Shock!

október 19.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Primal Rock Rebellion: stílusok határmezsgyéjén

Lassan egy éve annak, hogy megjelent a Primal Rock Rebellion nevű projekt első nagylemeze. Az Awoken Broken című modern metal album elsősorban azért vert nagy hullámokat, mert a formációban Adrian Smith, az Iron Maiden gitárosa, illetve Mikee Goodman, a kultikus brit modern metal csapat, a néhai SikTh frontembere egyesítette erőit, hogy létrehozzanak valami igazán eredetit és izgalmasat. Az album némileg megosztotta a közönséget, ám mára elmondható: a párosnak sokakat sikerült telibe találnia a többféle muzsikát hallgatók körében. Mikee-t kérdeztük a Primal Rock Rebellion hátteréről és esetleges jövőjéről.

Mikor hallottad először az Iron Maident, és milyen érzésekkel fogtál bele a közös munkába Adrian Smith társaságában?

Az A Real Live One az egyik legelső CD-m volt annak idején, és imádtam, ahogy lejött róla, micsoda kapcsolat van a koncerteken a zenekar és a közönség között. Teljesen lenyűgözött, ahogy a közönség énekelte a dallamokat. Boldog voltam, hogy esélyt kaptam arra, hogy Adriannel zenélhetek és írhatok, és nagyon inspirált is ez a helyzet.

Milyen munkamegosztásban írtátok a dalokat? Szabad kezeket kaptál az énektémák és a szövegek terén?

Igen, én írtam a szövegeket és az énekdallamokat is. Persze Adrian is előjött néha az énekre vonatkozó ötletekkel, és nagyon sokat beszélgettünk az egyes dallamokról, témákról. Az albumon itt-ott hallható vonós témák is tőlem származnak, ezek is úgy születtek, hogy énekeltem valami dallamot, amit aztán átültettünk vonósokra. Összességében az egész zenén nagyon jól tudtunk közösen dolgozni, nagyon nyitottan álltunk az egész munkához, az egész dalszerzéshez. Akármilyen zenei ötlet merült fel, megvitattuk. Adriannek a szövegeim is nagyon tetszettek.

A Primal Rock Rebellion zenéje egyáltalán nem hasonlít sem a SikTh, sem az Iron Maiden világához, számotokra is valami újról van szó. Előzetesen voltak elképzeléseitek arra vonatkozóan, hogy kellene szólnia a daloknak?

Meghallgattam a zenei alapokat, amiket Adrian hozott két dalhoz, és írtam rájuk énektémákat – teljesen ösztönösen, amit zeneileg megkívántak a nóták. Vagyis nem gondolkodtunk és nem is terveztünk meg előre semmit, minden jött magától. Szerintem talán ezért is szól ennyire frissen az egész album. Mindketten olyan emberek vagyunk, akik azt írják meg, ami jólesik nekik, és amit az adott pillanatban helyesnek, természetesnek éreznek.

Adrian egy élő legenda. Nem volt nehéz nemet mondani vagy valami mást javasolni neki, ha éppen nem értettél egyet valamelyik ötletével?

Abszolút nem, mert rendkívül könnyű vele együtt dolgozni. Soha, egyetlen pillanatig sem éreztem úgy, hogy egy ötlettel nem kellene előhozakodnom, vagy bármi ilyesmi. Adrian nagyszerű fickó, ideális munkatárs. Nagyon békés, hihetetlenül udvarias és eredendően barátságos, jó természetű ember.

Van kedvenc dalod a lemezről?

Ez mindig hangulatfüggő... Jelen pillanatban úgy érzem, a Mirror And The Moon áll hozzám a legközelebb, de a White Sheet Robes-ot is nagyon szeretem. Összességében viszont úgy gondolom, hogy ez az album akkor üt igazán nagyot, ha egyvégtében hallgatod, elejétől végéig. És nem is egy hiányos minőségű mp3-as változatot, hanem a megvásárolt CD-t.

A Maiden rajongók többsége elég konzervatív, és biztos vagyok benne, hogy pontosan tudtátok: rengetegen közülük túl nyersnek és modernnek találják majd a zenét. Nem tűnt kockázatos lépésnek belefutni emiatt a lemezbe?

Egészen addig nem is gondolkodtunk ezen, amíg hivatalosan be nem jelentettük a formáció létezését, és meg nem érkeztek rá az első reakciók a rajongók részéről. Az album készítése közben egyáltalán nem foglalkoztunk semmivel, csakis magukkal a dalokkal. Most már majdnem egy éve kint van a lemez, és nekem úgy tűnik, mind az Iron Maiden, mind a SikTh táborában akadnak olyanok, akiknek bejön az Awoken Broken. Aztán persze sokan vannak azok is, akik már azelőtt meghozzák a negatív döntést valamiről, mielőtt meghallgatták volna, mondván, hogy „ez csak egy side projekt"...

