Shock!

április 13.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Halo Effect: Days Of The Lost

thehaloeffect_cHozzám hasonlóan elég sokan nem értik, mi Anders Fridén és Björn Gelotte célja az utóbbi években az In Flamesben, és ha a kilépések nem beszéltek volna önmagukért, hát most a The Halo Effect léte elég ékesen bizonyítja, hogy maguk a zenésztársak sem voltak másként ezzel. Bár az érintettek természetesen következetesen tagadnak minden hasonló képzettársítást, nehéz nem ellen-In Flamesként értékelni egy zenekart, ahol a göteborgi alapbanda négy korábbi hangszerese egyesítette erőit az első éra énekesével. És a svéd listás rekord (ez az első debütáló metállemez, amely az első helyen nyitott) szépen igazolja, hogy a közönség is nyitott a dologra ebben a formában... Itt van tehát egy potenciális underground sikercsapat a következő évekre.

megjelenés:
2022
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 55 Szavazat )

Az utóbbit vegye mindenki szó szerint, a The Halo Effect ugyanis nagyjából mindent tökéletesen hoz, amit a régi hívek hiányolnak a mai In Flamesből, közben azonban mégsem lehet rásütni, hogy kizárólag a másik csapat farvizén kívánnak felevezni a főáramba. Jesper Strömblad, Niclas Engelin, Peter Iwers, Daniel Svensson és Mikael Stanne neve persze önmagában elárulja, mi mindent hordoz magában a zene, de senki se számítson a The Jester Race vagy a Reroute To Remain 2022-ben újraírt változatára. A muzsika hangulata azonban sokkal markánsabban őrzi a klasszikus göteborgi ízeket, mint a régi kollégák utóbbi jó néhány nekifutása.

A The Halo Effect tehát valóban inflémszebb, mint a mai In Flames, de bevallom, abból a szempontból még meg is leptek, hogy sokkal modernebb, korszerűbb a zene, mint amit pusztán a nevek alapján vártam tőlük. Lehet, hogy lesz, aki nem örül ennek, de szerintem pont így kerek a sztori: egy 1999-es szabású melo-death album nagyon nyíltan Andersék arcába hajított kesztyű lett volna, ráadásul hiába szaladtak el túlságosan messze és másfelé volt társaik, fejben azért ezek az arcok sem ragadtak le az előző évszázadban. Így aztán egyáltalán nem rosszak azok a párhuzamok, amelyek inkább a 2000-es évek első néhány In Flames-lemezét hozzák fel a The Halo Effect legközelebbi rokonaként: azokat az albumokat, ahol még szilárdan rögzítették a felépítményt az anyaföldhöz a göteborgi gyökerek, de már vastagon belefolyt a csapat a hangszerelési kísérletezésekbe, modernebb dolgokba is. Amennyiben csípted ezt az érát – márpedig elég sokan csíptük... –, nyert ügyed lesz a The Halo Effecttel.

Főleg, hogy az öt sokat látott profi minden túlzás nélkül telepakolta az albumot állati jól megírt dalokkal. Mindjárt a nyitó Shadowminds roppant meggyőzően indít az említett 2.0-ás In Flamesre ütő hangulatával, némi rockos húzást sem nélkülöző lendületével, ráadásul mérgezően fogós is. Ám a címadó téma lesz az, amelynél egyként húzódik minden régi In Flames-hívő szája ostoba vigyorra, itt ugyanis már a nyitó gitárharmóniák is összekeverhetetlenek, mint ahogy a refrén is régi szép emlékeket idéz. De remek példát szolgáltat minderre a Feel What I Believe is, ahol szintén úgy élednek újjá az In Flames – és ha már itt tartunk, a Dark Tranquillity – legékesebb hagyományai, hogy közben mégsem lehet nyílt és izzadságszagú önmásolást, tartalmatlan múltidézést kiáltani. Végig kínosan ügyeltek rá, hogy önálló arcot kapjon a sztori, és szerencsére ugyanígy szem előtt tartották a változatosságot is, így aztán nemcsak nekik van nyert ügyük, hanem a hallgatónak is.

