Shock!

november 17.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sabaton: Heroes

sabaton_cKevés zenekaron lehet olyan jókat vitatkozni az utóbbi években, mint a svéd Sabatonon. Én igazság szerint azóta vélem érteni, mitől lett ekkora ez a csapat, mióta láttam őket élőben valamelyik Szigeten: épp olyan mániákus, lehengerlő koncertbandáról beszélünk, mint mondjuk a Hammerfall esetében, hogy hasonló ívású, csak egy körrel korábbi példát citáljak elő. Emellett Joakim Brodénék baromi jól kitalálták magukat a háborús imázzsal, a körítéssel is, és ahogy ez a Pär Sundströmmel pár hete készített interjúnkból is lejött, hihetetlenül eltökéltek, céltudatosak. A zenéjük pedig nagyon könnyen fogható, azonnal befogadható, nem kell rajta túl sokat gondolkodni, és jókor is bukkantak fel, pont akkor, amikor a '90-es évek végének nagy európai heavy metalosai – Hammerfall, Stratovarius, Rhapsody és társaik – már épp túlléptek a zeniten. Mindez együtt pedig meghozta az eredményt, a közönség valósággal kajálja őket.

megjelenés:
2014
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 50 Szavazat )

A legutóbbi, kissé kevésbé direkt Carolus Rex lemez ugyan hatalmas siker lett, de némileg megosztota a fanokat, így a Heroes most ismét a klasszikus, csatába menetelő Sabatont mutatja kevesebb sallang nélkül, magukhoz képest nem annyira szerteágazó megközelítéssel. Ez egyébként várható volt, hiszen Joakim és Pär mögött közben a teljes zenekar kicserélődött – a dobos kétszeresen is –, így ebben a helyzetben érthető, hogy definitív anyagot akartak letenni az asztalra. Ez sikerült is nekik, így az út továbbra is nyílegyenes a banda előtt, a tábor borítékolhatóan zabálja majd a lemezt, ami a listás helyezésekből már most is tisztán látszik. És ez bizonyára így is van rendjén, mert a Heroes egy jó Sabaton album a Sabaton tábornak. Azon kívül viszont ugyanolyan értetlenség fogadja majd, mint az eddigieket, mondván, mi a jóisten van ebben a nagyon szimplára vett, ezerszer hallott heavy metal klisékkel operáló muzsikában, amitől kontinensszerte komoly, többezres tömegek mozdulnak egyként a banda nevének hallatán.

Mint a fentiekből is kiolvasható, noha távolról sem vagyok a rajongójuk, nem tartom magamat notóriusan Sabaton-ellenesnek sem, és ennek épp az a bizonyos koncertélmény, illetve az említett elhivatottság jelenti az elsődleges okát. A lemezeken hallható zene abszolút nem nekem szól, de el kell ismerni, hogy ez bizony egy minden ízében kitalált történet, és nem tagadom, nekem általában az a fajta céltudatosság is imponálni szokott, ami a svédeket jellemzi. Vagyis nem sajnálom tőlük a sikert, de több mint húsz évnyi metalkodás után senki sem fog meggyőzni arról, hogy a lehengerlő élő teljesítmény és az imázs nélkül ez a csapat bármiben is kiemelkedett volna a hasonszőrű ezer másik közül. De ezzel most ismét nem az érdemeiket kisebbítem, hiszen a sikerhez sosem volt elég csak és kizárólag a zene. Ezt ugyanis el is kell adni, ha úgy tetszik, le kell nyomni az emberek torkán, és különösen igaz ez a mai, ezer darabra szakadt színtéren, ahol állati nehéz bármivel is felkelteni a közönség figyelmét. A Sabaton ilyen körülmények között pontosan azt adja a Heroes-on, amit várni lehet tőlük: menetelős, katonás, heroikus heavy metalt.

