatokat szereztem. Ők valóban megértették a dolgot, és nem basztattak. Nem is ők kavartak a szart, hanem a politikusok. Azokat pedig mindennél jobban utálom, épp ezért nem akartam, hogy a lemezt teljesen vissza kelljen vonni miattuk a polcokról."

0304bodycount02

A debüt BC lemez aztán a fenti extra hírverésnek köszönhetően igen szép példányszámban is kelt el (valamivel több mint félmillió eladott lemez), a Billboard listán a 26. helyig mászott előre, és mind a mai napig a Body Count legsikeresebb kiadványának számít (és ez már nyilván így is marad), pedig a két évvel később kiadott, és pusztán zenei szempontból jobban is sikerült Born Dead is szépen fogyott. Ezt követően azonban szépen lassan hullani kezdtek a zenekar tagjai, mint a legyek: először Beatmaster V hunyt el leukémiában, kicsivel a Violent Demise kiadását követően, majd Moosemant lőtték agyon egy utcai lövöldözés során. A sort végül D-Roc zárta, aki limfómás megbetegedés következtében vesztette életét, éppen a Murder 4 Hire felvételi munkálatai közepette, 2006-ban.

Ha minden igaz, idén aztán a két életben maradt főkolompos és újonnani társaik friss lemezzel jelentkeznek, amit még úgy is kimondottan érdeklődve várok, hogy azért a Body Count nagy évei is rég elmúltak mára. Legalább annyira a '90-es évekhez kötődtek ők, mint például a Rage Against The Machine, a downset., vagy épp Európában a törülközőt nemrég bedobó Clawfinger. Rockzenei szempontból persze nem feltétlenül megkerülhetetlen sem a munkásságuk, sem ez az első lemez, de ha meghallgatod, egészen biztosan teljesebb képet kaphatsz a '90-es évek elejének zenei (és nem is csak zenei) életéről. Body Count's in the house, motherfuckers!!!

 

Hozzászólások 

 
#19 psycholac 2022-07-29 15:56
Idézet - simpleman:
Örülök, hogy megemlékeztetek erről az alapműről is. Érdekes módon nekem nem a Copkilleres változat az "eredeti", pedig megvolt az is, de eladtam. A Freedom of Speech Ice-T OG előtti albumának a címe, annak a számnak egy másik változata került fel utolsó dalként. (Valóban Hendrix riff szól alatta.) Viszont az első albumról több klip is van, legalább 3 eszembe jut, pont a Winners Loose az egyik.
Érdekes, hogy a Paradise Lost/Sepultura koncerten voltam, de a Body Counton miért nem????? Aztán később, '97-ben ismét felléptek nálunk egy olyan helyen, ami szerintem csak aznap üzemelt:) Ott az első sorban tomboltam, és sikerült pár jó képet csinálnom.


Szevasz. Engem nagyon érdekelnének azok a képek, mert engem húztak fel a szinpadra a copkillaznál. 16 éves szemüveges, gombafrizurás hülyegyerek voltam, kék kockás ingben, bézs gatyában és bordó doc-ban. nem vagyok rajta véletlenül?
Idézet
 
 
-3 #18 Equinox 2017-03-31 16:29
Idézet - zombee:
Én szoktam hallgatni, most is rajta van a lejátszómon az első két lemez. Zeneileg elég butácska, viszont mégis fogós nagyon. A Venomot is szeretjük, pedig ők még pontatlanok is a mai napig. :)
Valaki vagy érzi ezt, vagy nem.

Szerintem az a csel vele, hogy nem jó. Én is 1-2-3 éve hallgattam meg, rendszeres figyelmet kapott, de ennek a lemeznek nincs sok zenei értéke. Lázad mindenki ellen Ice-T, mert ő a keménycsávó, csak a banda nem tud zenélni, és a daloknak nincs karaktere.

Szoktam mondani, hogyha egy dal felismerhető, akkor jó, mert jól meg van írva - itt olyan primitív mind, hogy nem áll a tétel. Ezek a számok mind felismerhetőek, de egyik se jó közülük. Korszellemet lehet idézni ihletett lemezekkel is, ez nem az.
Idézet
 
 
+12 #17 zombee 2014-05-13 18:28
Én szoktam hallgatni, most is rajta van a lejátszómon az első két lemez. Zeneileg elég butácska, viszont mégis fogós nagyon. A Venomot is szeretjük, pedig ők még pontatlanok is a mai napig. :)
Valaki vagy érzi ezt, vagy nem.



Idézet - necromedve:
Idézet - TelekiPál:
Ebből a zenéből cirka 20 percet lehet hallgatni aztán annyi. Zeneileg van annyira játékos, érdekes, vagy izgalmas, mint azok a hangok, amiket a klotyón adok ki magamból...