Biztos vagyok benne, hogy állati jól szólna élőben ez a zene. Látsz esélyt legalább egy rövid turnéra?

Nem hinném, hogy összejönne a dolog.

És második albumot terveztek?

Ezzel kapcsolatban is bizonytalan vagyok. Ez az egy is rengeteget vett ki mindkettőnkből.

Mivel foglalkozol egyébként mostanában?

Néhány rendkívül érdekes zenésszel dolgozom valami olyanon, ami alapjaiban tér el mind a Primal Rock Rebelliontől, mind a SikTh-től. Totálisan elszállt valami, de hihetetlenül inspirál, és alig várom, hogy hamarosan bővebb részleteket is elárulhatok a dologról. Azt pedig nagyon remélem, hogy ezzel a csapattal rendszeresen koncertezni is tudok majd.

Elképzelhetőnek tartasz egy esetleges SikTh újjáalakulást? Lehetett hallani erről ezt-azt az utóbbi időben...

Mindig is nagyon reméltem, hogy előbb-utóbb összejön a dolog, azt azonban nem tudom, ténylegesen mikor valósulhat meg. Talán 2014-ben, talán nem. Azért nem tudok ennél pontosabbat mondani, mert egyszerűen én sem tudom.

Egyfajta előfutárai voltatok egy csomó későbbi hullámnak, például a mai úgynevezett djent vonalnak is...

Csak a saját dolgunkat csináltuk mindig, és nem foglalkoztunk nagyon másokkal – aztán persze megindult a szerelvény, és egy idő után mindenki megpróbált rá felugrani. Ez alapvetően minden zenei stílussal így történik.

Énekesként kik hatottak rád a leginkább?

A leghatalmasabb kedvencem a The Doors, de imádom a Black Sabbathot, a Panterát, Ozzyt, a The Velvet Undergroundot is. Ezek mind hatottak a stílusomra, de a legfontosabbnak azt tartom, hogy az ember megtalálja a saját hangját, és inkább saját magát igyekezzen kifejezni ahelyett, hogy mások stílusát próbálja utánozni.

Mi volt életed legjobb koncertje?

Egyetlen legjobbat elég nehéz kiválasztani, több is eszembe jut... A Korn 1996-os doningtoni fellépése mindenképpen ilyen. Végig az első sorokban ugráltam, totálisan letaglózott az az energia, amivel játszottak. Soha életemben nem találkoztam még előtte olyan groove-okkal... Aztán volt rengeteg meghatározó Pitch Shifter buli is 1996 környékén, mert ők is teljesen más típusú energiával nyomultak a színpadon, mint bárki más, akit akkoriban ismertem. Aztán Ozzy az 1998-as OzzFesten, meg Lou Reed, amikor 2007-ben a Berlin albumot játszotta. Vagy akár a King Prawn a watfordi Blue Roomsban 2000-ben. Most, hogy így megkérdezted ezt tőlem, valószínűleg még több is eszembe jut majd a következő napokban, mert tényleg rengeteg koncert gyakorolt rám óriási hatást.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Az első The Doors, Ozzytól a Blizzard Of Ozz, a The Velvet Undergroundtól a Banana. Mondok még kettőt: a Panterától a Vulgar Display Of Power, illetve a Nick Cave & The Bad Seedstől a No More Shall We Part. Nehéz ilyen listákat összeállítani, de most éppen így érzem... Aztán persze változhat is a dolog minden alkalommal.

Melyik minden idők legtúlértékeltebb és legalulértékeltebb zenekara?

A túlértékelt zenekarok listája állati hosszú, és folyamatosan bővül, főleg manapság... Ezt inkább hagyjuk ennyiben. Ami az alulértékelteket illeti, egy Cyclefly nevű csapat jut eszembe. A mai napig hallgatom a Generation Sap című lemezüket, az énekesüknek teljesen őrült hangja volt. És nagyon állat groove-okat nyomtak, állati energikus volt az egész. A King Prawn sem jutott el soha arra a szintre, amit megérdemeltek volna.

Mi az élet értelme?

Még nem tudom, mi a válasz erre a kérdésre, de a boldogság keresése tűnik számomra a legfontosabbnak önmagadban és a téged körülvevőkben egyaránt.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.