Shock!

július 19.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Zoli Band: Santa Monica

zoliband_cTéglás Zolit aligha kell bárkinek is bemutatni, bár az énekes szólózenekarát az Ignite-nál lényegesen kevesebben ismerik. Ha te is ebben a cipőben járnál, hibát követsz el, főleg, ha szereted a nagyívű dallamokkal teli hard rock zenét. Igen, jól olvastad. Bár valószínűleg ezt is csak azoknak kell külön magyarázni, akik nem hallották az Ignite utolsó pár lemezét, hiszen mondjuk a kiválóan sikerült, legutóbbi A War Against You egyes dalainak már konkrétan több köze volt a KISS-féle stadionrockhoz, mint akármilyen hardcore-zúzdához. Zoli barátunk köztudottan a dallamos muzsikák óriási híve, ebben a bandában pedig ezt az oldalát éli ki, méghozzá minden túlzás nélkül roppant magas színvonalon.

A cím által sugalltakkal némiképp ellentétes módon csontra a klasszikus Alice In Chainst idéző riff és énekdallam indítja a lemezt, aztán a refrénnél kinyílik az Angels Wings, és bejön az a feeling, amelynek hatására elkezdték annak idején a hardcore Klaus Meinéjeként emlegetni Zolit. Mivel valahol a korai Chains is arénarock volt, csak kicsit másképp, mint mondjuk a Poison, természetesen tökéletesen működik is a végeredmény. Olyannyira, hogy pusztán zeneileg akár ez a dal, akár a másodikként érkező, modernrockos indítású Death Or Liberty is simán eséllyel indulhatna a tengerentúli rádiókban.

megjelenés:
2019
kiadó:
Edge Records
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Jó hír, hogy a későbbiekben több szám is rendelkezik efféle potenciállal, sőt, voltaképpen mindegyik gyorsan a fülbe ül, még ha nem is nevezném az összeset direkt slágernek. De mondjuk a kissé a U2-t idéző Hold Me vagy az embert a '90-es évek első felébe visszarepítő finom, libabőrös énekdallamokkal ellátott Vampire simán rengeteg embernek tetszenének, ha lehetőségük nyílna megismerkedni velük, ez halálbiztos. Mint ahogy a The Smithstől átdolgozott, monumentális, szimfo-hatású szőnyegezéssel és király Peta-szólóval ellátott There Is A Light That Never Goes Outnak is bőven lehetne sansza. Ebben még a kellő romkocsmás-kardigános jófej-faktor is megvan ahhoz, hogy a rock/metal-gettón kívül is felkarolják...

Zoli hangja tényleg a szívhez szól, és ez a zenei közeg maradéktalanul alkalmas is arra, hogy megmutassa, mi minden rejlik benne. Külön dicsérendő, hogy – akárcsak az Ignite-ban – itt sem megúszósdira vagy olcsó hatásvadászatra utazik: néhol kimondottan nehéz, komoly magabiztosságot és képzettséget kívánó énekdallamokat tol, amelyeket egyszerűen élvezet hallgatni. És persze az is tökéletesen érvényesül, amikor kikacsint mindkét hazája felé. Remek például, hogy egymás után kapott helyet az anyagon a higgadtan napfényes címadó és a billentyűs, színes-füstös-fülledt kakofóniát hozó Budapest My Love. A már egy ideje ismert, Petőfitől átvett Kocsmárosné zárás pedig, ha lehet, még jobb. Pedig ez és így, ebben a formában akárki mástól természetellenesen, furcsán, sőt, valószínűleg egyenesen vásárian hatna. Zolinak viszont elhiszem minden szavát, méghozzá olyannyira, hogy libabőrös lesz a karom minden alkalommal, amikor hallgatom a dalt. (A zenei alapok is baromi jók benne, ha már itt tartunk.)

Mint említettem, önmagában nézve minden dal meggyőző. Két tényező miatt azonban még azzal együtt sem akaródzik erősnyolcasnál magasabb pontszámot adnom a lemezre, hogy amúgy az áprilisi megjelenés óta folyamatosan hallgatom. Az egyik, hogy az energikusabb kezdés után, nagyjából a felétől baromira belassul az album, és csak úgy sorjáznak egymás után a finom, érzelmes nóták. Tényleg mindegyik tetszik, de egységes lemezként hallgatva eléggé borul így az összkép, legalább két-három nyugis dalt simán elcserélnék valami energikusabbra, annyira jó hallgatni Zolitól ezeket a húzós rocknótákat. Mondjuk valami olyasmire gondolok, mint kedvencem, a groove-os, fémesen zúzó, mégis megadallamos A Separate Peace, amely simán a csúcspontok közé kívánkozna mondjuk a Shinedown utolsó pár lemezének akármelyikén. De jót tesz a hallójáratoknak a sok lírázás közepette a Scorpions könnyed, laza hangulatnótáival, netán kicsit a klasszikus Gunsszal rokon Like A Lady is. A másik faktor, amivel nem vagyok maradéktalanul elégedett, a lemez hangzása, konkrétan az elég művi dobsound, ami nem igazán passzol a muzsika stílusához sem. Főleg a gitárgazdagabb témák kívánnának meg ennél monumentálisabb, bikább, csattanósabb dobhangzást.

