Shock!

február 26.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Defiants: Drive

thedefiants_cA Danger Danger tulajdonképpeni utódcsapatának is tekinthető The Defiants mindenképpen a mérleg pozitív serpenyőjében helyezkedik el az utóbbi évek dallamrock-történései között. Bruno Ravel basszusgitáros, Paul Laine énekes és Rob Marcello gitáros ugyan nem faragott koncertező, ténylegesen létező és aktív bandát a formációból, de a Drive már a harmadik lemez ezen a néven, vagyis ebből ítélve üzletileg is kihozták a sztoriból, amit manapság lehetséges.

Objektív mértékkel mérve ez természetesen nem sok, fizikailag néhány ezer eladott lemezről beszélünk, meg összesítve pár százezer streamről. Lehet, hogy ez így lehangolóan fest, viszont el kell fogadni, hogy ez a fajta muzsika manapság ennyit tud, és kész. A megjelenés pedig ezzel együtt is pozitív fejlemény, mivel az új anyag újfent magasan kiemelkedik a Frontiers – az utóbbi hónapokban amúgy megjelenések számát tekintve is határozottan apadni látszó – futószalag-termeléséből.

megjelenés:
2023
kiadó:
Frontiers
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 19 Szavazat )

Az első két Defiants-lemez nyílegyenesen vitte tovább a Danger Danger klasszikus vonalának Paul Laine-féle leágazását, most sincs ez másképp. Ugyan miért is lenne? Ezek az arcok ebben jók, nyilván ma, bőven ötvenes fejjel is az efféle muzsikáért dobban meg a szívük, ami át is hatja a dalokat. Ebből következően a hallgató sem kezd el kínosan feszengeni, amikor előkerül egy 19 Summertime című, finoman nosztalgikus szövegű darab, hiába tudja, hogy Ravel és Laine valamikor a boldog '80-asok közepén volt tizenkilenc. Ha jól játsszák, ez a fajta dallamos hard rock is időtálló, még ha – az éra néhány dinoszauruszát leszámítva – mára nemhogy a stadionokból meg az arénákból, hanem a klubokból is kiszorulni látszik.

A D2 annak idején szinte csak rájuk jellemző pengeélen egyensúlyozott a glam/sleaze vonal meg a klasszikusabb AOR határmezsgyéjén, zenéjük egyszerre volt szexuálisan túlfűtött, dekadens és leheletfinoman érzékeny meg virtuóz. Ezeket a tulajdonságokat a Drive is őrzi, és mindjárt három perfekt darabbal indul a lemez: az említett 19 Summertime is azonnal a fülbe ül, de a Hey Life és még inkább a Go Big Or Go Home talán még erősebb is nála, vagyis nem nehéz rárezegni a trió hullámhosszára. Ilyen szintű nóta a folytatásban a higgadtan húzós, nyertes fogpasztavigyorú Against The Graint leszámítva már nem szerepel az anyagon, de a színvonal így is kiegyensúlyozott, szóval kellemes hallgatni a végeredményt, főleg most, a kánikulában. Egyszer sem érzek késztetést a léptetésre, és tetszik, hogy néhol azért modernebb hangszerelési megoldások – vastagabb gitáralapok itt, diszkrét elektro-effektek ott – is felbukkannak a klasszikus szabású témákban.

Laine hangja továbbra is óriási, az összekeverhetetlen hey-hey vokálok szintén, és bár a klasszikus éra szólógitárosa, Andy Timmons rég túlnőtte a hajmetálos vonalat, Marcello maradéktalanul pótolja őt a dalokban feelinges, kiművelt, melodikus szólómunkájával. Tulajdonképpen egyetlen kisebb bajom van az albummal, ez pedig a hangzás. Értem és elfogadom, hogy 1989 és a sokszázezer dolláros szuperprodukciók kora rég elmúlt ebben a stílusban, de dobsound tekintetében például egyértelmű a visszalépés a debüthöz meg a Zokushóhoz képest is, és nagy hangerőn összességében is elég dobozszerű a megszólalás. De mondjuk ha már az új Winger is ebben a betegségben szenved, akkor a Kipéknél sokkal kisebb tétekben játszó The Defiantsnél aztán tényleg nincs értelme meglepődni ezen... Persze simán élvezhetően szól a cucc, de végig ott motoszkál a fejemben, hogy lehetne jobb.