Noha a banda nevét képtelen vagyok megszokni, a lemez baromira tetszik, és nem hallok rajta töltelékeket sem. Pont úgy vegyítették az összetevőket, hogy minden egyensúlyban legyen. Végig kellően agresszív a cucc, de kapunk azért szimpla, ám óriási melodikus refréneket is az In Broken Trustban és az A Truth Worth Lying Forban, a kimértebb Gatewaysben a 21. századi Dark Tranquillityt idéző melankólia kísért, a záró The Most Alone-ban meg olyan csodaszép, légiesen-melodikusan durva építkezést mutatnak be, hogy csak gratulálni tudok hozzá. Mondanom sem kell, Jesper és Niclas végig hatalmasakat gitározik, Stanne a rá jellemző intelligens, sok síkon értelmezhető szövegekkel pakolta tele a nótákat, és a hangzás is sokkal organikusabb, stílusosabb, mint Andersék mai lemezein.

A Days Of The Loston úgy nyitott új zenekari fejezetet a The Halo Effect, hogy közben leszállították a Come Clarity óta született messze legjobb In Flames-lemezt is. Innentől már csak annak drukkolok, hogy Strömblad mester képes legyen megbirkózni a démonaival, és semmi se akaszthassa meg a szerelvényt. Az évek óta partvonalon fejcsóváló régi In Flames-híveknek alapból kötelező ez az album, de mindenkinek ajánlom, aki nyitott egy dalcentrikus, svéd dallamos death/thrash/groove/heavy/akármilyen albumra – az év egyik legjobb munkájával állunk szemben.

A The Halo Effect október 18-án Budapesten, a Barba Negrában játszik az Amon Amarth és a Machine Head társaságában, részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#28 miso 2023-02-19 08:06
Nem adja magát elsőre, de ezek az arcok nagyon tudnak.
Ha In Flames, akkor ezt a Clayman és a Reroute közé tudnám belőni.
A Shadowminds dalt napok óta nem tudom kiverni a fejemből, zseniális.
Újra rákattantam erre a vonalra a klasszikus IF és DT mellett rábukkantam egy teljesen radar alatti bandára, a Divine Souls-ra. Olyan mintha az első két lemezes In Flames lenne.
Újra oda-vissza pörögnek a remek Göteborg lemezek, imádom.
Idézet
 
 
#27 Anomander 2022-08-28 17:10
Valamiért nekem kimaradt az In Flames, szóval nincs nagyon mihez hasonlítanom. Adtam neki pár hallgatást, és nagyon bejön ez a lemez. Jó dalok, remek hangzás, erős gitárok, svéd melankolikusan slágeres dallamok (jelenleg az In Broken Trust nem megy ki a fejemből, de lesznek még jelentkezők).
Simán 9 pont, esélyes év végi listás helyezés.
Idézet
 
 
#26 Montsegur 2022-08-28 10:52
De a lényegnél maradva, egyetértek Ádámmal: EZ a lemez nálam is 9/10, nagyon jól adja a klasszikus göteborgi feelinget... Remélem, hogy lesz folytatása.
Idézet
 
 
#25 Montsegur 2022-08-26 13:58
Idézet - Equinox:
Idézet - Montsegur:
Idézet - Equinox:
Másképp mondva, most a McDonaldsban bérletes rekordevő hörög ránk (eladások, Japán, sztárok, Alissa az isten, "mekkorajólemeze zmán"), akik már láttunk Ritz éttermet is belülről. Páran meg még ettünk is ott.


Azért majd áruld el, mi jelenleg a metalban a Ritz. (Bár a hasonlat nem szerencsés, mert a Ritz sokaknak a sznobság szinonimája...) Szóval mi az most a metalban, ami forradalmi, művészi, újszerű és két embernél több meg bírja hallgatni többször is? Szerintem már nincs ilyen. Talán az utolsó Code Orange közelített, de hát forradalmian újnak őket se nevezném...

Jogos az észrevétel. Akkor mondjam, hogy 3 Michelin-csillagos étterem San Sebastiánban? A lényeg az, hogy ilyen világot (metal zenét na) fenekestől felforgató ÉS közérthető bandák nem nagyon vannak, de szerintem pl a Blood Incantation ilyen. A Code Orange-ben egyetértünk, az egy nagyon egyedi mix, nagyon egyedi hangzásképpel, szerintem azért ez kimeríti a nagyon izgalmas fogalmát.

A 2-nél több hallgatás mert iszonyú durva vagy emészthetetlen zsenialitással is igazad van, de az ilyen rutinmetal, mint új AE nekem elég fárasztó. Aztán lehet bejáratja magát, de én nagyon kétlem.