A klotyós előadásnál egy picit jobb, de tényleg igaz rá, hogy komoly feladat egyben végighallgatni a teljes lemezt, 20 perc bőven elég. Tök átlagos zene, ha nincs benne Ice-T, a kutyát se érdekelte volna már akkortájt sem. Nem tudom, akik sok pontot adtak rá, rendszeresen hallgatják-e manapság is.... Én pl az általam klasszikusnak tartott lemezeket igen. És élvezem őket századik hallgatásra is. :)

A balhéik meg olyanok, hogy aki akkor volt fiatal, annak nyilván kapcsolódik hozzá pluszban a nosztalgia, hogy ezek milyen tökös, lázadó srácok, jó volt őket hallgatni akkoriban.

Nekem, aki 2014-ben ismerkednék a 20-25 éves lemezekkel, már nem tartozik ez hozzá, csak a zenei anyag érdekel. Az meg egyáltalán nincs klasszikus szinten, mint mondjuk egy korabeli Sepu, Morbid Angel, Cannibal Corpse, Megadeth, vagy akármi más, ami úgy is megfog, ha csak meghallgatom 2014-ben, mindenféle nosztalgiától mentesen.
Idézet
 
 
+10 #16 Joel Simoni 2014-03-24 14:08
Idézet - simpleman:
Örülök, hogy megemlékeztetek erről az alapműről is. Érdekes módon nekem nem a Copkilleres változat az "eredeti", pedig megvolt az is, de eladtam. A Freedom of Speech Ice-T OG előtti albumának a címe, annak a számnak egy másik változata került fel utolsó dalként. (Valóban Hendrix riff szól alatta.) Viszont az első albumról több klip is van, legalább 3 eszembe jut, pont a Winners Loose az egyik.
Érdekes, hogy a Paradise Lost/Sepultura koncerten voltam, de a Body Counton miért nem????? Aztán később, '97-ben ismét felléptek nálunk egy olyan helyen, ami szerintem csak aznap üzemelt:) Ott az első sorban tomboltam, és sikerült pár jó képet csinálnom.

Ezen a '97-es bulin én is ott voltam, a Váci úton volt ez a Rockvár. A belga thrash banda, a Channel Zero volt az egyik előzenekar az tuti.

Emlékszem Ice-T folyamatosan osztotta az észt a számok között.
Idézet
 
 
+19 #15 LiliMici 2014-03-11 09:53
Egyszerűen nem értem minek összehasonlítan i prog metált mondjuk a szóban forgó Body Count-al.....akkor hasonlítsunk össze egy Lars von Trier mozit teszem azt a Csillagok háborújával.....ehhh uraim....tegyétek már félre az önmagatoknak kisajátított zenéitek iránti elfogultságot...miért nem lehet elfogadni, hogy valaki más hoz izgalomba. Van akit egy izmos fekete gorilla, van akit egy rózsaszállal a szájában pilinkázó tupírozott hajú majom...látjátok van közös nevező...boruljatok össze és szeressétek egymást...halgassátok közösen az Ossian bármelyik nagyívű gyöngyszemét és szép lesz ez az új világ....ámen akarom mondani....Omen...(bár én leginkább a Vio-lence-re szavazok)
Idézet
 
 
+13 #14 sac81 2014-03-06 23:07
Idézet - Zsolti:
Ice-T még MHH címlap is volt '96 táján (persze Body Count "néven"), állítólag az lett minden idők leggyengébben fogyó száma. Hiába no, Ossian- meg Judas Priest-rajongóknak egy rapperes címlap már kicsit sok volt. :D
.
'97/májusi szám.Ja volt is belőle balhé. :)
Egyébként egész jól nyomták a Hey Joe-t,az tetszett...
Idézet
 
 
+17 #13 Zsolti 2014-03-06 21:29
Ice-T még MHH címlap is volt '96 táján (persze Body Count "néven"), állítólag az lett minden idők leggyengébben fogyó száma. Hiába no, Ossian- meg Judas Priest-rajongóknak egy rapperes címlap már kicsit sok volt. :D
Idézet
 
 
+6 #12 necromedve 2014-03-06 12:50
Idézet - TelekiPál:
Ebből a zenéből cirka 20 percet lehet hallgatni aztán annyi. Zeneileg van annyira játékos, érdekes, vagy izgalmas, mint azok a hangok, amiket a klotyón adok ki magamból...