A produkció ennek megfelelően minden hívük megtestesült vágyálma: teljesen nyilvánvalóan patikamérlegen mérték ki hozzá az összetevőket, csomómentesen elkeverték őket, majd a készterméket becsomagolták a Sallai Péter-féle látványos borítóba. Innentől fogva pedig ezekre a dalokra mehet majd az ökölrázás a formaruhákban a nagy nyári fesztiválokon és az önálló turnékon. Tökmindegy, melyik dalt emelem ki a normál verzióra felkerült tíz körül, mind azt adja, ami a Sabaton sajátja: faék egyszerűségű, azonnal fogható tempókra érkeznek a jellegzetes, hol menetelősebb, hol gyorsabb fémriffek, meg persze az olyan nagyívűre, monumentálisra vett, nagyzenekarral-szintivel-kórussal (megfelelő rész aláhúzandó) megberhelt refrének, amik néhol talán egy katedrálisba sem férnének be. És persze az origóban ott van Joakim, aki a maga jellegzetes fahangjával és szintén összekeverhetetlen, keményen pörgetett, sarkos kiejtésével hadvezérként összefogja az egészet. A Sabaton a maga módján tulajdonképpen kimondottan cseles: külön-külön nézve az égvilágon semmi jellegzetesség nincs azokban az elemekben, amelyekből felépítik a dalaikat (ha annyi millióm lenne, ahány lemezen kisebb-nagyobb módosításokkal hallottam már a Night Witches, a Resist And Bite vagy a Soldier Of 3 Armies riffjeit, valószínűleg az unokáimnak sem kellene soha életükben egy szalmaszálat sem keresztbe tenniük), de összességében valahogy mégis sabatonos a végeredmény, egyből felismerhető az összkép. Aminek egyébként a zenéhez passzolóan sarkos, merev, kissé gépies megszólalás is elválaszthatatlan része.

A tempós headbanger himnuszok mellett természetesen most is akad a szokásosnál kórusgazdagabb, megalomániásabb hangszerelésű darab (Smoking Snakes), súlyosabb, kimértebb szerzemény (Inmate 4859 – talán a legerősebb nóta a lemezen), klasszikus hard rock ihlette riffekből összerakott szám (Far From The Fame – a másik olyan darab, ami szerintem túlmutat a többin), és egy líra is The Ballad Of Bull címmel, amely pusztán a dallam alapján akár Cliff Richard vagy David Hasselhoff repertoárjába is simán passzolna. Maradjunk annyiban, hogy ez a banálisan hatásvadász, végtelenül cukrozott vonal tőlem már leírhatatlanul távol áll, az Every Rose Has Its Thorn ehhez képest kábé egy intellektuális megközelítésű, rafinált rocklíra, és ezzel mindent el is mondtam róla. A To Hell And Back keltásan füttyögő csűrdöngölőjét is túlzásnak érzem, de alapvetően levakarhatatlan a dobhártyáról, ha egyszer meghallottad, ezt muszáj elismernem – Jürgen, Günther és Jörg fejenként nyolc sör után torka szakadtából üvölti majd a GRANDIÓZUS refrént Dortmund alsón, ha elmasíroz hozzájuk a gépezet. De mondom, így van ez rendjén. A Sabaton nem árul zsákbamacskát: ezek ők, és kész.

Nagyon szimpla, nagyon kiszámított, nagyon hatásvadász, ennek megfelelően ízig-vérig profi produkció a Heroes egy olyan csapattól, amely valószínűleg még ennél is sokkal nagyobbra nő majd a következő években a szemünk előtt. Mint mondtam, az elhivatottságuk és az élő teljesítményük miatt meg is érdemlik ezt, és belépő csapatokra is mindig szüksége lesz a műfajnak. Én meg majd legfeljebb továbbra is hallgatok valami mást.

A Sabaton júliusban a pécsi Rockmaratonon is fellép.