Nagyon régi stílus, de frissnek szórakoztatónak hat egy bármelyik újkori Wolf is (hogy valami aktuálisra reflektáljak), szóval én se csak eltartott kisujjal iszom a bort.

De szerintem death metalban, melodeathben sok izgalmasabb dolog történik, mint egy új, számítógépgener áltsággal vetekedő izgalomfaktorú AE lemez. Megyek a koncertre, de én "Carcassra" megyek, a többi csak ott lesz, és ha már ott járok, megnézzük.


Ha minden jól megy, együtt nézzük. És igen, a Carcass engem is jobban érdekel :) Nem tudom, terveznek-e valami meglepetést, de nagy élmény lenne látni, ha pár számra Michael is beszállna a régi bandájába...

És köszi a tippeket!
Idézet
 
 
#24 Dead again 2022-08-26 12:26
Korrekt lemez, de többet látnak bele, mint amennyi.
Idézet
 
 
#23 Equinox 2022-08-25 16:16
Idézet - Montsegur:
Idézet - Equinox:
Másképp mondva, most a McDonaldsban bérletes rekordevő hörög ránk (eladások, Japán, sztárok, Alissa az isten, "mekkorajólemeze zmán"), akik már láttunk Ritz éttermet is belülről. Páran meg még ettünk is ott.


Azért majd áruld el, mi jelenleg a metalban a Ritz. (Bár a hasonlat nem szerencsés, mert a Ritz sokaknak a sznobság szinonimája...) Szóval mi az most a metalban, ami forradalmi, művészi, újszerű és két embernél több meg bírja hallgatni többször is? Szerintem már nincs ilyen. Talán az utolsó Code Orange közelített, de hát forradalmian újnak őket se nevezném...

Jogos az észrevétel. Akkor mondjam, hogy 3 Michelin-csillagos étterem San Sebastiánban? A lényeg az, hogy ilyen világot (metal zenét na) fenekestől felforgató ÉS közérthető bandák nem nagyon vannak, de szerintem pl a Blood Incantation ilyen. A Code Orange-ben egyetértünk, az egy nagyon egyedi mix, nagyon egyedi hangzásképpel, szerintem azért ez kimeríti a nagyon izgalmas fogalmát.

A 2-nél több hallgatás mert iszonyú durva vagy emészthetetlen zsenialitással is igazad van, de az ilyen rutinmetal, mint új AE nekem elég fárasztó. Aztán lehet bejáratja magát, de én nagyon kétlem.

Nagyon régi stílus, de frissnek szórakoztatónak hat egy bármelyik újkori Wolf is (hogy valami aktuálisra reflektáljak), szóval én se csak eltartott kisujjal iszom a bort.

De szerintem death metalban, melodeathben sok izgalmasabb dolog történik, mint egy új, számítógépgener áltsággal vetekedő izgalomfaktorú AE lemez. Megyek a koncertre, de én "Carcassra" megyek, a többi csak ott lesz, és ha már ott járok, megnézzük.
Idézet
 
 
#22 sehol 2022-08-25 12:44
Idézet - őfelsége:
Dark tranquillity - Damage done-ig volt király.
In flames - Claymanig volt egész rendben.
Ez a lemez pedig - minek?


Azért, mert tökre úgy szól mint a Clayman. :D
Jó, ez túlzás azért, de nem kell mindig újat hozni. Sokszor elég csak jó dalokat írni (és jól felvenni).
Idézet
 
 
#21 őfelsége 2022-08-25 09:56
Dark tranquillity - Damage done-ig volt király.
In flames - Claymanig volt egész rendben.
Ez a lemez pedig - minek?
Idézet
 
 
#20 Montsegur 2022-08-25 07:29
Idézet - Equinox:
Másképp mondva, most a McDonaldsban bérletes rekordevő hörög ránk (eladások, Japán, sztárok, Alissa az isten, "mekkorajólemeze zmán"), akik már láttunk Ritz éttermet is belülről. Páran meg még ettünk is ott.


Azért majd áruld el, mi jelenleg a metalban a Ritz. (Bár a hasonlat nem szerencsés, mert a Ritz sokaknak a sznobság szinonimája...) Szóval mi az most a metalban, ami forradalmi, művészi, újszerű és két embernél több meg bírja hallgatni többször is? Szerintem már nincs ilyen. Talán az utolsó Code Orange közelített, de hát forradalmian újnak őket se nevezném...
Idézet
 
 
#19 Montsegur 2022-08-25 07:25
Idézet - Equinox:
Idézet - Montsegur:
"A dogunalmas uj arch enemyrol is lesz cikk?"

