Az utóbbi években az Onslaugth háza tájáról leginkább alapító gitárosuk, Nige Rockett rákos megbetegedése kapcsán érkeztek a hírek. Szerencsére Nige sikerrel került ki a kórral való küzdelemből, így a zenekar végre megint a minőségi thrash metal muzsikára összpontosíthat. Legutoljára 2020-ban kaptunk tőlük olyat, ez volt a Generation Antichrist, ami egyben az új frontember David Garnett nagylemezes debütálását is jelentette. Az Origins Of Aggressionön is David vokalizálása hallható, ez viszont nem sorlemez, hanem címéből is sejthetően egy retrospektív gyűjtemény, ami a banda korai érájából, azaz az 1989-es harmadik nagylemezzel, az In Search Of Sanityvel bezárólag válogat.
Az Onslaughtnak korábban is voltak ilyen-olyan, a hőskorra koncentráló, gyűjteményes anyagai, az Origins viszont egyértelműen felfelé lóg ki ezek közül, hiszen minden egyes dalt újra rögzített hozzá a mostani felállás. Mivel pedig mai füllel hallgatva mind a debüt Power From Hell, mind pedig a kettes The Force meglehetősen rosszul szólnak, magam is azt mondom, volt értelme megbolygatni a múltat, egyben igazságot is szolgáltatni a legjobb korai témáknak. A harmadik lemez már más tészta, hiszen az anno Steve Grimmett-tel a mikrofon mögött felvett, elődeinél lényegesen dallamosabb korong kifejezetten jól öregedett. Ráadásul a 2022-ben elhunyt Steve egészen más ligában játszott, mint elődei, vagy éppen a mostani frontember. Így tehát amellett, hogy az új köntös nem dob igazán sem az In Search Of Sanity címadóján, sem a Shellshockon, ezek énekileg sem jók.
megjelenés:
2022 |
kiadó:
Reigning Phoenix Music |
pontszám:
- /10 Szerinted hány pont?
|
Dave stílusa egyértelműen Sy Keeler újjáalakulás utáni, falzett sikolyokat már hanyagoló, érettebb, ráspolyos orgánumához áll legközelebb, így Steve képzett énekhangra írt témáival leginkább csak szenved. Viszont Sy-t remekül hozza, így a Metal Forces vagy a Let There Be Death kétségkívül sosem sütöttek úgy, mint ebben a formában, nem is beszélve az olyan korai zsengékről, mint a Thermonuclear Devastation Of The Planet Earth vagy a Black Horse Of Famine.
Az In Search Of Sanity két tételével együtt összesen tíz dal nyújt időutazási lehetőséget az első diszken, de az anyag további csemegéket is rejt, hiszen kettes lemezére nem kevesebb mint tizenkét feldolgozás került a bandára anno komoly hatást gyakorolt csapatoktól. Mivel az Onslaught maga is 1982-ben indult, nyilván ezeket is az őskorból válogatták össze. Jó lokálpatriótákként egyetlen dalt leszámítva kizárólag brit csapatoktól dolgoztak fel (a The Dead Kennedys az egyetlen kakukktojás), és tulajdonképpen, a Killing Joke-ot leszámítva igazán meglepő név nincs is a mesterek listáján. A Motörhead, a Black Sabbath vagy a Judas Priest felbukkanása ugyanolyan magától értetődő, ahogy a brit punk legjelesebbjeinek jelenléte is. Ha ismered a thrash metal eredettörténetét, netán a legkorábbi Onslaught-dalokat, akkor semmi meglepő nincs abban, hogy egymás után sorjáznak itt az olyan csapatok, mint a GBH, a Discharge, a UK Subs, a Sex Pistols meg a The Exploited. Ezzel tulajdonképpen végig is futottunk a feldolgozott bandák során, és mivel műfajukból adódóan Garnett bicskája ezekbe sem törik bele, a kettes korong is kifejezetten szórakoztató. A Freewheel Burning súrolhatná egyedül a lécet, de ehhez meg meghívták vendégnek Jason McMastert (Dangerous Toys, Watchtower, Ignitor stb.), akinek nem okoz gondot némi halfordizmus. A többit Garnett-tel a mikrofon mögött is kifejezetten jól darálják el, és még a Killing Joke Wardance-e is jól áll nekik.
Életjel, egyben pedig egy csokorra való csemege az Origins Of Aggression, amit a régi rajongók nyilván rongyosra fognak hallgatni, de arra is tökéletes, ha eddig nem ismerted őket, és gyorstalpalón akarnád felvenni a fonalat az Onslaught munkássága kapcsán.