 

Hozzászólások 

 
+3 #11 mamsiplény 2014-06-17 12:56
Ja, a lemez. Én 1984 körül kaptam rá a metálra (a nővérem által épített korda györgy börtönből általános végén már megszabadított a presley-stevens-checker szentháromság, aztán pedig jött a gimi ), talán ezért – ellentétben Ádámmal – ez a zene még mindig szól nekem is. Én sem tudom, „mi a jóisten van ebben a nagyon szimplára vett, ezerszer hallott heavy metal klisékkel operáló muzsikában”, illetve muzsikákban. Csak szimplán jól esik őket meghallgatni. Nem okoznak persze olyan borzongást, mint amikor először találkoztam a Redemption-nel és a The Fullness Of Time lemezzel, de kellenek olykor.

Sabaton szűzként tehát gyorsan meg is hallgattam a Heroes-t, és ez lett belőle:
1 jó ez, mit rinyáltok!
2 tökunalmas
3 ehhez képes az Amon Amarth leszakítja a fejem
4 szájbarágós
5 vannak jó momentumai, úúúúú meg vállalhatatlano k is…
6 hát, ez aztán tényleg büntet 
7 ha ez nincs, nem biztos, hogy kibírom a tizedikig
8 klisé, klisé, de azért megvesz kilóra  ezzel ki tudnék szaladni a világból
9 a svung elfogyott, már csak a klisé maradt
10 ld. 5. szám

Fentiek alapján a 6 pont talán még sok is. 3 használható szám, 2 felemás, 4 minek van és 1 borzalom. Többszöri hallgatással ez változhatna még, de ilyen nem lesz. Annyi jobb zene van…
Azért a Carolus Rex-et csekkolom még. 

Üdv
mamsiplény
Idézet
 
 
+1 #10 mamsiplény 2014-06-17 12:55
Sziasztok!

Bocs, kicsit hosszabb leszek, mert már vagy öt éve nem kommenteltem, annyira rég, hogy még a felhasználók közül is töröltek .
Most se tenném, de egymás után olvastam két cikket és a hozzászólásokat (Alter Bridge koncert, Sabaton lemez), és olyan érzetem kerekedett, mintha egyesek szent küldetésüknek tekintenék a cikkíró kifilézését (ja, hogy ez mindig így volt? hát istenem, ma épp lesüllyedt az ingerküszöböm).
Sokan róják fel pl. a szubjektivitást . Talán valóban jók lennének tökéletesen objektív ítészek, akik megmondják mi a jó, és mi nem. Tartok tőle azonban, hogy ez cseppet sem segítené jobban az eligazodásomat. Én is ismerek zenekarokat, akikről tudom, vagy elhiszem, hogy minőségi zenét csinálnak/tak, de egyszerűen nem tudnak megérinteni, ezért nem hallgatom őket (pl. LGT). Az „elfogult” és „szubjektív” kritikusok viszont hathatós segítséget nyújtanak számomra. Gyakori Shock! látogatóként elég sok kritikát olvastam már az adott lemez meghallgatásáva l kísérve, és tudom, hogy ami pl. Draveczki-Ury Ádámnak bejön, az nagy valószínűséggel nekem is, de amitől Pfleger Bea az agyát is eldobja, az könnyen lehet, hogy nekem már túl nyálbő (bocs Bea). Így vagyok a filmkritikákkal is. Az ember lassanként megtanulja, kinek a véleményét hogyan kell használnia. Van, hogy pont ellenkezőleg.  Annak érdekében, hogy értelme is legyen annak amit összehordtam, tessék a következtetés: OLVASSATOK SOK SHOCK!-ot!
Idézet
 
 
#9 basztodon 2014-06-17 08:42
szarrakás
Idézet
 
 
#8 robidog 2014-06-16 15:20
Ez a lemez egy nagy rakás lócitrom!
Elképesztő hogy mennyien szeretik ez a büntető brigádot!
Idézet
 
 
-4 #7 nemmondommeg 2014-06-16 14:41
Ja és még annyit hogy a Ballad of Bull első hallásra is szenvedés volt, többször nem is bírtam... Fújhh...
Idézet
 