A klotyós előadásnál egy picit jobb, de tényleg igaz rá, hogy komoly feladat egyben végighallgatni a teljes lemezt, 20 perc bőven elég. Tök átlagos zene, ha nincs benne Ice-T, a kutyát se érdekelte volna már akkortájt sem. Nem tudom, akik sok pontot adtak rá, rendszeresen hallgatják-e manapság is.... Én pl az általam klasszikusnak tartott lemezeket igen. És élvezem őket századik hallgatásra is. :)

A balhéik meg olyanok, hogy aki akkor volt fiatal, annak nyilván kapcsolódik hozzá pluszban a nosztalgia, hogy ezek milyen tökös, lázadó srácok, jó volt őket hallgatni akkoriban.

Nekem, aki 2014-ben ismerkednék a 20-25 éves lemezekkel, már nem tartozik ez hozzá, csak a zenei anyag érdekel. Az meg egyáltalán nincs klasszikus szinten, mint mondjuk egy korabeli Sepu, Morbid Angel, Cannibal Corpse, Megadeth, vagy akármi más, ami úgy is megfog, ha csak meghallgatom 2014-ben, mindenféle nosztalgiától mentesen.
Idézet
 
 
+11 #11 bogar 2014-03-05 21:07
Idézet - Generica:
Idézet - bogar:
Tényleg nem egy progresszív alapvetés, de Ice-T és a zenekar akkora fazonok voltak, hogy húúúúú....! Jártak kis hazánkban is és elég komoly kis koncertet adtak. Emlékszik rá valaki?

A hely a volt Fekete Lyuk fölött volt, valamik művházban, ami kb. 3 hónapig üzemelt.


1993 novemberében történt, Rockland volt a hely neve, 5 nappal korábban volt ott Sepultura/Paradise Lost koncert. Kb. 3 évig biztosan üzemelt a hely ezen a néven, mert '96-ban ott volt a Cradle of Filth/Opeth buli is.

A Charlton Heston-os balhéra emlékszem, jó nagy visszhangja volt az amerikai sajtóban.

http://www.youtube.com/watch?v=u6lwNyCo7O8


Rockland! Tényleg. AMD volt az előzenekar. Még sosem láttam annyi kockás inget egyben, aminek csak a felső gombja volt begombolva. :-)
Idézet
 
 
+8 #10 simpleman 2014-03-05 13:41
Winner Loses, bocs.
Idézet
 
 
+13 #9 simpleman 2014-03-05 13:39
Örülök, hogy megemlékeztetek erről az alapműről is. Érdekes módon nekem nem a Copkilleres változat az "eredeti", pedig megvolt az is, de eladtam. A Freedom of Speech Ice-T OG előtti albumának a címe, annak a számnak egy másik változata került fel utolsó dalként. (Valóban Hendrix riff szól alatta.) Viszont az első albumról több klip is van, legalább 3 eszembe jut, pont a Winners Loose az egyik.
Érdekes, hogy a Paradise Lost/Sepultura koncerten voltam, de a Body Counton miért nem????? Aztán később, '97-ben ismét felléptek nálunk egy olyan helyen, ami szerintem csak aznap üzemelt:) Ott az első sorban tomboltam, és sikerült pár jó képet csinálnom.
Idézet
 
 
+17 #8 MDC 2014-03-04 22:40
Jó fajta zene volt ez,annó,aki bírta a Punk/Hc zenéket,annak általában ez is bejött.
És a Judgment Night filmzene is állat volt,91-95 között nagyszerű dolgok történtek,a zenei életben.
Idézet
 
 
+18 #7 neal and jack and me 2014-03-04 20:05
jó volt ez anno, nagyon is... jókat mulattunk rajta, de azért hallgattuk rendesen. mai füllel talán röhejes, de akkor is megkerülhetetle n alapmű.
Idézet
 
 
+19 #6 Generica 2014-03-04 16:46
Idézet - bogar:
Tényleg nem egy progresszív alapvetés, de Ice-T és a zenekar akkora fazonok voltak, hogy húúúúú....! Jártak kis hazánkban is és elég komoly kis koncertet adtak. Emlékszik rá valaki?

A hely a volt Fekete Lyuk fölött volt, valamik művházban, ami kb. 3 hónapig üzemelt.


1993 novemberében történt, Rockland volt a hely neve, 5 nappal korábban volt ott Sepultura/Paradise Lost koncert. Kb. 3 évig biztosan üzemelt a hely ezen a néven, mert '96-ban ott volt a Cradle of Filth/Opeth buli is.

A Charlton Heston-os balhéra emlékszem, jó nagy visszhangja volt az amerikai sajtóban.

http://www.youtube.com/watch?v=u6lwNyCo7O8
Idézet
 
 
+20 #5 Teszter 2014-03-04 15:04
nyilvan nem egy progressziv zene, nem is komazom ezt a pattogos primko nigga hct, de amikor megjelent, tabukat dongedett es nem lehetett elmenni mellette. volt benne kraft, na.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.