A fentiekkel együtt ugyanakkor komolyan úgy gondolom: egy nemzetközi szinten mozgó kiadónál és menedzsmentnél dolgozva, tényleg rendes háttérmelóval megtámogatva egészen meglepő eredményeket produkálhatna ez a formáció. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy kapjanak egy normális nevet, mert ez a mostani egyrészt totál semmitmondó, másrészt nagyon nem is passzol a zene profizmusához. (Mint ahogy a borítón is lehetett volna agyalni még egy cseppet, ha nem is magán a koncepción, legalább a kivitelezésen...) Mivel a lemez megírásában is oroszlánrészt vállaló Lukács Peta és Szebényi Dani mellett a koncertfelállásban jelenleg Szűcs Peti és Horváth Sexy játszik, élőben sem lehetnek nagy gondok a csapattal. Szóval ha nem is száz százalékos, de azért kiváló, élvezetes album a Santa Monica, ajánlom mindenkinek, különösen most, hogy már beköszöntött az igazi nyár.

 

Hozzászólások 

 
#6 Montsegur 2019-06-19 08:16
Idézet - NOLA:
Minoségi muzsika..., és ezért duplán nem tudom megérteni, hogy tudják terjeszteni ilyen trehány korítéssel.
Nem azért, de ilyen névvel, hogy Zoli Band..., basszki. A szomszéd faluban munkálkodó családi mulatós hakni zenekar nyomja ilyen névvel, csak ott a Zoli helyett Atti van...
A borító szintén cégér...
O.K., hogy az emberek tobbsége úgysem veszi meg fizikai formátumban a cuccokat, de nálam igenis hozzá tartozik egy album megítélésehez a "teljes csomag".


Totál egyetértek. Meggyőződésem, hogy a zenekar neve legalább olyan fontos, mint a zenéje, egy AC/DC, Led Zeppelin, Iron Maiden vagy Slipknot név önmagában zseniális és menő, nagyot dob a jó zenén

Emlékszem, amikor valahol arról írtak, hogy a Budgie (=hullámos papagáj) NWOBHM zenekar mennyivel többre vihette volna egy jobb névvel... (Pedig még bizonyos Metallica - újabb zseniális név - is feldolgozta a Breadfan és a Crash Course in Brain Surgery című dalaikat...) Ez most valami hasonló eset. Kár, mert a a zene tényleg jó.
Idézet
 
 
#5 NOLA 2019-06-18 08:41
Minoségi muzsika..., és ezért duplán nem tudom megérteni, hogy tudják terjeszteni ilyen trehány korítéssel.
Nem azért, de ilyen névvel, hogy Zoli Band..., basszki. A szomszéd faluban munkálkodó családi mulatós hakni zenekar nyomja ilyen névvel, csak ott a Zoli helyett Atti van...
A borító szintén cégér...
O.K., hogy az emberek tobbsége úgysem veszi meg fizikai formátumban a cuccokat, de nálam igenis hozzá tartozik egy album megítélésehez a "teljes csomag".
Idézet
 
 
#4 Venter 2019-06-16 15:37
Nagyon sok rajta a Guns/Slash áthallás, de ettől még jó az egész. Az év egyik legklasszabb meglepetése.
Idézet
 
 
#3 faktor69 2019-06-16 15:00
Régóta vártam már a kritikát. Rengeteget hallgattam az albumot megjelenése óta.
Ádám az utolsó előtti bekezdésben leírta, ami számomra is elvesz az anyag élvezeti értékéből. Több energikusabb nóta kellene, a dobos szerintem japán, a Like a Lady közepe felé konkrétan a Sweet Child O' MIne ugrott be hangulatilag.
Angels Wings, A Separate Peace a kedvenceim illetve a zseniális szólók, amelyek helyenként slashesek.
Idézet
 
 
#2 Mojo 2019-06-16 11:34
Ez egy nagyon jó album. Kis Alice in Chains, kis U2, akármelyik dalból lehetne sláger, Zoli elképesztően énekel és azok a szólók. Kellemes meglepetés.
Idézet
 
 
#1 Szűcs István 2019-06-16 11:01
Bárki bármit írjon, szerintem ez egy csodálatos album. Részemről száz százalékos teljesítmény, örülnék, hogyha az újságírók többsége ilyesmire képes lenne. Ez nem 8, hanem 10 pont, a hangzás sem szintetikus, hanem kifejezetten erőteljesen naturális.

Úgy érzem, s gondolom, hogy a tehetséget, az értéket be kell mutatni, gondozni szükséges. Egy olyan album született, ahol minden a helyén van.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.