Nem dögunalmas. Az eddigi legjobb Alissa-lemez. Az más kérdés, hogy a "tetszettek volna forradalmat csinálni" kérdése Michaelt is teljesen hidegen hagyja. Újítás nincs, ami van, az nagyon profi biztonsági játék, de jó dalokkal, és egyre több Loomis-megmozdulással. Az Arch Enemy befutott, jók az eladásaik, stabil főzenekari pozíciójuk van fesztiválokon, Japánban szétszedik őket a rajongók - nem fognak változtatni. Persze a demóik még jók voltak :)))

Lehet ironizálni, attól még a tény tény marad, hogy a biztonsági játék és kockázatnemváll alás iskolapéldája lett a zenekar, ahogy a bejáratott "nálunkcsajhörög " imidzskérdés miatt bevettek egy dekoratív leánkát, természetesen, mert zeneileg ő passzolt a legjobban.

És az első 3 AE a legjobb, Burning Bridges meg a főművük.


Na, csak eljutunk a demókig :)

Amúgy meg teljesen mindegy, hogy az itt hozzászólóknak (engem is beleértve) mi a véleménye, az Arch Enemy tőlünk függetlenül egy sikertörténet. Annak idején Amott-ot mindenki bolondnak tartotta, hogy a siker küszöbén kiszáll a Carcass-ból, de a fickónak ezek szerint volt egy víziója, amit meg is tudott valósítani. Ja, hogy emiatt vért hánynak az első lemezek hűséges hívei - hát, szerintem ő ettől még nyugodtan alszik...
Idézet
 
 
#18 Lars 2022-08-24 22:40
Teljesen jó lemez, de inkább a DT-vel kellene összehasonlítan i. Sajnos Jesper menthetetlen, szerintem nem sok koncertet fog vállalni a bandával.
Idézet
 
 
#17 Equinox 2022-08-24 21:47
Másképp mondva, most a McDonaldsban bérletes rekordevő hörög ránk (eladások, Japán, sztárok, Alissa az isten, "mekkorajólemeze zmán"), akik már láttunk Ritz éttermet is belülről. Páran meg még ettünk is ott.
Idézet
 
 
#16 Equinox 2022-08-24 21:42
Idézet - Montsegur:
"A dogunalmas uj arch enemyrol is lesz cikk?"

Nem dögunalmas. Az eddigi legjobb Alissa-lemez. Az más kérdés, hogy a "tetszettek volna forradalmat csinálni" kérdése Michaelt is teljesen hidegen hagyja. Újítás nincs, ami van, az nagyon profi biztonsági játék, de jó dalokkal, és egyre több Loomis-megmozdulással. Az Arch Enemy befutott, jók az eladásaik, stabil főzenekari pozíciójuk van fesztiválokon, Japánban szétszedik őket a rajongók - nem fognak változtatni. Persze a demóik még jók voltak :)))

Lehet ironizálni, attól még a tény tény marad, hogy a biztonsági játék és kockázatnemváll alás iskolapéldája lett a zenekar, ahogy a bejáratott "nálunkcsajhörög " imidzskérdés miatt bevettek egy dekoratív leánkát, természetesen, mert zeneileg ő passzolt a legjobban.

És az első 3 AE a legjobb, Burning Bridges meg a főművük.
Idézet
 
 
#15 Pirike 2022-08-24 21:10
Idézet - Montsegur:
"A dogunalmas uj arch enemyrol is lesz cikk?"

Nem dögunalmas. Az eddigi legjobb Alissa-lemez. Az más kérdés, hogy a "tetszettek volna forradalmat csinálni" kérdése Michaelt is teljesen hidegen hagyja. Újítás nincs, ami van, az nagyon profi biztonsági játék, de jó dalokkal, és egyre több Loomis-megmozdulással. Az Arch Enemy befutott, jók az eladásaik, stabil főzenekari pozíciójuk van fesztiválokon, Japánban szétszedik őket a rajongók - nem fognak változtatni. Persze a demóik még jók voltak :)))


Kész is a kritika, mehet ki! :D
Idézet
 
 
#14 tejjel kifli 2022-08-24 19:20
Újítás nincs, ami van, az nagyon profi biztonsági játék = dögunalmas.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.