Shock!

május 13.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Unearth: III: In The Eyes Of Fire

Első hallgatásra annyi jött át az új Unearth-ből, hogy Trevor Phippséknek eszük ágában sem volt finomodni, nagyívű dallamokat, slágeres refréneket építeni a zenéjükbe, mint számos pályatársuknak. A metalcore vonal valaha született egyik legjobb albumát, a két évvel ezelőtti The Oncoming Stormot leszállító massachusetts-i ötös ezúttal tulajdonképpen egy hangyányit sem változtatott a nyerő formulán, sőt, intenzitásuk talán még mintha növekedett is volna egy cseppet.

megjelenés:
2006
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Mindez azt eredményezi, hogy az In The Eyes Of Fire eleinte megbokrosodott, szelídíthetetlen bölénycsordaként gázol át az emberen, néhány hallgatás után azonban most is kiviláglik a tika-tikás tempók, súlyos belassulások, tördelt témák mögül, hogy az Unearth tagjai baromi jó dalszerzők. Mindehhez egy olyan társ szegődött hozzájuk a stúdióban, aki klasszikus albumok egész seregén bizonyította már, hogy kevesen tudják nála jobban topra tenni egy metal anyag hangzását: Terry Date ezúttal is kitett magáért, fantasztikusan szól a lemez.

Ahhoz képest, hogy Phipps és bandája a hardcore színtérről érkezett, azt kell mondanom, kevés olyan ízig-vérig metal anyag jelenik meg manapság, mint az In The Eyes Of Fire, pedig az utóbbi években már nem nagyon van okunk panaszkodni. Itt most természetesen nem a feketébe öltöztetett, bárdokkal díszített borítóról beszélek – noha az is sokat elárul –, hanem az egész érzésvilágról, ami árad a zenéből, abból pedig még a modernség ellenére is klasszikus, patinás old school metal íz jön le. A nagy példaképek hatását persze továbbra sem tagadhatnák le, a Pantera, a Slayer, a Crowbar vagy a Meshuggah ugyanúgy tisztán és kézzelfoghatóan ott van a riffelésben, a számok felépítésében, mint eddig, akárcsak az At The Gates vagy a korai In Flames, ami nem baj, mivel ezzel együtt is létezik egy jellegzetes Unearth-stílus, amit nagyon lehet szeretni. Sokakkal ellentétben nekem a tiszta énekdallamok sem hiányoznak, úgyis mindenki ilyenekkel kísérletezik manapság ezen a vonalon, az arctalan követők garmadájáról már nem is beszélve. Az Unearth lassan már pont ettől a barátságtalanabb megközelítéstől lesz különleges.

Az In The Eyes Of Fire tehát nem forradalmasította a metalcore stílust, egyszerűen csak jó hallgatni ezeket az okosan megírt, sokriffes, tempóváltogatós nótákat, élvezetes elmerülni Mike Justian dobjátékában – tuti, hogy óriási Vinnie Paul rajongó a srác – , a borús hangulatú témákban. Trevor énekstílusát nem lehet túl változatosnak csúfolni, ezt az acsargós üvöltözést tudja, aztán kész, de ide tökéletesen passzol is a torokkínzás. Számos kollégával ellentétben Buz McGrath és Ken Susi sem nagyon mennek bele többkörös virtuóz szólóorgiákba, igaz, ahol eleresztik az ujjaikat, ott minden hang a helyén van, a riffelés pedig tényleg óriási: olyan hatást keltenek, mintha végig kellene rohannod egy hosszú, sötét folyosón, ahol mindkét oldalról benzineskannákat csapdosnak a fejedhez. Egyszerűen lereszeli a szürkeállományt a két gitár.

A dalok közül mindenképpen kiemelendő a nyitó This Glorious Nightmare, ami kitapossa a beledet szélvész tempójával, majd ami még megmaradt belőled, azt a végén előkapott középtempós riff betonozza a földbe. Szintén nagy kedvencem a gurgulázó futamokra építő Giles, a Priest-ízű gitártémát csatasorba állító Sanctity Of Brothers vagy a klasszikus harmóniagitáros So It Goes, de igazából mindegyik szám kerek és egész. Még a záró instrumentális Big Bear And The Hour Of Chaos is nagyon-nagyon rendben van a maga göteborgi riffelésével és szomorúan szép, leállós középrészével.

Előrelépés tehát nem történt, kaptunk 11 új Unearth nótát a megszokott és elvárható színvonalon. Még azt sem mondanám, hogy ez az album elmaradna az Oncoming Storm mögött, bár a hatása a hasonlóságok miatt már értelemszerűen nem lehet ugyanolyan, mint elődjéé. Mindezek miatt nem is adok maximális pontszámot az In The Eyes Of Fire-ra, de erősen sanszos, hogy az év végi listám felső felében foglal majd helyet.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.