 
+3 #6 nemmondommeg 2014-06-16 14:39
Nagyon bíztam benne, hogy nem kúrják el, de sikerült. Pedig nagyon bíztam bennük. A Carolus Rex véleményem szerint egy mestermű és 2012 legjobb albuma. (Pedig erős év volt gondoljunk csak a Testament-re vagy az Overkill-re.) Lehet hogy túl nagyok voltak az elvárásaim... Annyira nem rossz ez, de a Carolus Rex-hez viszonyítva lepkefing.
Idézet
 
 
+3 #5 Edward_Richtofen 2014-06-16 14:08
Voltam 2 koncertjükön, és régóta rendszeresen hallgatom őket (jó, az elmúlt 2 évben sokkal kevesebbet) de ezt a lemezt én nem tudom hova tenni. Iszonyatosan repetitív, és nem az előző Carolus Rexhez képest, hanem a 2010-es Coat of Armshoz mérve. Gyk. ugyanaz az album, sokszor komplett hangszerelések lettek átemelve (Smoking Snakes - Aces in Exile), és (lehet, hogy ez tök szubjektív) de jóval kevesebb kraft van a dalokban. Néhány pillértől eltekintve egyszerű fillerekről beszélünk. A Night Witches oké, az koncerten is állat lesz, To Hell And Back, Resist and Bite megint csak stabil ugrálós koncerttéma, de az olyan semmitmondó dalokon, mint a Smoking Snakes, No Bullets Fly, Man Of War egyszerűen nincs mit hallgatni. A 7734-ről nem beszélek, az egy régi nóta amit újravettek, a Far From The Fame (ez még király) szintén nem mai darab. Az Inmate 4859-től az előzetes beharangozás után szintén többet vártam, kicsit identitászavaro s dal lett, egyszerűen nem jók benne a hangulatváltáso k. Ennek az albumnak kellett volna még vagy egy évet érnie, és valószínűleg nem lenne vele semmi baj.
Idézet
 
 
+7 #4 ADIZS 2014-06-16 14:07
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - ADIZS:
Tehát igazából egy jó album és 6/10 pont? Ez nekem nem világos.

Jó album A SABATON RAJONGÓINAK. Ezt írtam.


Nem vagyok Sabaton rajongó, mint mondottam :D (Egy másik metál lemezkritikákka l foglalkozó oldalon erre az albumra pár nappal ezelőtt láttam 10-es értékelést, akkor még fel is húztam a szemöldökömet, hogy mi a fene, de tényleg nem gyenge cumó. Ezt csak így zárójelben. )
Idézet
 
 
+4 #3 Draveczki-Ury Ádám 2014-06-16 13:57
Idézet - ADIZS:
Tehát igazából egy jó album és 6/10 pont? Ez nekem nem világos.

Jó album A SABATON RAJONGÓINAK. Ezt írtam.
Idézet
 
 
+1 #2 ADIZS 2014-06-16 13:54
Tehát igazából egy jó album és 6/10 pont? Ez nekem nem világos. Én az eddigi albumaikat nem igazán bírtam, volt rajtuk 2-4 jó szám és ennyi, de ez engem megvett kilóra, simán 10 pont. Nem értem én itt a pontozást néha... attól, hogy egyszerű még nem lehet jó? Ha bármelyik régi klasszikus nagy névtől megjelenik egy album, ami már 20 évvel ezelőtt is ezerszer lejárt lemez lett volna, de most meg már abszolút minden egyéniséget nélkülöz, akkor az élből legalább 8 pont, erre meg 6? Jó persze, szubjektív dolog a zene.
Idézet
 
 
+8 #1 Nűnű 2014-06-16 13:38
A Sabatonnak az évek során mindig születtek kiváló slágerdalai, ezekkel fogták meg az embereket.
Amúgy, klasszikus belépő-metal
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.