Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

V/A: God Of War III - Blood & Metal

Tökéletesen érthető, miért igyekezett nagy publicitást csapni a Roadrunner annak, hogy a kiadó csapatainak dalaiból állt össze a God Of War III hivatalos soundtrackje, hiszen a PS3-játék a megjelenésétől számított mindössze egy hónap alatt több mint 1,1 millió példányban fogyott világszerte, amihez hasonló eladásokról a halódó lemezipar ma már javarészt csak álmodozik.

megjelenés:
2009
kiadó:
Roadrunner / Warner
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Nyilván az EP-n szereplő csapatok is sokat profitálhatnak abból, ha a nevük összekapcsolódik egy ilyen sikersztorival, még akkor is, ha többnyire eleve ismert nevekről van szó. Ettől azonban a végeredmény még nem valami tigris...

Az ötszámos soundtracket a Killswitch Engage nyitja a My Obsession című dallal, ami elvileg új szerzemény, de simán szerepelhetett volna a tavalyi albumon is. Jók a dallamok, húzós a tempó, de nagyjából ennyit tudok elmondani róla. Adam Dutkiewicz vélhetően álmából felkeltve is bármikor össze tudna ütni pár perc alatt egy efféle nótát, lehet, hogy pontosan így is történt. Abszolút feledhető a dolog, csak úgy kiköpte a Killswitch-automata. Az új dobossal, Nick Augustóval felálló Trivium Shattering The Skies Above-ja még ahhoz képest is meglepően zorall, hogy a legutóbbi Shogun lemez is keményebb volt az azt megelőző The Crusade-nél, de hiába Matt Heafy üvöltése és a nótába szuszakolt blastbeatek, sajnos ez sem valami nagy durranás. Persze nem is rossz, hanem inkább valahol a kettő között helyezkedik el: semmilyen... A refrén már-már fájdalmasan tipikus és kiszámítható, egyedül a szólót tudom igazán dicsérni. Az új albumtól lényegesen többet várok ennél a szintnél.

A Dream Theater 7 és fél perc feletti instrumentális, zúzós gerincű Raw Dogjában minden ott van, amit csak Mike Portnoyéktól vár az ember, összetett, technikás, kifejtős, bla-bla-bla, mindössze egyvalami hiányzik belőle, az viszont nagyon: az ihlet. Hiába a témahajigálás, hiába a sok ötlet között megbúvó számos ízes megoldás, jól elkapott váltás, ez az egész leginkább tényleg csak egy lövöldözős játék aláfestéseként állja meg a helyét, akkor is inkább csak részleteiben, mintsem komplett dalként. Jéghideg profizmussal összekalapált lélektelen iparosmunka. A Las Vegas-i Taking Dawn elég alaposan berobbant a köztudatba az elmúlt hetekben, a közönség keblére ölelte a bandát, a kiadó is erőteljesen nyomja őket mindenfelé (nyáron már a Download fesztivál főszínpadán játszhatnak majd), de sajnos náluk is azt kell mondanom, hogy a This Is Madness sem véletlenül maradt le a zseniális Time To Burn debütről. Nincs különösebb gond ezzel a legtöbb daluknál metalosabb, súlyosabb témával, erőteljes és dinamikus, a szóló pedig itt is hatalmas, de összességében nem veszi fel a versenyt a lemez bődületes slágernótáival.

A sok összehúzott szemöldökű gitárzúzás után pihentetés gyanánt az Opeth akusztikuskodik nekünk egyet a The Throat Of Winterben. Szép, kellemes, ábrándozva el-elmélázik az ember Mikael Akerfeldttel a jellegzetes harmóniák közepette, de különösebb érdekességek ebben sem történnek. Érzésem szerint ők is valami elfekvő szerzeményt kaparhattak elő ide valamelyik winchester mélyéről... Az összeállítást a New Jersey-ből érkezett, a Taking Dawnhoz hasonlóan röhejesen fiatal tagokból álló Mutiny Within zárja. Az ő albumuk is most jelent meg, egyelőre még nem hallottam, de ha a The End úgy viszonyul az azon szereplő nótákhoz, mint a többi banda itt szereplő nótái a sorlemezes dolgaikhoz, akár még valami jó is kisülhet az egészből, így aztán mielőbb csekkolni fogom a dolgot. Egyéniséget ugyan jottányit sem hallok a szintivel alázengetett, kicsit üvöltős, de emellett is nagyon éneklős – és nagyon kommersz – modern metalban, de Chris Clancy hangjában és jól megformált dallamaiban mégis rejlik valami olyan, ami miatt képes vagyok bekajálni.

Egyszeri érdekességnek rendben van ez az EP, de kéretik a helyén kezelni: remek csapatok közepes dalai ezek. Azaz ha esetleg nem ismernéd őket, egyik bandát se az alapján ítéld meg, amit itt hallasz tőlük...

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.