Panaszra azért nincs ok, a Go Big Or Go Home meg az Against The Grain sanszosan az évzáró Top 20-as dallistámon is ott lesznek majd. Melodikus fanok ne hagyják ki.

 

Hozzászólások 

 
#8 ma 2023-08-23 04:53
Nem rossz ez az album de szerintem mindegyik (kivéve Dawn mert az tényleg nulla) Danger Danger sokkal jobb ennél. Ahogy az első két The Defiants is. Hiányik Steve West.
Idézet
 
 
#7 Draveczki-Ury Ádám 2023-08-23 03:56
Idézet - Rapid Fire:
Nem értem a cikket. Most, akkor pénzügyileg bejött
vagy nem ez a zenei vállalkozás ? Mert ha bejött akkor kár
lenézni, mivel nem mindenkinek a sok pénz a legfontosabb.
Hmm... Ilyen is van. .Amúgy kurvára nem lehet egy emberi tevékenység értékét monetáris alapon mérni.Különben a meggazdagodott bűnözőket jobban kellene tisztelnünk mint mondjuk a tanárokat.

Valóban nem érted a cikket, mert szó sem volt benne ilyesmiről ebben a kontextusban.
Idézet
 
 
#6 Rapid Fire 2023-08-23 00:54
Nem értem a cikket. Most, akkor pénzügyileg bejött
vagy nem ez a zenei vállalkozás ? Mert ha bejött akkor kár
lenézni, mivel nem mindenkinek a sok pénz a legfontosabb.
Hmm... Ilyen is van. .Amúgy kurvára nem lehet egy emberi tevékenység értékét monetáris alapon mérni.Különben a meggazdagodott bűnözőket jobban kellene tisztelnünk mint mondjuk a tanárokat.
Idézet
 
 
#5 Horváth György 2023-08-22 23:26
Egy jó hónapja szól az autóban.Tökéletes nyári zene, ebben a kategóriában az év egyik legjobbja...nem tudom,hogy ki mit vár ezektől az arcoktól,de Ravel+Marcello+ Laine eddig csak minőséget adott ki a keze alól... szerintem a lemez egy baromi nagy 9-es ....
Idézet
 
 
#4 queensryche999 2023-08-22 18:12
Elővettem újra az említett dobsound kapcsán és bár nem hallom sokkal rosszabbnak az előző lemeznél, fogalmazzunk úgy, hogy nem ez az anyag erőssége. Az előző lemezen jobban előtérbe került a keverés során, de mindkettő messze van a természetestől - talán még 1-1 kick minta is újrafelhasználá sra került. Ami azt illeti, az ilyen produkcióktól rég nem várok 25-30 évvel ezelőtti produkciós szintet.
Idézet
 
 
#3 Robidog1984 2023-08-22 14:05
Amennyire szeretem a D2, pontosan annyira megy el mellettem ez a banda!
Tipikus nápolyi középszer, nem rossz de minek kategória!
Tucat az egész produkció!
Ja, és tényleg szarul szól!
Unalmas!
Borzasztóan unalmas!
Idézet
 
 
#2 frontiers 2023-08-22 12:02
Ős D2 rajongóként, nekem a dalok hiánya kiüt. Zeneileg rendben van, meg Laine is -bár nekem akkor is Poley-val marad az igazi-, de valahogy hiányoznak a dalok.
Kicsit ugyanolyan, mint az első lemez.
Idézet
 
 
#1 Laci777 2023-08-22 08:25
Isten.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.